NÉMA AJTÓ (Deli Mihály Odú-sorozatából)

NÉMA AJTÓ(életkép megadó célra tartással)Százféleképpen leírható az ajtó két oldalaSzázféle úton közelíthető rejtélyes átkelőHívogató küszöb, ködökbe röptető erkélybölcsőAjtófal, firkákkal, freskókkal, kandi résekkel teleElőttünk táncol, meglegyint, kitárul, elnyel, visszalökMint egy vízjel, kalandjaink emlékkönyvének lapjainÁkombákom rajzaink rejtőzködő hátterében abélyeg / lelkünk hámrétegébe égetett tetoválásMinden szó, minden vonal titokzatos zenét rejtegetNagy lármák, hadovák és fegyelmezett szózatok mögöttmohó légszomj, fullasztó kakofónia dalt öblögetMuzsikát nevelnek a csendes zörejek, suttogásokNeszek, szempillantások, kavargó színek: felhangolnakMesék sétáltatnak, ledöntenek, magukhoz ölelnekÉrtelmünk bolyongó hullámai medrüket megfekszikHomállyal cicázó fantáziánk maga mögé bújikAz ajtót délibáb köríti / nem enged vágyainknakCsökönyös tetteinkkel bókolunk rettenete előttCsak állunk kráternyi oltárára szegezett szemekkelÉletünk uszályában szorgos tetteink hancúroznakKüzdelmeink piramisa: utódaink koronájaMeghajolunk, bemutatjuk áldozatunkat / hűségünkhidat hajlít utunkból / köveit faragjuk / kezünkbenzászló, kés, amulett, misztikus szerszámok / áhítatunkpogány csodákat keresztel / neveli / élni engediHétköznapjaink forgalmas ünnepén az ajtó némánkifordul, színes rajzait lerázza / nyers öle fényt vetSzabad az út / nagy zúdulások kelnek át rajta, s visszaKis mindenségünk organikus múzeumának falán:érinthetetlen messzeségek kerete / se kulcs, se tájHa már az elején megértették volna a körülöttem állók, hogy gyermeteg kérdéseimet mindannyiunk ősi tudatlansága provokálja, nem ostoroztak volna hitünk fölényes magabiztosságával, hanem bölcs kalandvággyal kivárták volna közös megnyugvásunkat a titkos nyugtalanban. Így azonban, a nyugtalanságba száműzve, nekem kell bölcs gyötrelemmel és engesztelhetetlen kíváncsisággal utat törnöm elkerülhetetlen találkozásunk ünnepe felé.(a kép forrása: itt)

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »