„Netezzünk” a templomban is!

„Netezzünk” a templomban is!

A keresztény ember a hit védelmében a legmodernebb fegyverekkel és rendkívül komoly ellenféllel szemben kell, hogy megküzdjön.  Be kell vetnie minden olyan lehetőséget és eszközt, amellyel a kereszténységet évtizedeken keresztül – sikeresen – gyengítették, és amelyeket máig használnak azok, akik a szabadosság eszméjével kultúránkat és értékeinket, a fiatalok lelkét semmivé igyekeznek tenni, amely eszközökkel immár az európai, s benne a magyar kereszténység jövőjét is aláásták.

Látva tehát a hitélet, a kereszténység mai helyzetét, a paphiányt, a hívek sokszor kényszerű és e kényszerűség miatt megszokottá váló eltávolodását a templomi közösségekből, fontosnak tartom, hogy a mai kor technikai lehetőségeit felhasználjuk a hit és az egyház szolgálatában olyan módon is, ahogy eddig nem tettük.  A paphiány nem biztos, hogy annyira drámai és annyira hiány, mint amennyire annak hisszük, ám ez egy másik kérdés. A pótlás azonban kézenfekvő és kötelező minden keresztény ember számára! Hiszen ma már nem „csak tizenketten” vagyunk…

Az internet, a világ összes szennyét képes ráönteni a neten szörföző fiatalokra. Rengeteg honlapon erkölcstelen tartalmakat, primitív szórakozási lehetőséget, gyilkolásra tanító játékokat, háborús videókat, s egyéb, játékokat bemutató, eszeveszett trágárkodással fűszerezett értelmetlen és értéktelen filmeket láthatnak a fiatalok, amelyeket példaként fognak fel. Pornóoldalak ezrei próbálják elhitetni, hogy a mai világ milyen csodálatos a szabadossággal, a testi örömök mindenek fölé emelésével. Különböző civilszervezetek sulykolják a netezőkbe a liberális értékrombolás pestisét, az Istennel való gúnyolódást, a természettel ellenkező életmódokat, amelyek közé becsempészik az eutanázia, az abortusz, az azonos neműek házassága, a halottakkal való közösülés lehetősége és a gyermekek szexuális megrontásának elfogadása szellemét. A keresztény pedig világ olykor suttogva meg-megszólal ez ellen, de összességében megelégszik a megszokott és önfelmentő, de balga mondattal: – „Majd a Jóisten elintézi. Nekünk elég, ha imádkozunk”… Nem elég!

Belterjes egyházi sajtó

A keresztény sajtó is lusta, megkövesedett, lagymatag, mert nem arra törekszik, hogy eljusson ahhoz a réteghez, amely lassan, de feledi a hitet és Krisztus tanításait, hogy eljusson azokhoz, akik tagadásban élnek, hogy eljusson a társadalom minden rétegéhez, s világos útmutatást adjon az emberek számára úgy, hogy ez az útmutatás eredményes is legyen a lelkekben. Jézus idejében a szó, a személyes meggyőzés volt az apostolok egyetlen lehetősége, és lám, Jézus tanítását kiterjesztették az egész akkor ismert világra. Mennyivel könnyebb volna a dolgunk ma, ha a technika mai lehetőségeit a közössége, a társadalom érdekében és a hit terjesztésére használnánk. Sajnos azonban a plébániai újságok, a szerzetesrendek lapjai, de még az egyházmegyei lapok is belterjesek, és nem a világhoz, hanem az amúgy is hívő emberekhez szólnak csupán. A valódi nyitás az volna, ha a hitünket terjesztenénk, Jézust mutatnánk be, s igyekeznénk megértetni a nem hívőkkel, hogy milyen hatalmas értékhez jutnak, ha elkezdenek válaszolgatni Isten kérdéseire, hívására. Mert nem Isten érdeke a hit megismertetése, elfogadása, megvallása, hanem az emberé… S ebben a munkában nekünk, keresztény embereknek van felelősségünk.

Nincs pap? Legyen kivetítő!  

Minden településen volna lehetőség arra, hogy a vasárnapi mise helyett, egy-egy élő, internetes miseközvetítés közös élmény legyen. Mobilinternettel és megfelelő technikai felszereléssel megoldható lenne, hogy a pap nélküli közösségek is részesévé válhassanak például egy csíksomlyói szentmisének, a Szent Antal Nagykilenced vagy az elsőszombati Mária-köszöntő szentmiséinek. Somlyó ferences közössége felkínálja ezt a lehetőséget minden közösség számára úgy, hogy élőben közvetíti a templomban zajló liturgiát, ezzel szolgálva azokat, akik gyakorolni kívánják hitüket és saját templomi közösségükkel együtt akarnak bekapcsolódni a szentmisébe. Új és talán nehezen bevezethető ez a közösségi részvétel, de a közvetítés előtti helyi közös ima és felkészülés teljes értékű lelki megújulást biztosíthat, ha a közösségek elfogadják és átérzik ennek a részvételnek az értékét, erejét.

Érvényes vagy nem érvényes?

Vannak vaskalapos katolikusok, akik e felvetésre azonnal a mise érvényességét kezdik kétségbe vonni. A válaszom erre az: – Jobb-e, ha feledve az ünnepet, távol maradva a templomtól élnek a keresztény (katolikus) közösségek? Péter, János, Júdás nem levelekben erősítette-e az új, s ennélfogva még törékeny hitű keresztény közösségeket? A leveleknél nem ér-e többet a vizuális élmény, az építő szentbeszéd, a népénekek közös éneklése? Mindenképpen! És ez csupán egy – s talán a legfontosabb – lehetőség a papnélküliség problémájának megoldásában.

Nem járulhatnak a hívek szentáldozáshoz… – mondják a kétkedők… Nos, ez sem áthidalhatatlan probléma. Hiszen ha a cibóriumban van szentostya, akkor Annak kiosztása vagy elvétele is bizonyos keretek és megfelelő felügyelet mellett megoldható. S ismét azt kell mondanom: Nem jobb-e egy ilyen “szükségmegoldás”, mint a távolmaradás, a szentségektől való elzártság? De, mindenképpen jobb!

Ha az internet adta lehetőséggel először önmagunkat erősítenénk helyi szinten, kivetítővel, rendszeres vasárnapi templomlátogatással és internetes szentmise közvetítés közös élménnyé alakításával, annak megfelelően szentáldozással, már sokat tettünk. Erőt tudunk adni, vissza tudjuk hívni az embereket, az eltávolodottakat a templomba, a közösségbe…

Fegyverekről és radikalizmusról beszéltem írásom elején.  S erről beszélek most, a végén is. Hiszen a fegyver a technika, fegyver a hit, az elkötelezettség, a kitartás és a keresztény közösségek egymást segítő magatartása. A fiatalok megmentése is e fegyverek által történhet, hiszen a fiatal ezeknek a fegyvereknek a birtokában van, ezek között nő fel és elég, ha észreveszi, hogy a neten valami más is van, ami szórakoztató, amit a templomban és nézhet, aminek értéke és hívó szava van.

Lehet, hogy első olvasatra megvalósíthatatlannak látszik a fenti elképzelés, de megyéspüspöki, a plébánosi, a segédlelkészi segítséggel és támogatással megoldható, hogy a vidéki templom közösségek újra összekovácsolódjanak a templom vonzásában, a közös internetes misehallgatásban, és az előtte, utána történő beszélgetésekben.

Mert amikor a lépcsőimát mondjuk a szentmise elején, akkor talán nem figyelünk oda a bűn „kategóriák” felsorolására: „gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással”. Igen, a mulasztás a legnagyobb bűnök egyike. Mai világunkban a hit terjesztéséért épp úgy felelősek vagyunk, mint voltak Jézus tanítványai az ő idejükben. Ha pedig korunk lehetőségeinek kihasználását elmulasztjuk, úgy magunkra vesszük azok hitetlenségének a bűnét, akik általunk megismerhetnék Istent, megismerhetnék az Úr Jézus Krisztus tanítását és parancsait…

Gondolkodjunk el tehát a mai kor csodálatos technikáján és erősítsük meg településeink hitbéli életét… az internet segítségével is… hiszen ez a fegyver a mi kezünkben is működhet!

Stoffán György

The post „Netezzünk” a templomban is! appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »