Neves emberek, híres személyiségek az ipolysági megyeháza épületében

Neves emberek, híres személyiségek az ipolysági megyeháza épületében

Hont megye új székháza a mintegy 35 évig húzódó építkezés után végül 1857-re készült el. Mivel a bécsi kormány 18 ezer forinttal járult hozzá a költségekhez, Ferenc József császár is megjelent az avató ünnepségen, ám meglehetősen (és érthetően) hűvösen fogadták őt Ipolyságon.

Rajta kívül az egykor itt dolgozott hivatalnokok, vagy az itt megfordult személyiségek közül is többen érdemelnének említést. Járt itt például Bartók Béla, Györffy István, Móricz Zsigmond, Mécs László s még sokan mások.

Bartók Béla (1881-1945) a XX. század elején több alkalommal is megfordult népzenei gyűjtőúton Hont megyében, kutatva az itt élő magyarok és szlovákok dalait. 1910-ben részt vett a híres ipolysági kanászhangversenyen, s a megyeházán vette fonográfra a honti dudások nótáit. Neki emléktáblája van Ipolyságon, s teret is neveztek el róla.

Györffy István (1884-1939) etnográfus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1910-ben a nagyszabású Hont megyei Gazdasági Kiállítás néprajzi anyagát rendezte az épületben.

1932-ben Móricz Zsigmond (1879-1942) jeles regényírónk, a XX. századi realista próza legismertebb alakja a megyeháza díszteremben tartott emlékezetes előadást feleségével, Simonyi Máriával. Ezen a két világháború közti Ipoly menti magyarság hatalmas létszámban képviseltette magát.

A két háború közt Mécs László (1895-1978) premontrei szerzetes, kiváló papköltő is többször találkozott itt az ipolyságiakkal.

A régi híres-neves tisztviselők közül hadd említsünk legalább néhányat.

Gyürky Antalt (1817–1890), az ismert borászati szakírót és Hont krónikását például, aki a harmincas években lépett a vármegye szolgálatába. Ő alakította ki a város egykori híres sétaterét, s mint az iskolaszék elnöke kiharcolta, hogy Ipolyságon emeletes népiskolát építsenek.

Ugyancsak említésre érdemesnek tartjuk Pongrácz Lajos (1815–1899) alispánt, a kultúra mecénását, a Honti Krónika című lap és több kötet szerkesztőjét, szerzőjét. A városfejlesztésben ő is felbecsülhetetlen érdemeket szerzett. 1875-ben mint központi főszolgabíró járdákat építtetett, s közvilágítást is kezdeményezésére nyert a megyeszékhely. Megírta a Honti Kaszinó történetét, kiadta a Szondi Albumot stb.

Hőke Lajos (1813–1891) aljegyző és levéltáros főleg a város és a megye történeti kutatása terén végzett komoly munkát. Rengeteg anyagot gyűjtött a múlt tükörcserepeiből, rendbe tette a levéltárat, s megírta Hont megye története című munkáját, amely, sajnos kéziratban maradt, s a mai napig nem sikerült a nyomára bukkanni. Szokolyi Alajos (1871–1932) olimpikon, a Honti Sportklub megalapítója, a kultúra pártfogója, Hont főlevéltárosa a megye legnépszerűbb tisztviselői közé tartozott.

Hírdetés

Ipolysági lakása még ma is áll a II. Rákóczi Ferenc utcai Pénzügyi Palota (volt gimnázium, ma kisegítő iskola) szomszédságában. Jeles elődünknek két emléktáblája is van Ipolyságon. Rill József (1839–1909) pedagógiai szakíró, a korabeli iskolapolitika országos hírű szakembere Hont vármegye tanfelügyelője volt. Kezdeményezésére alakult meg Ipolyságon a Hont megyei Általános Tanítóegyesület, amely felekezetre való tekintet nélkül tömörítette a tanítókat.

Pajor István (1821–1899) költő, ügyvéd, Nógrád és Hont vármegye egykori tisztviselője, a vidéki kulturális élet ismert személyisége volt. Egy időben Hont megyében volt első aljegyző, s ugyanitt mint hadnagy részt vett a nemzetőrség szervezésében is. Munkatársa volt a Nógrádi Lapok és Honti Híradónak is. Pajor több írásaiban többször említi Ipolyságot; küldött innen néprajzi adatokat, Ipolyi Arnold (1823-1886) tudós püspöknek, a magyar mitológia kutatójának is. Ipolyit egyébként szintén kapcsolatba hozhatjuk városunkkal, Ipolyságról ugyanis több néprajzi adattal rendelkezett, s maga is gyűjtött itt például meséket, köztük A három királyfi és a Csikó címűeket.

A Magyar Mythologiában a farsangi szokások kapcsán a bőgőtemetésről emlékezik meg, az alábbiakat közölve: „Hontba, például Ipolyságon a legények hamvazószerdán összejöve tartják az úgy nevezett: bőgő temetést, ami abból áll, hogy ekkor a süheder fiúk legényekké szabadíttatnak fel hat bot csapással, mi mellett egy pintes bor üveg a földbe beásatik, honnét az ismét a jövő év hason napján kivétetik…”

Foglalkozik Mitológiájában Ipolyi a „magyar őri kiáltásokkal”, azaz a szép piros hajnalt is megéneklő bakternótákkal. Hogy hallott egykor az Ipolyságon is énekelt ilyen dalokról, azt a levelezéséből is kiolvashatjuk. 1851-ben épp egy Pajor Istvánnak küldött levélben írja az alábbiakat: „Boldogult atyámtól tudom, hogy Ipolyságon azon különös szokás divatozott, az éj őröknél, hogy minden óra kiáltását bizonyos különös versekkel énekelték, kiválólag hajnal felé, valamint a „szép piros hajnal virradásáról”.

Lennél oly szíves édes Pistám, ´s nem szerezhetnéd-e meg nékem ezt valahogy a Ságiaktól”. Ipolyi más alkalommal, tudományos tanácskozások során is járt a városban, de a Kaszinóban, a megyeházán és a templomban is tartottak róla megemlékezéseket, s itt kezdeményezték, Pongrácz Lajos sugallatára a mai is meglévő ipolykeszi emléktáblájának állítását is.

Czobor (Czibulya) László (1850-1942) a vármegyei tisztviselője, egy időben Hont vármegye alispánja is volt. A régió jeles alakját országos hírű pomológusként is számon tartották, de „históriaíróként” is ismertté vált. A Honti históriák című könyve sok érdekességet tár elénk városunkról is. (A Pongrácz Lajos Társaság jóvoltából a könyv hasonmás kiadásban újra megjelent és hozzáférhető.) A Vitális család ugyancsak ismert volt Hont megyében.

Vitális Mór (1830-1914) ügyvédként, köztisztviselőként tevékenykedett Ipolyságon, illetve a megyében. Szintén több területen aktív volt, dolgozott például a Kaszinó vezetőségében, írt a helyi és országos lapokba. Gyakran jelentek meg írásai a Hazánkban vagy a Hontvármegyei Almanachban. Az utóbbiban főleg humoreszkeket közölt. 1902-ben megjelent önálló kötete is Múlt és jelen címmel, s olvashatunk róla Szinnyei lexikonában is. Sírja a köztemetőben található.

Hederváry Antal (1826-1900) ügyvéd 1851-ben került Ipolyságra, s itt lakott „köztiszteletnek örvendezve egészen haláláig”. Közel egy évtizedig (1860-1868) elnöke volt a Honti Kaszinónak, ahol „minden előfordult alkalmat megragadott a társulatban ápolt hazafias érzelmeknek kifejezésére.” 1868-ban alapító tagja, majd 1894-ig első igazgatója volt az Ipolysági Takarékpénztárnak, hosszú időn át a katolikus elemi iskola és a polgári iskola iskolaszékének elnökeként is működött.

A Honti Múzeum létesítése ügyében szintén sokat fáradozott. A vidéki és a fővárosi lapokban egyaránt publikált, elsősorban a megye politikai és társadalmi életéről tudósított. Síremléke a városi temetőben áll.

Az 1898-ban rendezett történelmi kiállítás után 1902-ben nyitották meg az megyeháza épületében a Pongrácz Elemér irányításával alakult Honti Múzeumot. Az intézet első igazgatója Pongrácz Elemér (1862-1944), a Felsőtúrról származó nemesember lett, aki a muzeológiai szervezőmunkán kívül gazdag irodalmi-publicisztikai tevékenységet is végzett.

Már a múzeumnyitást megelőzően megalapította a Hontvármegyei Irodalom- és Művészetpártoló Egyletet; 1893-ban kiadta a Hontvármegyei Almanachot. 1900-tól éveken át szerkesztette a Honti Naptárt.

Tiszteletére Ipolyságon 2002-ben kétnyelvű fekete márvány emléktáblát lepleztek le ezzel a szöveggel: „A Honti Múzeum alapításának századik évfordulója alkalmából/ PONGRÁCZ ELEMÉR / 1862-1944 / A múzeum alapítója és első igazgatója emlékére / állíttatták: / A Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre / a Pongrácz Lajos Társaság”.

(Csáky Károly/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »