Népszavazásról pro és… – olvasónk véleménye a referendumról és a liberális visítókórus érveiről

Népszavazásról pro és… – olvasónk véleménye a referendumról és a liberális visítókórus érveiről

Maradjunk csak a pronál. A kontrát untig fújják elegen. A szavazás ellen uszító kampány lassan már túlszárnyalja a népszavazási kormánypropagandát.

Sőt! Legyen inkább "ellenkontra". Mert a kérdésre a nagy többség válasza egyértelmű. Senki nem akarja, hogy hozzátartozóit, szeretteit felrobbantsák, legéppuskázzák, halálra szurkálják a „menekültek” (valójában gazdasági bevándorlók) között elvegyült „csekély százalékot kitevő” terroristák. De azt sem szeretné senki, hogy feleségét, leányát, kecskéjét molesztálják, megerőszakolják az egyáltalán nem biztos, hogy csekély százalékot jelentő „más kultúrájúak”.

Eddig tiszta sor. Akik kifejezetten az „igen” szavazat mellett kardoskodnak, eldöntötték sorsukat, nemcsak a népszavazáson, de a következő választásokon is. Szót sem érdemelnek többé. A kontrások veszélyesebb fegyvere viszont maga a népszavazás ellen való kampányolás, a távolmaradásra buzdítás.

A népszavazást illetőleg ugyanis az egyetlen kérdés nem az „igen” és „nem” szavazatokat illető végeredmény, hanem a részvételi arány. Az elmúlt évtizedek népszavazásai lesújtó képet mutatnak, nem csupán a szavazásokon való részvételi hajlandóságról (ha csak arról lenne szó!), hanem a társadalom morális állapotáról is. A rendszerváltás után ugyanis a részvételi arány csakis akkor érte el az ötven százalékot, ha anyagi természetű kérdésről kellett dönteni. A pénztárcán kívül semmi sem számít?!

Kell-e egyáltalán szavazni? Hiszen „Brüsszelben már nincs napirenden a kérdés”, „a népszavazásnak semmilyen jelentősége nincs”, „figyelemelterelés”, „csak a kormányt erősítjük” stb. Szajkózzák a kontrások.

Jöjjön hát az ellenkontra!

A kvótakérdés nincs már napirenden Brüsszelben. Kár, hogy ezt a brüsszeliek nem tudják… Ellentétben az itthoni politikuszsenikkel! Akiket a legkevésbé sem zavar, hogy az illetékesek újra és újra megerősítik, hogy nem álltak el a kötelező betelepítési kvóták tervétől!

Emellett hangot adnak a magyarországi népszavazást illető nemtetszésüknek. Szinte napi rendszerességgel, de legalább hetente értesülünk róla, hogy az EU vezetői aggódnak a magyar népszavazás és Magyarország „európaisága” miatt. Ez egyúttal keresztülhúzza azt az érvelést is, miszerint nincs tétje, jogereje a népszavazásnak, annak semmiféle következménye nem lesz.

Ha nincs napirenden a kvótakérdés, a népszavazásnak nincs tétje, akkor miért nyugtalankodik a bajt a nyakunkra hozó európai elit? Miért zúdul össztűz a referendumra, a kormányra és végső soron az egész országra? Hagyjuk az ámítást! Egy tegnapi lengyel lapot idézve: „hétvégén egész Európa Magyarországra figyel”!

Kormánypropaganda, figyelemelterelés. Nos, biztos lenne miről elterelni a figyelmet. Nyilván vannak belpolitikai problémák, ahogy mindig is voltak. Itt jöhetne akár a kontra is, lehetne a kormány hibáit sorolni. Azonban az Európát elözönlő, és még útra készen álló százezrek, terrortámadások, halottak százai, a szaporodó no-go zónák estén figyelemelterelésről beszélni bődületes nagy butaság!

Egyszerűen ma nincs, nem lehet ennél fontosabb, égetőbb kérdés! Kevés a fizetésed? Egy korodbeli párizsi fiatalnak több volt. Csak egy tömegmészárlás során agyonlőtték. Az unokád használt tankönyvet kap iskolában? Egy nizzai kislánynak csak egy fekete nejlonzsák jutott. Korrupció van? Brüsszelben robbantanak!

Vannak nyilván egyéb fontos társadalmi, politikai kérdések is. Amivel bőven lehet még foglalkozni – a szavazás után. Ami a kontrások szerint annyira nem fontos, jelentéktelen, és figyelemelterelő, hogy ők maguk már ezzel kelnek, ezzel fekszenek, és naponta felhívják rá a figyelmünket… Ha valami nem fontos, arról nem beszélek. Ha valami figyelemelterelő, akkor nem figyelek rá, nem foglalkozom vele.

Végül az unalomig ismételt politikai érv: a szavazással a kormányt erősítjük. Nos, erről röviden annyit, hogy ha a regnáló kormány az egyetlen politikai erő, aki megfelelő véleményt mer és tud alkotni a kérdésben, sőt még tenni is hajlandó az ügyben, a legnagyobb visítás közepette kerítést épít, szembeszáll Brüsszellel, akkor tetszik, vagy nem tetszik, a kormányt kell erősíteni! Legalábbis ebben a kérdésben.

Bár nyilvánvaló, hogy a szavazáson való részvételi szándéktól függetlenül, a lakosság túlnyomó többsége (nyugodtan ki lehet jelenteni: csaknem egésze) a „nem”-re voksolna, fontos, hogy azt meg is tegye! A távolmaradás a demonstratív népszavazás sikerét gyengíti, vagy akár kockáztatja azt!

Ne kockáztassunk!

A részvétellel felelősséget vállalunk hazánk és az utánunk következő nemzedékek sorsa iránt! A távolmaradással, csakúgy, mint az „igen” szavazatokkal pedig bűnrészessé válunk. Ha hozzánk is betör az Európában tomboló vihar, az áldozatok minden csepp kiomló vére, minden lehulló könnycsepp a tétlenek lelkén szárad!

Te is felelős vagy! Mozdulj!

Barkósági

(fotó: Reuters)

A szerkesztőség megjegyzése: a leközölt írásokkal nem minden esetben értünk teljes mértékben egyet. A migránshordák nyakunkra juttatását nem egyedül a kormány ellenzi, de ők tudnak tenni ellene. Ez ellen tesznek is, amikor kerítést építenek vagy Brüsszelben az Európa-párti álláspontot képviselik, ami üdvözlendő. Amikor viszont betolakodótáborokat  erőszakolnak abból nem kérő településekre, a védelemről pedig a megszüntetett határőrség helyett kalibákban meghúzódó rendőrök és őrző-védő haverok gondoskodnak, akkor csökken a hitelük, mint Magyaroszág legderekabb végvéri vitézeinek.


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »