Népszámlálásra készül az ország

Népszámlálásra készül az ország. Miután kihozta népét Egyiptomból, a Sínai-hegy lábánál azt parancsolja Mózesnek az Úr, hogy vegye számba a megszabadítottakat (4Móz 1). Vajon Isten nem tudja, hányan vannak? Ő igen, de Mózesnek és a népnek is jó tudnia: számba veszi őket, számontartja őket az Úr.

Fontos a népnek is tudnia, mire képes, mert Isten hamarosan nagykorúsítja őket. Felelősséget bíz rájuk, hogy harcaikat már ne tűzoszlopok és kettéváló vízhegyek, hanem ők maguk vívhassák majd meg. Mert a számbavételnek már itt – mint ahogyan a Bibliában mindig – ez is a célja: meg kell tudni, hány hadra fogható kéz van a táborban. „Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene?” (Lk 14,31) – még Jézus is utal erre a gyakorlatra.

De Isten népe első népszámlálásának sokkal inkább lelki oldala van (2Móz 30,11–16). A megszámláltak áldozatot adnak az Úrnak a szent sátornak adott adomány képében. Ez váltságáldozat, hálaáldozat. A megszámláltatottságban hála van. Visszatekintés az Úr szabadítására. Arra, hogy ahányan vagyunk, az az ő akaratának, kiválasztásának, megtartásának a következménye.

Népszámlálásra készül az ország (4Móz 26). Isten népe életében a másodikra. Az első megszámláltjai már nem is élnek. Most a pusztában született népet számláltatja meg az Úr. Az előző visszatekintés volt: kiket hozott ki az Úr Egyiptomból? A mostani előretekintés: kiket visz be az ígéret földjére? És persze itt is fontos ismernivaló, hogy elég erős-e a nép a nagy vállalásra. Az atyák nemzedéke alulmaradt. Visszahőkölt az új világ határán. Vajon meglesz-e a gyermekekben a bátorság, de sokkal inkább az Isten megsegítő erejébe vetett bizalom, hogy megtegye az isteni tervben a maga részét? Ez a népszámlálás előretekintés, ezért reménység is kapcsolódik hozzá: a törzsek már azt is megtudhatják, milyen örökséget, területet szán nekik az ígéret földjén az Úr.

Crowd_3 tömeg Forrás: Gettyimages / Andy Andrews

Fotó: Getty Images / Andy Andrews

Népszámlálásra készül az ország. De inkább csak a király, Dávid (2Sám 24). Még főemberei is érzik szándékának Istent kísértő voltát. Isten nagyra juttatta Dávidot, keze alatt egyesítette a kétfelé sántikáló Júdát és Izráelt. Dávid népszámlálásával azonban nem Istennek, hanem saját magának hozna dicsőséget. Mintha Isten nélkül bármit is elérhetett volna. Elfeledkezik arról, hogy a népszámlálás az Isten megtartó kegyelméért való hálaadás alkalma, nem az emberi gőg, magamutogatás, büszkeség eszköze.

Népszámlálásra készül az ország. A messze földön regnáló császár rendelkezett így (Lk 1). Isten népének múltjában a megszámláltatás az Úrtól kapott erőt volt hivatott megmutatni, emlékeztetett Isten megtartására, hálaadásra késztetett, reményt adott. Most csak a megalomán idegenek bürokratikus heppje. Mi jót is hozhat a megszámláltatás – új adónemet, katonai behívót?! Mégis tetszik az Istennek, hogy az emberi rosszat jóra fordítsa: az összeírás parancsának engedve egy kis názáreti család baktat nemzetsége ősi fészkébe, hogy velük együtt próféciák, isteni ígéretek indulhassanak el beteljesedésük útján.

Népszámlálásra készül Isten népe ma is. Bürokratikus hepp? Gőgös vezetői hóbort? Nem. Látlelet. Minél hitelesebb, annál hasznosabb eszköz a kezünkben, hogy jobb döntéseket hozhassunk. Nemcsak állampolgári kötelességünk, de jól felfogott érdekünk is a részvétel. De mi, magyar reformátusok tanulunk-e a múlt bibliai népszámlálásaiból? Hálát tudunk-e majd adni a minket megtartó Istennek? Erőt veszünk-e magunkon a jövő ránk bízott nagy feladataihoz? És ha kevesebbre jövünk ki, mint tíz vagy húsz éve? Tudunk-e akkor kevesen is hűnek maradni? Eszünkbe jut-e, hogy az csak annyit jelentene: a munkás a kevés, de éppen ezért az aratnivaló sokkal több lett? Ha számban fogyatkoznánk is, jelenthetné, hogy lélekben, feladatban, felelősségvállalásban erősödhetünk. Sőt, kérhetjük az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásába!

A szerző teológus-egyháztörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Egyháztörténeti Tanszékének docense

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!