Népszava: közös út a Magyar Nemzettel

“Pofonokat, mi a Népszavánál, bizony kaptunk néhányat attól a Magyar Nemzettől, amely néhány napja szép magyar hagyományos címbetűi alatt büszkén közli, „mindig ellenzékben”. És mert a jelen, meg a megígért jövő üdvös lehet, örömmel köszöntjük a nemes szándékot. Néhány baráti megjegyzés kíséretében. Nehéz felejteni ugyanis, hogy gazdasági állapot szempontjából a két redakció pillanatnyi helyzete sem azonos, hiszen a Magyar Nemzet a kissé távolabbi és közeli múltból olyan előnyökkel indult, amilyeneket kevés gárda mondhatott, illetve mondhat a mai napig is a magáénak. Továbbá: minden személyeskedő indulat nélkül megjegyzem, hogy jeles publicisztikai rovatában olyan tehetséges, nagy tudású kollégák és kolleginák dolgoznak, akiknek joggal berzenkedhetne a lelkiismeretük, ha néhanapján föltámadna az önvizsgálat hajlama egyes félretett, alig néhány hónapja megjelent írásaikért. (…)

És akkor a korunkbeli Magyar Nemzet friss és üdvös fordulatának ürügyén engedtessék meg néhány ugyancsak személyes tapasztalatra támaszkodó megjegyzés. A „mindig ellenzékiséget” hirdető Magyar Nemzet olyan szerencsés lélektani pillanatban jelentkezett megújulásával, amely viszonylag rövid időtávra talán igazi változást ígérhet, ha két éven belül sok minden csakugyan kedvezően alakul. Talán, talán fölbukkanhat a végre valamennyire szabadnak remélhető magyar sajtó. De engedtessék meg az a szubjektív megjegyzés is, miszerint – nemzetközi megfigyelés alapján – bármennyire üdvös is az ifjú Magyar Nemzet gárda „mindig ellenzékben” törekvése, nem mindig elég. (…)

Miközben rokonszenves a kellemetlen közelmúltjával szakítani igyekvő Magyar Nemzet esete, azért ha majd egyszer igazán mindketten szabadok leszünk, nekem személy szerint mégis a lehetőleg korlátlan függetlenség az álmom, miközben nagyra becsülöm a bátor ellenzékiséget is. És bár jól tudom, a Népszava és ez a Magyar Nemzet talán soha nem lesz egy hullámhosszon, azért remélem, nagy néha talán sikerülhet egyet is értenünk.”


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »