Nemek a Maslow piramis függvényében

Az emberi szükségletek hierarchikus összefüggéseit Abraham Maslow amerikai pszichológus határozta meg a múlt század közepe táján. A róla elnevezett “Maslow piramis” szerint az indivídum motivációja fejlődése folyamán az alacsonyabb (ösztönös) szintektől a magasabbak (tudatos) felé tart. Eképpen, amíg az alsóbb emeletek nincsenek megfelelően kielégítve, a felsőbbek (habár potenciálként léteznek) személyiségre, életmódra való ráhatása csekély marad. A piramis legalsó emelete fiziológiai, a középsők pszichológiai sajátosságúak, csúcsa pedig az önmegvalósítás tartománya. A középső szektor összefüggéseit fogjuk most vizsgálni.

 

Közvetlenül az alapszükségletek felett helyezkedik el a kapcsolódás és szeretet emelete, a harmadik “Maslow-féle szint”. Tehát, amint egy ember testileg egyensúlyközeli állapotot ér el, valamint már fedél is van a feje fölött, fő motivációja a társas életben való részvételre fog váltani. A szocializáció első fázisa a bekapcsolódás, ami a már ott lévők (a közösség tagjai) részéről egyféle “jóváhagyást” feltételez. Próbálkozása jó esetben az újonc beilleszkedését, rossz esetben pedig a kizárását eredményezi. Az említett jóváhagyás az, amit szeretetként élünk meg.

Miután az egyén egy csoport tagjaként értelmezi magát, az idő teltével megfogan benne a következő szint csírája: kiemelkedni a többiek közül. Ennek előfeltétele egy bizonyos fokú rutin a közösség működése tekintetében. Elsajátította az alapszabályokat, kellőképpen ismeri a csoporttagokat is. De az itt szerzett tapasztalatok folyamán észrevett már hiányosságokat is a rendszerben. Innen kezdődik a vezetői-irányítói státusz megcélzása, ami mindig valamilyen szintű változtatni akarással és (jó esetben) ehhez szükséges képességgel jár. Ez a negyedik Maslow-féle szint, a teljesítés és elismerés emelete.

Hírdetés

A haladás lineáris: második emeletről a negyedikre jutni csak a harmadikon keresztül lehetséges. A lóugrás kizárt.

A nemek viszonylatában észrevehetjük, hogy a “Maslow 3” döntően a nőkre (jin többlet) jellemző karakterjegyekről és eszményekről szól: ráhangolódás, elfogadás, követés, szeretet, a “Maslow 4” pedig sokkal inkább a férfiak (jang többlet) sajátja: irányítás, alkotás, újítás, tisztelet. Ebben a felosztásban jól körvonalazódik, hogy a női alárendeltség nem valami erőszakos társadalmi manőver eredménye, hanem magukból az alaptermészetekből fakad.

A sarkított nő-férfi dinamika tehát egy Maslow 3 – Maslow 4 közti szimbiotikus viszony. Egyik félnek szeretetre van szüksége, a másiknak tiszteletre. A szeretetéhes fél tisztelettel, a tiszteletre vágyó pedig szeretettel tudja kieszközölni párjától a kívánt reakciót. De mivel minden férfiban van jin és minden nőben jang is, mindkettőnek szüksége van bizonyos mértékben a tipikusan párja által preferált visszacsatolásokra is. A férfit is kell szeretni, a nőt is tisztelni, ezt viszont lehetőleg sajátos jin-jang konglomerátumával arányos mértékben érdemes szuggerálni.

Elméletben egyszerű. Miért nem működik mégse a gyakorlatban?

Párhuzamban a férfi potencia csökkenésével, a nők fokozatos”eljangosodása” okozza a mai lányok azonosulási nehézségeit (lassan képtelenségét) az alapvetően jin természetükkel. Erről a “a férfi-nő kölcsönhatás oksága” című cikkemben írtam részletesebben. A feminista ideológia kizárólag a nők csökevényes maszkulin oldalát támogatja, ennek gyarapodását szorgalmazza. Viszont ez náluk görcsös törekvéseik ellenére (százaléktól függetlenül) mindig is csökevényes fog maradni. Ezért oximoron a “girlpower”. Egy nő számára természetellenes a férfi princípiummal való identifikáció. A “toxikus maszkulinitás” üldözésének pszichológiai háttere ezen téves azonosulás okozta irigység, mivel az ők másodrangú jangrészük minden erőlködésük ellenére sem veheti fel a versenyt egy épkézláb férfiéval.

Irigység viszont csak ott van, ahol pislákol a remény lángja, bármilyen halovány vagy fiktív legyen is az. Ahol a szintkülönbség elég nagy, ott a rangsor egyértelmű és az irigység csodálattá szelídül.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »