Nemspecifikus kilengések

Nemspecifikus kilengések

Legtöbben itt valószínűleg azt szeretnénk, ha a személyiben M-el megjelölt állampolgárok túlnyomóan férfiasak, az F-esek meg nőiesek lennének. Ez most nincs így, a posztmodern korban a nemek egyre inkább homogenizálódnak, a polaritás (ebből kifolyólag a teremtő potenciál is) folyamatosan gyengül, az általános tendencia az androgünitás felé mutat. Nem jó ez így, tudjuk. Na de, forduljunk most 180 fokot és vizsgáljuk meg az ellentétek extrém változatait is, ezúttal ezeknek a negatív aspektusaira fókuszálva. Rejteget-e magában veszélyeket a túlzott maszkulinitás és femininitás?

Természetesen igen, méghozzá nagyon is sajátos veszélyeket. Ahogy a fajkutyáknál is lenni szokott ez, a hosszú generációkon keresztül kifejlesztett (legyen az feladat-orientált vagy pusztán esztétikai) előnyök mellett minden típusnak a kategóriájára jellemző hiányosságai, sőt betegségei vannak. Emígy a férfi meg a nő is betájolható a “mellékhatásos féltekén”, méghozzá egymás függvényében, komplementer torzulásokat prezentálva. Hol lehet ez a nemek közti kilengés a legnagyobb és pontosan milyen formában jelentkezik?

A férfiasság egyik legmeghatározóbb jellemzője a függetlenség. Ez határozottságából következik, ami meg a magas tesztoszteron szint függvénye. A maszkulin típus egyrészt alapból független, másfelől meg aktívan törekszik is az autonómiára. Meghatározza és védi a saját területét. Ez nemcsak fizikai, hanem szellemi síkon is nyilvánvaló: szolid elvei, elvárásai vannak. Vitákban állhatatos, úgy kiállása, mint az érvei penetránsak, meggyőzőek. Nem szereti ha beleszólnak a dolgába, ugyebár az az övé és nagyon jól is tudja, hogyan kezelje. Az egész életét úgy általában. Gyakran tárt karokkal fogadja a magányt.

A nő ezzel szemben bizonytalan és változékony. Ez az alacsony tesztoszteron szint és a hormonális instabilitás következménye. Ebből kifolyólag folyamatosan tanácsra és támogatásra van szüksége, sokszor a legbanálisabb döntésekben is. Nem független, sőt iszonyodik a magánytól, a magára utaltságtól. Figyelmes kell lenni vele, védeni és szórakoztatni kell. Ha nincs férfi, legyen macska. Valami legyen. Az űr fájdalmas.

Ha mindezeket a DSM (Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyve) függvényében elemezzük, szembetűnő hasonlóságokat találunk két konkrét devianciával. Ezek a paranoid, valamint a borderline személyiségzavarok.

Hírdetés

A paranoid gyanakvással tekint másokra, úgy általában a “többiekre”, akik szerinte kisebb-nagyobb mértékben mind rossz szándékúak és (direkt vagy indirekt módon) be akarnak férkőzni az ő magánterületére. Ez neki nagyon nem tetszik, ezért megállás nélkül “járőröz” a birtoka minden szegletében, betolakodók és árulók után szimatolva. Tekintete szúrós, tartása merev, természete barátságtalan. Arrogáns, cinikus és gúnyos, vitákban fanatikus és hajthatatlan. Elszigetelten él, általános mizantrópia jellemzi. A világ gonosz és bűnös, neki nincs mit megosztania vele. Hagyják őt szépen békén, ne használják ki. De hiába minden elővigyázatosság, zárak és a sok jelszó, nincsen nyugta egy percre sem. Folyton kombinál, értelmez, újraértelmez és elméleteket gyárt. Okosnak képzeli magát, a rációt már isteni rangra emelte. Mondhatjuk, hogy a logika használja őt, nem ő a logikát. Zárt világban él. Egy lefelé tartó spirálban érzi magát, ahol csak úgy lehet helytállni, ha napról napra éberebb és gyorsabb. Elvégre a szuverenitása forog kockán.

 

Ezzel ellentétben a borderline csimpaszkodó természetű, lelkének fő mozgatórugója a kapcsolódási vágy. Borzasztóan ki van éhezve az elfogadásra, s a fájdalom csak időlegesen enyhül, ha épp megkapja az ahított figyelmet és törődést. Lyukas edényhez hasonló: ha gyorsan sokat töltesz bele megtelik, viszont folyamatos utánpótlás hiányában rövidesen kifolyik belőle az egész és újra eluralkodik rajta a kínzó szomjúságérzet. Akarni kell őt, végig és nagyon. Jelleme instabil, teatrális, manipulatív, kommunikációja a mézes-mázaskodás és a tornádószerű, vulgáris letámadások között fluktuál, nemritkán egész rövid intervallumok alatt. Retteg a mellőzéstől, a visszautasítástól. Ha elhagyva érzi magát hamarosan rászakad a plafon, jön a gyógyszertúladagolás, az érmetszés vagy a hídon, tetőn állva való fenyegetőzés: “Itt vagyok! Vegyetek észre! Szeressetek!”

Nem véletlen, hogy az üldöztetéses téveszmék sokkal gyakrabban súlytanak férfiakat, a szélsőséges hangulatingadozások meg elsődlegesen nőket taszítanak az őrületbe. Ahogy a paranoid a függetlenségi vágy és törekvés patológikussá fokozódása, a borderline a függőségi szükséglet túlburjánzása okozta kóros állapot. Az individualizmus és a szocializmus két destruktív verziója a mikrokozmoszban.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »