Nemzet-halál

Nemzet-halál

Innen már nehéz lesz visszajönni.

Aggodalommal figyelhettük, mi történik az utóbbi időben a Magyar Nemzet háza táján. Tudni lehetett, hogy a Simicska Lajos tulajdonában lévő lap jövője szempontjából nem közömbös a Jobbik szereplése a választásokon, azt tehát nem lehetett volna kijelenteni, hogy a Magyar Nemzet a függetlenség netovábbját képviselné.

Ezzel együtt is a lap kiterjedt, százötven fős szerkesztősége (tegyük hozzá, ekkora stábot a mai piaci körülmények között fenntartani komoly luxus) minőségi újságírással járult hozzá a mai, nagybeteg magyar sajtó teljesítményéhez. Emellett az egyik legrégebbi magyar napilapról van/volt szó, amely sok mindenen átment már, és olvasótábora jelentős részét is elveszítette, de meg tudott újulni, igényes és rangos online-verziót épített fel. Simicska Lajos most kivégezte a lapot, meg még az érdekeltségéhez tartozó Lánchíd rádiót, és lehetséges, hogy a konzervatív téren fontos szereplőnek számító hetilapot, a Heti Választ is. Több száz újságíró került az utcára egyik napról a másikra, épp úgy, mint másfél évvel ezelőtt, a Népszabadság bezárása után. A magyar sajtószabadság egy újabb pofont kapott, csak most épp nem a kormánytól, hanem az „ellenzéktől”, attól az oligarchától, aki egyébként a Fidesz-rezsim Gólemjeként nőtt ekkorára, s aki a 2018-as választási harc egyik főszereplője lett. Ebből is láthatjuk, ez a választás nem az értékekről, hanem a kőkemény érdekekről szólt, és Simicska és a Jobbik nem jelentett volna sokkal derűsebb alternatívát Magyarország számára, mint a Fidesz. Ez persze nem vigasztal senkit, legfőképp az utcára került kollégákat nem.

Ezek a sorok a szolidaritás sorai is. Ezt tenni a magyar sajtópiac egyik fontos szereplőjének munkatársaival gyalázatos dolog. Ezt tenni az objektív sajtó iránt még nyitott közönséggel alávaló eljárás. Alig két év alatt így kinyírni két nagy múltú napilapot társadalmi öngyilkosság. Addig fogjuk azonban mondogatni, hogy egyre fontosabb a maradék objektív sajtó, amíg még marad belőle valami. Még mindig maradt ugyanis, és a Magyar Nemzet esete mutatja, mennyire veszélyes, ha nem az olvasók támogatására, hanem oligarchák jóindulatára van bízva a jövője.

A magyarországi sajtótörténetben ezzel gyakorlatilag lezárult az objektív újságírásra törekvő, minőségi nyomtatott napilapok korszaka.

Ami maradt, az nem mentes a kormány befolyásától. Lehet szeretni vagy nem szeretni ezt a kormányt, de a kormánykritikus sajtó hiánya nem jellemző a jómódú, egészséges, önmagukat és a körülöttük lévőket megbecsülni képes társadalmakra. Ja, hogy a magyarországi nem is ilyen társadalom? Most már egyre nehezebb is lesz ilyenné tenni, ha netán még valakinek a szándékában állna.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »