Nemzeti feltámadás a Felvidéken (I.)

Nemzeti feltámadás a Felvidéken (I.)

Az 1938-as év novembere a nemzeti felszabadulást jelentette nagyon sok felvidéki magyar számára. A november 2-i bécsi nemzetközi döntőbírói határozat értelmében az elcsatolt Felvidék jelentős része visszakerült a történelmi hazához.

A visszacsatolás keretében Horthy Miklós kormányzó két felszabaduló felvidéki várost is megtisztelt személyes jelenlétével, Komáromot és Kassát. 

A kormányzó ünnepélyes komáromi bevonulására 1938. november 6-án, vasárnap, a délutáni órákban került sor. Az ünnepség helyszíne a Klapka tér volt. A különböző üdvözlések és köszöntők után Horthy kormányzó rövid, de megható beszéde következett. „Húsz súlyos esztendő után először lépek seregünk élén a Felvidék felszabadult földjére” – hangzott a kormányzó ünnepi beszédének első mondata. „Hozom hazatérő testvéreinknek az egész magyarság szeretetét” – folytatta, majd meleg szavakkal köszöntötte Komáromot, „ezt a magyar emlékektől megszentelt várost”. Komárom és lakóinak méltatása után a kormányzó megköszönte a Felvidék „hűségét, szeretetét, kitartását és kiváló vezéreinek a feltámadásba vetett rendíthetetlen hitét”.

Néhány nap múlva a komáromihoz hasonló örömünnepre került sor Kassán is. A magyar honvédség által 1938. november 10-én birtokba vett városba a kormányzó november 11-én látogatott el kíséretével.

A honvédség november 10-i kassai bevonulását, majd a kormányzó és a kormány másnapi látogatását több tudósítás is megörökítette. A Pesti Hírlap munkatársaként tanúja volt mindkét nap eseményeinek a város neves szülöttje, az akkor már jelentős írónak számító Márai Sándor. November 10-ei telefonjelentésében a honvédség aznapi bevonulásáról számolt be lapjának.

Kassa nem csalt meg: egészen olyan, mint ahogy emlékeimben és álmaimban láttam, olyan, ahogy elképzeltem”

– jelentette a csehszlovák uralom alól felszabaduló szülővárosáról, ifjúsága színhelyéről a neves író. „S ez a kassai hazaérkezés is olyan volt, olyan természetes és minden rendezést, elképzelést megcsúfolóan családias, mint ahogy mind vártuk és tervezgettük e húsz esztendőben. Örülök, hogy voltak velünk külföldi újságírók, angolok és amerikaiak is, akik láthatták ezt a találkozást, Kassa magyar lakosságának és a hazaérkező magyar honvédségnek találkozását. (…) Két évtized minden elfojtott vágyakozása és reménykedése, két évtized minden boldogtalansága és reménytelesége oszlott el e pillanatokban, s e régi büszke, nemes és nagy város őslakosai, ötvenezer ember, künn áll az utcákon, a szemekből ömlik a könny, s egy pillanatra sem hallgat el ez a boldog üdvözlő kiáltás!” – tudósított fellelkesülten a felszabadulás felemelő pillanatairól a város szülötte.

Horthy Miklós november 11-i kassai bevonulása igazi nagy magyar nemzeti diadalünnep volt. A Felvidéki Magyar Hírlap beszámolója e történelmi jelentőségűnek nevezett napról a következő szavakkal kezdődött: „1938. november 11. Ezentúl a magyar igazság győzelmének ünnepe, a Felszabadult Felvidék magyarságának ujjongása és a csonka ország minden lakójának határtalan lelkesedése kísérte a magyar Hadurat Rákóczi fejedelem felszabadult városába, Kassára. Délelőtt tizenegy órakor megszólalt a kassai Erzsébet-székesegyház nagyharangja s amikor a rádión keresztül az országban meghallották, megkondultak az ország összes harangjai. Ez volt a bevezető jel az ünnepségre, amikor az országban két percre megállott a munka, lélekben mindenki Kassán volt.”

Hírdetés

A díszes örömünnepről szóló beszámoló nem mulasztotta el megemlíteni, hogy a magyar országos főméltóságok mellett – Horthy kormányzó és neje, Imrédy Béla miniszterelnök, Habsburg József főherceg stb. – a díszemelvényen foglalt helyet az angol Rothermere lord is, valamint a felvidéki magyarság vezetői közül ott volt Jaross Andor, gróf Esterházy János és Szüllő Géza. Az ünnepi „szertartás” Imrédy miniszterelnök szavaival vette kezdetét, aki beszédét a következő szavakkal indította: „Főméltóságú Kormányzó Úr! Magyar Testvéreim! Kassán vagyunk. Kassa, a legendás történelmi hely, Felvidékünk gyöngyszeme ismét magyar. Szent csodálkozással nézünk körül: igaz-e az annyiszor megálmodott álom, hogy itt áll a históriától terhes falak között a büszke magyar hadsereg és élén a Hadur, hogy itt tündököl az ország sorsának annyi intézője, hogy a kassai dómból tör fel egek felé a hálaima, a Gondviselés Szent István évi ajándékáért. Itt ölelkezik ma Felvidék ezernyi próbát becsülettel kiállott népe, a trianoni börtönráccsal tőle húsz éven át elválasztott kilencmillió magyarral. Ma itt van lélekben velünk az egész ország.”

A kormányzó és Esterházy gróf beszédei

Az ezt követő ünnepi szónoklatok sorában jelentőségében kiemelkedett Esterházy János megható néhány őszinte szava. Az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnökeként nyilvánosan bejelentette, hogy ő továbbra is a kisebbségi sorsot választja, és nem tér vissza a felszabaduló felvidéki országrészekkel a megnagyobbodott hazába. A reá jellemző erkölcsi elveket szem előtt tartva, beszédében – a Pesti Hírlap, valamint a Felvidéki Magyar Hírlap egybehangzó tudósítása szerint – a többi között a következő szavakkal fordult Horthy kormányzóhoz:

Mi, otthonmaradt magyarok, ígérjük Főméltóságodnak, hogy kezet adunk az ott élő szlovák testvéreinknek és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért. Az ideát lévő magyaroktól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itten, mint ahogy mi követeljük, hogy ott élhessünk.”

Esterházy János tehát még a legnagyobb magyar nemzeti eufória mámorában sem feledkezett meg a keresztény felebaráti szeretet krisztusi parancsáról, és a magyar hazához visszatérő szlovákok számára is ugyanazon jogokat kérte a kormányzótól és a magyar államtól, mint amelyeket a továbbra is kisebbségi helyzetben maradó magyar nemzetrész követel a maga számára.

A kormányzó beszéde az isteni gondviseléshez forduló hálaadó szavakkal kezdődött. „Hálát adok az isteni Gondviselésnek azért, hogy Kassa városának dicső történelmi emlékekkel megszentelt falai közé, a magyar Felvidék nemzeti kultúrájának ősi földjére léphettem” – kezdte beszédét áhitatos szavakkal a kormányzó. „Ami még néhány hónapja csak távoli remény, hetekkel ezelőtt csupán aggódó bizakodás volt, az a közelmúlt napokban bizonyosság és ma végre élő valóság lett.”

A kormányzó a felszabadult területek szlovák lakosságáról is meleg szavakkal emlékezett meg beszédében, és szeretettel üdvözölte a magyar haza polgáraivá váló nem magyar testvéreket.

„Szent István évére esik a magyar igazság győzelmének első eredménye” – utalt a kormányzó az első magyar király halálának ezredik évfordulója alkalmából megrendezett eucharisztikus ünnepségekre. „A nagy király hagyományaihoz képest, az ő elgondolásainak szellemében fogadjuk az új határokon belül nem magyar fajú testvéreinket. Régi otthonukat találják meg az egymás mellett kiontott vérrel annyiszor öntözött közös hazában. A magyar kenyér mellett a magyar szívek szeretete várja itt őket. Ez biztosítja részükre nyelvük és kultúrájuk teljes szabadságát.” Ezután egy merész szónoki fordulattal bejelentette: „Mivelhogy ezen a vidéken szlovákok is laknak, néhány szót szólok hozzájuk nyelvükön.”

A kormányzó ekkor szlovákra fordította a szót, és anyanyelvükön üdvözölte a magyar hazába visszatérő szlovákokat. „Bár nem bírom a szlovák nyelvet – kezdte aránylag jó kiejtéssel előadott szlovák nyelvű beszédét a kormányzó –, de a haditengerészetnél töltött szép éveim egyik eredményeként horvátul beszélek és így a szláv nyelvek nem teljesen idegenek nekem. Meleg szeretettel üdvözöllek benneteket, akik e mai napon visszatértek ezeréves hazátokba. Kenyeretadó földjét nemcsak együtt munkáltátok, de együtt védtétek is. Legyetek meggyőződve, hogy az egész magyar nemzet megértő szeretete biztosítani fogja részetekre életszínvonalatok emelésén kívül a szlovák nyelv és kultúra teljes szabadságát is.”

Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/4. számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »