„Nem másik, de másféle Egyházért” – Mi a lényege és állomásai a 2023-ig tartó szinódusi folyamatnak?

„Nem másik, de másféle Egyházért” – Mi a lényege és állomásai a 2023-ig tartó szinódusi folyamatnak?

Október 9-én a Ferenc pápa jelenlétében reflexiós összejövetel kezdődött a Vatikánban a következő püspöki szinódus témájáról: „Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel és küldetés.” Október 10-én a Szentatya ünnepélyes misét mutatott be a 2023-as püspöki szinódus tizenhatodik rendes közgyűléséhez vezető folyamat megnyitása alkalmából a Szent Péter-bazilikában.

Görföl Tibor teológust, egyetemi oktatót, a Vigilia főszerkesztőjét kértük segítsen eligazodni a szinódusi folyamatban.

Demokratikus berendezkedésűvé alakul a Katolikus Egyház? Parlamentáris formában születnek mostantól a döntések? Új zsinat készül? A német egyház lesz a világegyház szervezeti modellje? Bő fél éve záporoznak az ehhez hasonló kérdések mindazok körében, akik figyelmesen nyomon követik Ferenc pápa egyházkormányzati törekvéseit.

Ám mind a folyamat mögött húzódó szándék, mind a folyamat szerkezete világos. A pontos helyzetfelmérés érdekében érdemes három lépésben áttekinteni a legfontosabbakat: miért van szükség a folyamatra; milyen szakaszokból áll; milyen félreértésekre adhat alkalmat.

„Istennek a szinodalitás a szándéka a harmadik évezred Egyháza számára.” Ezeket a megrázóan komoly szavakat még 2015-ben, a püspöki szinódus intézménye megalapításának 50. évfordulóján mondta ki Ferenc pápa.

A szinódus, a szünodosz eredendően közös (szün) úton levést (hodosz) jelent, és a kereszténység egészen ősi eljárásmódját alkotja. „Válságok idején vagy megújulási igények esetén a keresztények kisebb-nagyobb gyakorisággal mindig is összegyűltek, hogy a helyzetüket felmérve közösen döntést hozzanak, noha a résztvevők eltérő szerepeket töltöttek be”, mutat rá Gilles Routhier, a püspöki szinódus teológiai bizottságának tagja.

Eredendően ezzel a szándékkal hozta létre a püspöki szinódus intézményét VI. Pál pápa. Nyomatékosan kiemelte, hogy nem a püspökök testülete kormányozza kollegiális formában az Egyházat, hanem reprezentatív testületük, a szinódus bölcsességével és tekintélyével tanácsadóként segíti a pápa tevékenységét. A püspöki szinódus 1965 óta tizenöt alkalommal gyűlt össze rendes formában, három esetben került sor rendkívüli tanácskozásra, és tizenegyszer rendeztek meg egy-egy földrésszel vagy térséggel foglalkozó szinódust. A tizenhatodik alkalomra eredetileg 2022 októberében került volna sor, mégpedig a szinodalitás témakörében. De nem így történt.

2021 márciusában Mario Grech máltai bíboros már érzékeltette, hogy az eredetileg 2022 októberére tervezett esemény megrendezésében változások történhetnek. A szinodalitás, emelte ki, annyira lényeges eleme az Egyház életének, hogy csak több résztvevő együttes erőfeszítésével vitatható meg. Hogy nem fog minden változatlan mederben folytatódni, az már 2020 szeptemberében sejthető volt, amikor Lorenzo Baldisseri bíboros utódaként Mario Grech lett a püspöki szinódus főtitkára. A 2020 novemberében bíborossá kreált Grech nem sokkal később már ki is jelentette, hogy

Merre akarja vezetni a Lélek az Egyházat? Ez a fő kérdése a következő két évnek, és a folyamat felelős vezetői még a látszatát is el akarják oszlatni annak, hogy előre tudnák a választ. „Nyitott folyamat kezdődik”, hangsúlyozza Mario Grech, s bár természetesen vannak elképzelései a Vatikánnak, nem akarja előre meghatározni az események kimenetelét. „Figyelmes meghallgatásra van szükség, nem szalagcímekre”, mondta idén szeptemberben a máltai bíboros, azaz

„Öngyilkosság lenne visszatérni a régi modellekhez”, mondta a koronajárvány közepén Mario Grech, s mintha ezt a véleményét a szinódusi folyamat kapcsán az egész Egyházra érvényesnek tartaná.

Hírdetés

A fő cél tehát Isten egész népének figyelmes meghallgatása és annak közös megvitatása, hogy miként lehet közösen teljesíteni Isten akaratát az új évezredben. Ezért is emelte ki Ferenc pápa október 9-én, hogy négy akadálya van a folyamat sikerének: a valódi történések és valódi figyelem helyett választott külsőleges megoldások, a szinodalitás merőben látszólagos megvalósítása (formalizmus); a papság szerepét tévesen felfogó mesterkéltség, a hívő nép elszakadása a hierarchikus egyháztól (elitizmus); az a vélemény, hogy csak eszmecserékre és tárgyalásokra, hosszas beszédekre és felszólalásokra, a nép kioktatására van szükség (intellektualizmus); az a mozdulatlanság, amelynek jegyében az Egyház tagjai semmiféle változást és átalakulást nem akarnak, és beérik azzal, amit eddig is mindig tettek (önelégültség).

hangsúlyozta Yves Congart idézve a pápa, és azt akarja, hogy efelé induljon el a világ több mint négyezer püspöksége és ezerháromszáz millió katolikus hívője. A részvétel nem tetszőleges, hanem minden egyházmegyének kötelező részt vennie benne, a Vatikán szándéka szerint pedig minden hívőnek illő és ajánlatos. A folyamat három részre tagolódik a következő két évben.

Az első szakasz az idei októberi megnyitástól 2022 márciusáig tart. Ebben az egyházmegyei szakaszban a püspök vezetésével és kijelölt moderátor vagy munkacsoport koordinálásával előre meghatározott kérdések nyomán szinodális, közösségi tapasztalatmegosztásnak és eszmecserének kell történnie helyi szinten. Az e célból létrehozott vatikáni honlapon (www.synod.va) részletes útmutatók és segédanyagok, nem utolsósorban konkrét kérdések segítik a közös munkát. Különösen fontos az egyházmegyei folyamatot vezérlő Vademecum.

2022 áprilisától a szinódus titkársága feldolgozza az egyházmegyékből beérkező tapasztalatokat és összefoglalásokat, s ezek alapján megalkotja az első ideiglenes munkaanyagot (instrumentum laboris), amelynek megjelenése szeptemberre lesz várható. Ezt követően 2022 októbere és 2023 márciusa között a földrészek szintjén zajlik tovább a szinódusi folyamat, mégpedig a püspöki konferenciák irányításával. E munka tanulságait ismét áprilistól kezdik feldolgozni, és miután a nyár folyamán megjelentetik a második munkadokumentumot, a helyi és a kontinentális tapasztalatok megvitatására 2023 októberébe sor kerül majd a tizenhatodik rendes püspöki szinódusra.

Főként a szerzetesrendeknek van bőséges tapasztalatuk a szinodálishoz hasonló helyzetfelmérésről és döntéshozási folyamatokról. Közismert például Szent Benedek regulájának 3. fejezetében a következő utasítás: „Valahányszor valami fontos tennivaló fordul elő a monostorban, hívja egybe az apát az egész közösséget, és adja elő maga, hogy miről van szó. És miután meghallgatta a testvérek tanácsát, mérlegelje magában, s amit hasznosabbnak ítél, azt cselekedje. Azért mondjuk, hogy mindnyájukat hívja meg a tanácsra, mivel gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb.”

Végül a lehetséges félreértések is érdemelnek néhány szót. Nem mindenki számára egyértelmű, hogy

Ráadásul a szinodalitást hagyományosan az ortodox egyházakhoz szokás kapcsolni, amelyek kifejezetten szinodális működésformát tulajdonítanak maguknak (ezért is hangsúlyozhatja Kurt Koch bíboros, hogy az „egyházi ajándékok ökumenikus cseréjében” a katolikusoknak főként a szinodalitást kell megtanulniuk ortodox testvéreiktől). Ezen túlmenően maga

A kormányzás és a döntéshozatal továbbra sem a hívők kezében van az Egyházban, hanem a püspökök és a pápa hatáskörébe tartozik – csakhogy Ferenc pápa a jelek szerint nem akar olyan kormányzást és döntéshozást, amely nem ügyel érzékenyen a hívő emberek tapasztalataira és felismeréseire. Ennek szellemében kérte már 2014-ben, a családdal foglalkozó szinódus kapcsán is, hogy az egyházmegyék kérdőívek segítségével juttassák el Rómához az emberek tényleges benyomásait, gondolatait és igényeit. És ezért mondta október 9-én, hogy sokan szenvednek az Egyházban, mert el vannak zárva a részvétel lehetőségétől: mert senkit nem érdekel, mit gondolnak…

Szintén zavart támaszthat, hogy egyes nemzeti egyházak már megkezdték a saját szinódusi folyamatuk lebonyolítását vagy előkészítését. Németországban már hosszú hónapok óta zajlik a „Szinodális út” nevű kezdeményezés, amely feszültséget éppúgy keltett a német egyház és Róma között, mint ahogy bizonyos elemei elismerést is kiváltottak Ferenc pápa részéről. Főként a gyakran bírálattal illetett német folyamatokkal magyarázható, hogy egyesek a világegyház szintjén kezdeményezett szinodális processust is kezdettől gyanús szemmel nézik. Csakhogy hasonlóan nagyszabású, bár kevésbé kiélezett hangulatú szinódus (plenary council) kezdődött idén október 3-án Ausztráliában is, és az olasz egyházban ugyanilyen folyamatok zajlanak. Mario Grech bíboros kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy ezeket a nemzeti szinodális kezdeményezéseket szívesen integrálja a világegyházi folyamatba, Jean-Claude Hollerich bíboros pedig, a 2023-as püspöki szinódus relátora kifejezetten fontosnak tartaná, hogy a német út szervesebb kapcsolatba kerüljön más országok egyházaival.

Az előkészületek, amelyeket ebben az évben tapasztalhattak a katolikus hívők, sokban emlékeztetnek a II. Vatikáni Zsinat előkészületeire, főként az előzetes világegyházi tájékozódás szempontjából. Nem teszi könnyűvé a folyamat megközelítését, hogy a tárgya (a szinodalitás) ugyanaz, mint megközelítésének módszere (szinodális forma). Az Egyház most azt a feladatot kapja, hogy közösen elgondolkodjon közös feladatának közös megoldási lehetőségeiről. Ha valaki nem akar részt venni benne valóban és őszintén, az Ferenc pápa üzenete szerint nem azt teszi, amit Isten elvár tőle a harmadik évezredben.

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »