Nemzedékről nemzedékre

1948 nyarán a kommunista pártok Tájékoztató Irodája, vagyis a Kominform több bírálatot is megfogalmazott a Rákosi Mátyás főtitkár által vezetett magyarországi kommunistákkal szemben. Mindezek sürgetővé tették a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezetése számára az agrárium átalakítását és az egyházhoz fűződő viszony egyértelműsítését, vagyis a magyar falu társadalmának megváltoztatását.

Ezt a célt meg is fogalmazták a pártvezetésben 1948 őszén, összekapcsolva az egyházakkal és a parasztsággal kapcsolatos kommunista politikát: „A klerikális reakció elleni harcunk azzal került a napirendre, hogy a falun új politikát viszünk ma, a szocializmus építése előkészítésének politikáját. A klerikális reakció elleni harc elsősorban a parasztkérdéssel függ szorosan össze.” Nemcsak az MDP legfelsőbb vezetői, hanem még Kádár János későbbi MSZMP-főtitkár is megszólalt a kérdésben, sajátos nyelvezettel: „A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét szüntelenül erősítve, le kell küzdenünk az imperialistákkal szövetkező kapitalista, kulák és klerikális reakciós erőket.” Néhány héttel korábban Donáth Ferenc, Rákosi Mátyás főtitkári irodájának vezetője is elmondta véleményét a kérdésben. Donáth korlátozni akarta a „kulákok” gazdasági befolyását, mert az szerinte „valóságos veszélyt” jelent.

A kommunisták nemcsak megfogalmazták a céljaikat, hanem azok megvalósítására is törekedtek. Az egyházi iskolák államosítása után tehát következhetett a módosabb, szakértelemmel rendelkező paraszti réteg felszámolása. Bár leírták, hogy kit tekintenek „kuláknak”, ettől azonban több esetben is eltértek, gyakorlatilag bárkit minősíthettek így, akit tönkre akartak tenni. A kuláküldözés és a termelőszövetkezetesítés magyarországi kezdete Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-i kecskeméti beszédéhez köthető. Az év nyarán az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy társadalmi csoportokat, felekezeteket kívánnak összeugrasztani egymással.

Az elmúlt héten, Péter és Pál napján emlékeztünk a kuláküldözés magyarországi áldozataira. Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította a kuláküldözés idején tönkretett magyar gazdák emléknapjává június 29-ét, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, „a parasztság ünnepe” volt. De 75 évvel ezelőtt, 1948-ban más is történt ezen a napon. Nyilvánosságra hozták azt a Kominform romániai ülésén elfogadott határozatot, amely szerint „ideje megkezdeni a falun is a szocializmus építését”. Ez lényegében a termelőszövetkezetesítést jelentette, amely együtt járt a parasztság, egyúttal az egyik jelentős egyházfenntartó társadalmi réteg tönkretételével. A szófogadó magyarországi kommunisták pedig nem késlekedtek, rögvest hozzá is kezdtek a hűbéruraik által meghatározott feladat elvégzéséhez. Ennek következménye több százezer ember meghurcoltatása lett: kitelepítésekkel, bebörtönzésekkel, kínzásokkal, sőt kivégzésekkel.

„Ahhoz, hogy a Magyar Dolgozók Pártja beindíthassa a termelőszövetkezeteket, meg kellett félemlíteni a falvakat” – fogalmazott évekkel ezelőtt Varga László a Parókia portálnak. A korábbi dunamelléki főjegyző, aki országgyűlési képviselőként előterjesztette az emléknapról szóló javaslatot, a kuláknak bélyegzett gazdákkal kapcsolatban hangsúlyozta: „Minket, reformátusokat különösen is érint az ő szenvedésük, hiszen amikor ezeket a gazdákat meghurcolták, az egyház gerincét törték meg. A falvakban, a mezővárosokban ők alkották a presbitériumot, a faluban felnéztek rájuk, mert vitték valamire. Nem voltak kizsákmányolók, hanem munkát adtak azoknak, akiknek nem volt saját földjük. Nemzedékről nemzedékre ők termelték meg a mindennapi kenyerünket.” Az emléknap célja, hogy méltó módon és rendszeresen megemlékezzünk a kuláküldözés történetéről és körülményeiről, és így a fiatal nemzedékek is megismerhessék a paraszti réteg szenvedését.

A szerző történész, újságíró, presbiter, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa, a Szabad Föld lapszerkesztője.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!