Nemzeti ünnepünkön a MÚOSZ tiszteletbeli tagjává választotta Róbert-Róth László újságírót, besúgót és "szt"-tisztet

Nemzeti ünnepünkön a MÚOSZ tiszteletbeli tagjává választotta Róbert-Róth László újságírót, besúgót és "szt"-tisztet

Róbert-Róth László újságírót, állambiztonsági besúgót és „szt”- tisztet nemzeti ünnepünkön az újságírók tiszteletreméltó, örökös példaképévé léptette elő a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Személy szerint Komlósi Gábor elnök adta át a tiszteletbeli tagságról szóló emléklapot a „külpolitikai riporterek doyenjének”.

 


Róbert-Róth László a MÚOSZ emléklapjával

 

Az ünnepi esemény azon március 15-i megemlékezések sorába illeszkedett, melyek fénypontja Colleen Bell budapesti amerikai nagykövet látogatása és beszéde volt a MÚOSZ-ban a sajtószabadság védelme és az antirasszista harc jegyében. Az egykori filmes producert és gyártásvezetőt kollégája, a MÚOSZ külpolitikai szakosztályának vezetője, az MTV-nél szerkesztőként is megfordult Trom András fogadta. Ő, a „Dóra II” hálózati hírszerző kezdeményezte Colleen Bell meghívását. Tromról  köztudott, hogy a nevelt fia Radó (Reich) Sándornak (1899-1981), a szovjet hírszerzés Lenin-renddel kitüntetett ezredesének, aki a II. világháború idején antifasiszta érdemeket szerzett Európában („Dóra jelenti”). Nem esett messze alma a fájától, a nevelt fiú tovább vitte a családi mesterséget, így lett az MTI Nemzetközi Főosztályának vezetője (1977-1991), majd igazgatója, közben az MTI és a Népszabadság tudósítója Tokióban és Szöulban (1986-1990). Colleen Bell tehát jól diszponált vendéglátót kapott. „Ögyes!”– mondják faluhelyen.

 


Trom András (szemből)

Róbert-Róth tiszteletbeli tagsága botrányos szégyen még Orbán ügynökparadicsomában is. De hát ahol a hatalom ügynökbarát, ott burjánzanak a romlás virágai. Ha a miniszterelnök a legjobb barátja szerint katonatársait súgta be, apósa pedig ÁVH-ügynökként jelentett, akkor érthető, hogy nincs és nem is lesz ügynöktörvény ebben az országban, ettől pedig egyre több gátlástalan sáros múltú  kap vérszemet, az újonnan az uborkafára felkapaszkodott vezetők pedig kötelezőnek érzik megbecsülni, kitüntetni őket.

 

Hamar elszállt azon kevesek reménye a MÚOSZ-ban, akik a tavaly júniusban magániskolája tanítványainak („a junioroknak”) ügyes puccsával elnöki székbe került Komlósi Gábor sportújságírótól azt várták, hogy  majd a megtisztulást, a nemzeti értékrend csíráit, a felelős közéleti politizálást,  s egyben a tagság bizalmának helyreállítását hozza a bolsevista, cionista kövületek messziről fertőző uralma helyébe, melyet lépten-nyomon átszőnek az állambiztonsági múlt máig köztünk élő sötét árnyai.

 


Vincze Mátyás

Komlósi vagy teljesen tájékozatlan, vagy a megválasztása óta eltelt háromnegyed év alatt ugyanoda esett vissza, ahol elődei voltak: a háttér erők foglya és bábként mozgatják. Pedig a tavaly júniusi küldöttközgyűlésen  látványosan teremtett olyan helyzetet – az akkori levezető elnök, ma már alelnök Hárshegyi János közreműködésével -, hogy lemondásra kényszerült és távozott a háttérből ténylegesen irányító tiszteletbeli elnök: Vincze Mátyás, a legkártékonyabb cionista, a szélsőséges nemzetközi zsidó szervezet, a B’nai B’rith magyarországi főkolomposa. Vele együtt ment a magyar gyűlölő, antitelevíziós Vicsek Ferenc is, de sajnos visszalopózott és be is engedték, ő a Gazdasági Újságírók Szakosztályának elnöke. Március 15-re ő javasolta ”Az év gazdasági újságírója” díjra a libertarianus, hazardírozó szabad piaci gazdaságpolitika visszataszító népszerűsítőjét: Farkas Zoltánt, a HVG főmunkatársát. Az pedig természetes volt, ha jön Colleen Beell, akkor kedvencének, Bolgár Györgynek, a Klub Rádió drágabolgáurának, a MÚOSZ jóbolgárgyurijának is kapnia kell valamit. (Itt írtunk róla.)

 


Collen Bell amerikai nagykövet

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 1990-ig – s kissé azon túl is – az SZKP nemzetközi osztálya alá rendelt és közvetlenül KGB irányítás alatt állt prágai központú Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) legaktívabb tagja volt, különös szervezési, gazdasági  és végrehajtói feladatokkal, melyek a nyugati tömegmédia befolyásolását, újságíróinak megnyerését, a kiszemeltek  beszervezését célozták. A feladatok megoszlottak a BM és a HM hírszerzés (III/I és MNVK/2) között, az összefogó szerv: a Press Rezidentúra SZT tisztjei 1967-től bent székeltek a MÚOSZ Népköztársaság úti székházában, hadd emlékeztessünk két legismertebb vezetőjükre: Szolnok Péter és Markotán Benedek főtisztekre. A beavatott főtitkárok (Siklósi Norbert, Megyeri Károly) mellett a „Cég” olyan  kiválasztott fedett vagy hálózati újságírói voltak a főtitkár-helyettesek, mint Vajda Péter r. százados vagy Fábián Ferenc („Újfalusi” titkos munkatárs).

 

A Press Rezidentúra 10 SZT-tisztje átlagosan 100 kvalifikált ügynököt mozgatott itthon és külföldön. A Nemzetközi Újságíró Továbbképző Központ budapesti és balatonszéplaki helyszíneken képezte a NÚSZ ügynökeit, utolsó igazgatója Rybka Géza alezredes, a III/I rezidense volt, aki korábban Saigonban teljesített szolgálatot diplomata fedésben. Üzletnek sem volt rossz, többen meggazdagodtak, sokan magas kitüntetéseket kaptak, a rendszerváltoztatásnak még a szándékát is kontrázták, majd  1990 után kellő információk és kapcsolatok birtokában sikeresen elvegyültek a jövő-menő hatalom gazdasági hátterében.

 

A legsikeresebb kalandorok között találjuk például Joseph von Ferenczy-t. (Mi itt írtunk róla.)

 

Ferenczi természetesen csak hazudta nemesi származását. Anyja zsidó háztartási alkalmazott volt, apja részeges, verekedős kupec, akit gyilkosság miatt 15 évre ítéltek, s a börtönben halt meg. Még a kereskedelmi középiskolát sem tudta elvégezni, de a HM katonapolitikai osztályának elhárító őrnagya lett, budapesti parancsnok, aki 1948-ban gazdasági bűncselekmények miatt Ausztriába szökött, ott hamis útleveleket árult, lebukott, ám a C.I.C., az USA egyik titkosszolgálati szervezete megmentette a börtöntől. Az NSZK-ban találja meg a szerencséjét, s lesz milliárdos sötét üzletekkel. Feltehetően a szovjet titkosszolgálatokkal is kapcsolata volt, azok útján került a prágai NÚSZ kiemelt ügyfelei közé. Legsikeresebb tranzakcióiban műtárgyakat csempészett Csehszlovákiából az NSZK-ba a magyar származású André Libik filmproducerrel és rendezővel.  Libik sokoldalú partnere volt Budapesten két másik titkosszolgálati fedőcégnek: az Idegenforgalmi Propaganda Vállalatnak (igazgató: Teszár József) és az Interpress Vállalatnak (igazgató: Stark György). Az Interpress Filmstúdióban kollégája volt: Rényi Tamás művészeti tanácsadó; a Rényi maffia további tagjai közül: Rényi István nyomdász, az Interpress párttitkára, korábbi munkahelye az ÁVH Katonai Elhárító Főosztálya; az iparban gazdagodó Rényi Gábor, a  „Kékesi Péter” fedőnevű titkos megbízott a Mechanikai Művek főosztályvezetőjéből lett a törvényen kívüli Novotreed nevű gazdasági vállalkozás igazgatója, így  jutott el az USA-ba, a Szilikon völgybe. A Rényi maffia feje: Rényi Péter, az MSZMP KB tagja, Aczél György jobb keze, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, fia: Rényi András művészettörténész, a Milla Egyesület egyik megalapítója, s aztán jönnek a mai ifjú rényiek szép sorjában, újságíró, egyetemi hallgató, üzletember, stb. Néhány NÚSZ „aktíva” ma is elegánsan, az érinthetetlenek nyugalmával sétálgat a MÚOSZ új székházában.

 

Mindezt  csupán azért említettük meg jellemző tünetként, mert a MÚOSZ székházában most éppen André Libik filmjeit vetítik sorozatban, a januári  ünnepi nyitó vetítés főszereplője a hiteltelen, szédelgő katpolos őrnagy, élete végén adócsalás miatt lebukott Joseph von Ferenczy volt, a róla szóló film vetítése után még a pályáját „szakértőként” tanulmányozó pszichológus professzornő is megszólalt.

 

Zajlik a fényezés. Vizsgálat, felelősségre vonás, tanulságkeresés, bocsánatkérés, erkölcsi elégtételadás nincs. A megtisztulás nem aktuális. Így jó, ahogy van, ez a tagság látszólag így érzi jól magát. Derűs együttlétre és társas örömökre vágyik, mikulás estre és húsvéti tojás festésre; ott van csaknem  40 szakosztály, meg a tihanyi üdülő, merülj el bennük. Figyelj haver, ilyen differenciált szakosztályok vannak, mindegyik teljes önállósággal és belső demokratizmussal: Borászati és Hungaricum Szakosztály, Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály, Környezetvédelmi, Vízügyi és Idegenforgalmi Szakosztály, Erdészeti, Természetvédelmi és Vadászati Szakosztály. Kizárt a párhuzamosság. Ennyi szakosztályvezetői hely kell és kész. Vess egy pillantást a vezetőségi névsorokra. Rákosista és kádárista őskövületek, múzeumi leletek. Itt van például a Bűnügyi Tudósítók Szakosztálya, ahol vezetőségi tag: Bánki Árpád. Szabó László („A hiéna”) Kék Fényének egykori  munkatársa több rémségről is elhíresült. Neki volt egyedül közvetlen BM-vonala a Magyar Rádióban. De összeférhetetlenség miatt mégis kirúgták. A  Szovjetúnióban gázvezetéket építő magyar munkások Tengizi Kulturális Központjának vezetője lett. Munkásőrként, munkásőr egyenruhában ő készítette az utolsó előtti rádió interjút Grósz Károly pártfőtitkárral. (Az utolsót: László Ágnes. Neki könnyű volt. Ő volt Grósz legelkötelezettebb és legkedveltebb babája.)

 


Róbert őrnagy az állambiztonság nyilvántartásában

Térjünk vissza Róbert-Róthra, (1926, Pécs, Müncz Erzsébet), az idei nemzeti ünnep újságíró példaképére. (Hat évvel ezelőtt, amikor arcátlan, kihívó módon megjelent az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának egyik kritikus rendezvényén, 2010. június 9-én már írtunk róla: Csapdában: Róbert-Róth, a pofátlanság csúcsa)

 

1945-től a Kommunista Párt tagja. Függetlenített funkcionárius a MADISZ-ban, a VIT Titkárság vezetője. 1950-ben kezdett dolgozni az MR külföldi adásainál, 1954-ben már rovatvezető.

 

1956. október 23-án a kirendelt ávéhás osztagok oldalán, fegyveresen vett részt a Magyar Rádió védelmében, hangszórós kocsin járta a Corvin köz és a Baross utca környékét, felszólítva a felkelőket a fegyverek letételére. Aztán a parlamenti stúdióba ment, Szepesi Györgyhöz és Kalmár Györgyhöz. 1956 decemberétől 1962-ig a Népszava külpolitikai rovatának helyettes vezetője.1958-ban több vezető soproni pártfunkcionáriust feljelentett, mondván, hogy a nyilas párt, illetve a Volksbund tagjai voltak. Állításait azonban nem tudta bizonyítani, ezért rágalmazásért pártbüntetést kapott. 1960-ban kiutasították Franciaországból, beutazási tiltását csak 1967-ben oldották fel.

 

1962-től a Magyar Rádió római tudósítójaként már az állambiztonság hálózati besúgója, titkos munkatárs. 1965-ig jelent Olaszországból, egyebek között a Vatikánból, alapfeladata volt a felderítés, a kapcsolatteremtés, az informátorok beszervezése, ezen túlmenően a hazai egyházpolitikával együttműködni nem akaró „reakciós erők” nemzetközi lejáratása, kiszorítása, megosztása.  1965-ben hazatérve a Magyar Rádió és Televízió főmunkatársa.

 

 

1968-ban veszik hivatásos állományba: a BM hírszerző csoportfőnökségén a III/I-3 osztály „SZT”állományában lesz a K-232 –es szigorúan titkos főoperatív beosztott őrnagyi rangban. 1973-ban Saigonba küldik, diplomata beosztásban dolgozik az állambiztonsági rezidentúrán. Vezetői azonban nem voltak megelégedve vele: sorozatosan megsértette a hírszerzés elemi fegyelmi és biztonsági szabályait, veszélyesen önállósította magát, s ezzel visszatérő konfliktusokat okozott. A rezidentúra vezetője szerint Róbert őrnagy ismeretei, eszközei és módszerei amatőr hálózati színvonalon maradtak. 1974-ben hazarendelték. Itthon a hírszerzés vezetői , így Rajnai (Reich) Sándor és Bogye János értékelték Róbert hírszerző munkáját, s megállapították, hogy ismeretei nem haladják meg a titkos munkatársi színvonalat, átfogó tudásanyaggal nem rendelkezik a hírszerző munka eszközeiről, módszereiről és irányairól., ezért nem érdemes sem más beosztásban, sem központi állományban tovább foglalkoztatni. 1974 májusában nyugállományba helyezték.

 

Tíz évvel később Róbert László levelet írt a BM Személyzeti Osztálya vezetőjének. Mivel ez hű tükre akkori gondolkodásmódjának, egyben bizonyítéka állambiztonsági pályafutásának, saját kézzel írt sorait szó szerint közöljük.

 

 

László István r. ezredes elvtársnak,

A Személyzeti Osztály vezetőjének,

Budapest.

 

Alulírott Róbert László azzal a kéréssel fordulok az elvtársakhoz, hogy korábbi állomány viszonyommal, illetőleg belügyi nyugdíjammal kapcsolatos kérdéseket tisztázni szíveskedjenek. Lehetőség esetén nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a felmerült problémák számomra kedvezően rendeződjenek. Ötvennyolc éves  [vagyok]. Közeledik a polgári nyugdíjkorhatár elérése.

Elismert munkásmozgalmi múltam alapján 1943 óta vagyok munkaviszonyban.

1966-ban az ÁB hírszerzés kezdeményezésére a hírszerzés SZT állományába kerültem, mint hivatásos tiszt, őrnagyi rendfokozattal.

1974-ig voltam a hírszerzés állományában, ahonnan azonos rendfokozatban mentem nyugdíjba. Kérésemre u.n. SZT nyugdíjat állapítottak meg, havi 2000 Frt. Fix összegben, mely azóta sem változott. A kötelező éves emeléseket nem kaptam meg.

Nem ismerem, hogy milyen pénzügyi besorolásom volt és milyen konkrét fizetést állapítottak meg állomány viszonyom idején.

Nem kaptam továbbá különbözetet sem a megállapított központi és fedőszervi fizetésem között.

Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy ez járt volna-e nekem, mert soha nem ismertem központi besorolásomat és fizetésemet.

Nem kaptam szolgálati időm nyolc éve alatt ruhapénzt sem, ami összegében több mint 40.000 forint lett volna.

Tekintettel a polgári nyugdíjkorhatár közeledésére, a következő kérdéseim, illetve kéréseim lennének:

Van-e módom arra, hogy választhassak a rendes belügyi és a polgári nyugdíj között.

Ha választhatom a belügyi nyugdíjat, ezt milyen fizetési besorolás alapján állapítják meg és mennyi lenne ennek összege.

Van-e módom arra, hogy a számomra nagy összeget jelentő ruhapénzemet megkaphassam, vagy azért más módon kárpótoljanak.

 

Kérem mielőbbi szíves válaszukat.

                                                               Elvtársi üdvözlettel:

                                                                  Róbert László

                                                           nyugállományú r. őrnagy

Bp. 1984. június 19-én

 

Róbert-Róth volt hálózati besúgó és „SZT”- őrnagy összeszedi magát a rendszerváltás kísérletének idejére és támogatóival meg is szerzi a MÚOSZ elnöki posztját. Sőt, az MSZP 1990 tavaszán megpróbálja bejuttatni az első szabadon választott országgyűlésbe, ám Budapesten ez mégsem sikerül. 2008-ban hisztérikus rohamokat indít azért, hogy töröljék a MÚOSZ örökös tagjai közül a müncheni Nemzetőr rehabilitált főszerkesztőjét: Kecskési Tollas Tibort, mert 23 éves korában kirendelt csendőrtisztként egy alkalommal őrszolgálatot látott el a beregszászi zsidók bevagonírozásánál. Idegbeteg toporzékolásához olyan hasonszőrűek csatlakoztak, mint például Hajdú János, Bartus László, Ungvári Tamás, Raj Tamás és Várkonyi Tibor. De ez az akció sem jött be. Vigaszdíjként jött a „mi kitüntetjük egymást” segély szervezet: Aranytollat kap a MÚOSZ elnökségétől (1998), aztán Táncsics Mihály díjat (2004), végül  Pulitzer díjat a  hitközségi közös alomtól. (Ez a „közös alom” Komlósi kedvenc szóhasználata.)

 


Komlósi Gábor, a MÚOSZ elnöke

 

Komlósi Gábornak, a MÚOSZ 57 éves új elnökének és viszonylag fiatal csapatának el kéne dönteni, hogy van-e bátorsága meghirdetett reformtervei végrehajtásához, vagy kisebb-nagyobb megalkuvások után végleg meghátrál. Vagy a nemzettel tart és annak szabad, független tájékoztatásáért harcol, vagy visszafordul, és a múlt embereivel akar visszajutni oda, ahova már nem vezet út. Némely bizonytalan intézkedéséből úgy tűnik: túlságosan is tart a hivatásos rettegőktől, másfelől két kézzel kapkod a bolsevik-liberális sajtó vezetői felé, mintha azok jelenléte garantálhatná neki a stabil jövőt. (Murányi András, a Népszabadság főszerkesztője műsorvezető lett a MÚOSZ rendezvényein és tanár is az Újságíró Akadémián. Ahova egyébként bekerült bátyja: a halállal végződött cserbenhagyásos gázolás elkövetője: Murányi Marcell is. Nem kerültek viszont ki a régóta ismert állambiztonsági ügynökök és a középszerű, jelentéktelen előadók, akiktől színvonalas oktatás nem várható.)

Fiatal sportújságíróként két kollégájára figyelt  az igyekvő és tehetséges Komlósi. Hámori Tiborra a szakmai tudásáért, és Gyárfás Tamásra a karriertechnikájáért. Hámori (Chajet) Tibor válogatott asztaliteniszezőről kiderült, hogy az állambiztonsági szolgálat „Hubai”,”Harangozó” és „Tibor” fedőnevű ügynökeként az izraeli követség ellen dolgozott. Gyárfásról kiderült mindaz, amit mindenki tud, de most nem fogjuk megismételni. Komlósi aztán  Vitrayra váltott. Vitray azonban ma már nem tud és nem is akar segíteni, hagyják őt békén. (Ráadásul, róla is tudjuk, amit tudunk, de még nem hoztuk nyilvánosságra.) Ezért Komlósinak új példaképekre, szakemberekre és harcostársakra lenne szüksége, köztük „nemes, küzdő szabadlelkű diákokra”, akik új szellemet és erkölcsi arculatot képesek hozni a szövetség áporodott levegőjű székházába.

(Kuruc.info)


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »