Népszavazás után

A népszavazás előtt, alatt és közben összecsapott mindenki mindenkivel, és a nagy magyar össznépi cirkusz nem csillapodik most sem. Vannak utózöngék. Mi kell a népnek? Kenyér és cirkusz, s ha már kenyérre egyre kevesebb jut, akkor legalább cirkusz legyen bőven. A népszavazás végeredményét mindenki óriási sikernek éli meg, úgyhogy akár boldogok is lehetnénk, ha mindenki örül.

A népszavazás hivatalosan érvénytelen volt, hiszen az azon részt vevők száma nem érte el az 50 százalékot. Ugyanakkor a megjelentek 98 százaléka NEM-mel szavazott. Rendben. Nem leszek szigorú, vegyük úgy, hogy akár érvényes volt, akár nem, a több mint 3 millió 200 ezer ember akaratát figyelembe kell venni. Az esemény körül kialakult vitákban és kommentekben sokan érveltek azzal, hogy a népszavazás eredményét a kormánynak figyelembe kell vennie, vagyis jogalkotási kötelezettsége van ezt illetően.

Tegyük fel, hogy érvényes lett volna a népszavazás, a NEM-ek győznek, és az eredményt törvénybe kell iktatni. Mi volt a kérdés?
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Vagyis most kellene egy olyan törvényt hozni, akár az alkotmányt vagy az alaptörvényt is módosítani, amely kimondja, hogy az országgyűlés hozzájárulása nélkül nem lehet kötelezően betelepíteni senkit Magyarországra.

Több, mint 3 millió ember azt hiszi, hogy a betelepítés ellen szavazott, holott nem. Az országgyűlés jogköréről szavazott. Aki ezt nem hiszi el, az olvassa el újra meg újra addig a kérdést, amíg meg nem érti. A szövegértelmezés általános iskolai alsó tagozatos elvárás. Ha így sem megy, kérdezzék meg alsó tagozatos tanítójukat, miről szól a kérdés.

Lehet azt mondani, hogy lovagolok a szavakon, de azt gondolom, ha egy kérdést népszavazásra bocsájtanak – különösen, ha ezt éppen a kormány teszi -, akkor annak a kérdésnek pontosnak és minden kétséget kizárónak kell lennie. Vagy kellene lenni.

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Ön hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – ez egy fokkal jobb kérdés lett volna, mert ha erre érkezik sok NEM, és ennek eredményére vonatkozik a jogalkotási kényszer, akkor most azt kellene törvénybe iktatni, hogy az állampolgárok hozzájárulása nélkül nem lehet betelepíteni. És azért csak egy fokkal jobb ez a kérdés, mert nem egy végleges megoldást kínál. Ugyanis valahányszor kitalálná az EU, hogy betelepíteni akar, mindig meg kellene kérdezni az embereket, hogy akarják-e. Akár évente, vagy havonta… Ahányszor az EU-nak eszébe jut.

A teljesen helyes kérdés ez lett volna: Akarja-e, hogy az Európai Unió előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – Erre a NEM válaszok azt jelentenék, hogy a jövőben soha, semmilyen módon nem lehetne kötelezően betelepíteni. hacsak a nép nem akarja mégis. De azt a népnek kell kezdeményeznie, nem az EU-nak.

Sajnálatos, hogy az emberek nem figyelnek oda a részletekre. Nem a racionalitás diktálja a véleményeket, hanem az érzelmi kötődés. Aki a FIDESZ-ben hisz, annak teljesen mindegy, mit tesz, mit mond, mit kérdez a kedvence. Feltétel nélkül elfogad mindent tőle. De ugyanez igaz a másik oldalra is. Sőt, igaz az ellenkezője is mindkét oldalra abban az értelemben, hogy egy Fidesz-hívő mindent elutasít, ami a liberális oldalról jön, és egy liberális mindent elutasít, ami az úgynevezett nemzeti oldalról jön. Mindegy, hogy az elképzelés jó-e vagy rossz. A lényeg, hogy honnan jön.

Az előző videóm után engem is megbélyegeztek mindenfélével: hazaáruló lettem, egyes ismeretlenek tudni vélik, hogy engem egészen biztosan megfizettek valahonnan a videómért, sőt, olyasfajta kívánságoknak is hangot adtak, hogy anyámat erőszakolják meg az afrikai bevándorlók. Anyám 77-ben meghalt, úgyhogy az illető ilyesfajta óhaja már nem teljesülhet.

Szóval itt tartunk ma. Visszaköszönnek a mai társadalomban az ötvenes évek, mert a nagy többség azt gondolja, hogy aki nincs velük, az ellenük van.

De tudják mit, elmesélem, hogy az elmúlt 26 évben kikre szavaztam, és azt is elmesélem, miért.
1990-ben 19 éves voltam, akkor érettségiztem, mert évvesztes voltam. Az első választásokon az MDF-re szavaztam, mert a gimnáziumi matek tanárom, akit nagyon tiszteltem, MDF-es volt.
1994-ben és 1998-ban az MSZP-re szavaztam, mert egyrészt egy barátom azt mondta, hogy ők legalább már megszedték magukat és nem fognak többet lopni, ha kormányon maradnak. Másrészt akkor még nem sokat tudtam a világról, kellően naiv voltam ahhoz, hogy azt gondoljam, ők valóban baloldali értékeket képviselnek.

2002-ben és 2006-ban a Fideszre szavaztam, és nagyon szomorú voltam, hogy nem győztek. Akkor még kedveltem Orbán Viktort, a legjobb politikusnak tartottam. 2008-tól kezdtem felismerni azt, hogy a világ nem olyan, amilyennek a tévében mondják, és hogy mekkora hazugságok itatják át az életünket. 2010-ben vettem a fáradságot, és végigolvastam minden párt programját. A választások előtt teljesen nyilvánvaló volt, hogy a Gyurcsány-kormány megbukik és Orbán győzni fog. Ennek értelmében az MSZP kampánya csak egy lemondó-nyilatkozat volt, a FIDESZ-t pedig nem is érdekelte, mit ígér, tudta, hogy győzni fog. Csak frázisokat puffogtatott. Egyedüli értelmes programja a Jobbiknak volt, végigolvastam, és rájuk szavaztam. 2014-ben szintén, pedig igazából akkor már senkire nem szavaztam volna, sőt, 2014-ben próbálkoztunk is egy kis párttal indulni a választásokon, a programunk alapját az Emberiseg.hu 99 pontja képezte.

Úgyhogy most aztán tényleg lehet rám mindent mondani az elmúlt 26 év alapján: kinek mi tetszik. Lehetek kommunista, fasiszta, liberális, vagy bármi – szabad a vásár. De tényleg nem érdekel, mit gondolnak rólam mások. Akik ismernek, tudják, hogyan gondolkodom, de a gondolkodásomon ez sem változtat.
 

Ha van egy tömeggyilkos, aki mondjuk megment néhány életet egy számára szerencsés szituációban, és a sajtó mondjuk csak ezt a történetét ismeri, akkor elkezdheti magasztalni az életek megmentéséért. De attól még megmaradnak a bűnei – a tömeggyilkosság. Tudom, sarkított a példa, de ezzel akarok kicsit visszatérni a jelenlegi kormányhoz és a népszavazáshoz.

Nem tartom magam olyan agymosottnak, mint a kormányt nem szeretők többsége, akik a gyűlöletükből kifolyólag mindent elutasítanak. Nagyon jónak tartom a határon túli magyarok könnyített honosítását, vagyis az állampolgárság megadását. A magyar kormányok rég adósak voltak ezzel.
Sőt, egyetértek azzal is, hogy a déli határra kerítést vontak, és nem engednek be ellenőrizetlenül idegeneket az országba. Talán az előző videóm után ezen sokan meglepődnek, pedig én akkor is így gondoltam. Sőt, soha egy szóval sem mondtam, hogy egyetértenék a betelepítéssel. Nem értek vele egyet, de most nem fogom újra elmondani századszor is, hogy a kormány a népszavazás kérdésének megfogalmazásával piszkosul átverte az embereket.

Szóval van pár dolog, amit elismerek a Fidesz-nek. Tettek jókat is. De nem tudok szemet hunyni a nyilvánvaló és a még ki sem derült disznóságaik felett. Mert nem vagyok megalkuvó. Egy-két ballépést még elnézne az ember, de ami 2010 óta zajlik az országban, az egyenesen katasztrófa. Nem térek ki részletesen a magánnyugdíjak ellopsától a Questor-botrányon keresztül a klientúra meggazdagodásáig, a közpénzek elherdálásáig, és a többi, és a többi… Ezeket mindenki ismeri.

Sokan azt mondják, hogy megelégszenek ezzel, mert nincs náluk jobb úgysem. Én is azt mondom, Isten ments, hogy a liberális oldal újra kormányra kerüljön. A Jobbikot nem ismerjük ilyen téren, nem tudjuk, hogyan kormányozna. Nincs Magyarországon ma olyan, akire ilyen szempontból rá merném bízni az ország jövőjét. Úgyhogy az van, ami jut. Miattunk, választópolgárok miatt természetesen, hiszen mi választunk.

 

Korábbi videómban ígértem, hogy pár szót szólok a migránskérdésről is. Azt gondolom, hogy a problémát ott kellene megoldani, ahol keletkezett. Azokban az országokban, ahonnan ezek az emberek érkeznek. Az Egyesült Államok, a NATO – és ne feledjük, mi is ezek szövetségesei vagyunk – hihetetlen módon szétcseszett egy rakásnyi országot Afrikában és a Közel-keleten. Líbia, Egyiptom, Szíria, Afganisztán, Irak… Ugyanakkor ez a kapitalista-tőkés, bankuralmi világrend végigzsákmányolta szinte az összes afrikai, közel-keleti, dél-amerikai és sok ázsiai országot. A fagyi most visszanyal, ok okozatok összefüggnek, a leigázottak fanatizálódtak az iszlám által, felkerekednek és most visszavágnak. Ráadásul még irányítják is őket a háttérből. Nyakunkon van egy klímaváltozás is, ami párosul a profitorientált világrend fenntarthatatlanságával. És itt is lehetne sorolni még az okokat, okozatokat és összefüggéseket.

Az egyetlen megoldás az lenne, ha a nagyhatalmaknak valóban szándékában állna a béketeremtés és a normalizálás az említett országokban. Hogy a menekültek visszatérhessenek. A valósi menekültek. Azok, akik a háború elől és azok is, akik a nyomor elől menekülnek. De sajnos jelenleg nem ezt mutatják az események. Az USA most az elnökválasztásig már nem fog nagy lépéseket tenni – eddig is csak azon munkálkodott a világban, hogy a vele nem gazsuláló kormányokat megbuktassa. Szíriában, Líbiában, Ukrajnában.
Ha Putyin Oroszországa nem lenne olyan kemény ellenfél, sokkal rosszabb lenne a világnak, mert a szabadgarázdálkodás még nagyobb mértékeket öltene. Szerencsére Washington eddig nem mert nyíltan konfrontálódni Moszkvával – reméljük, a jövőben sem akar.

Összefoglalva: egyetértek a kormány azon döntésével, hogy kerítésépítéssel nem engedett be ellenőrizetlenül idegeneket az országba. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a népszavazás szükségtelen volt, csak egy szemfényvesztés része, amivel sikeresen elterelték a figyelmet a disznóságokról. Nagyon sok disznóságról. Ráadásul a kérdést is rosszul tették fel. Nagyon rosszul. Pedig népszavazás esetében illene nagyon pontosan és jól fogalmazni.

Both Gábor


Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »