Nem lehet más?

Nem lehet más?

Bár nem tekinthető sikertörténetnek az LMP, mégis az elmúlt évek meghatározó politikai erejévé vált, jelentősége, hatása messze meghaladta az öt százalék környékén beragadt támogatottságát. Schiffer András távozásával azonban ez már a múlt, az LMP – 2018-ig – visszaszürkül -kényszerül a parlamenti padsorok közé, ahonnan nem is lesz képes kimozdulni többé.

Schiffer András – bármennyire is igyekezett – nem volt képes a 2012-es szakadás után nemhogy egy újabb tisztikart, de még katonákat sem kiképezni. Egyedül pedig az ember hamar erodálódik, és bár ideig-óráig élvezi a parlamenti iszapbirkózást, az ember hamar belefásul, ha az intézményesült cinizmus nagykoalíciójával vívja ugyanazokat a köröket futva harcát, miközben piszkosul nincs senki mögötte.

Távozása egyben azt is jelenti, az LMP-nek vége. Ami marad 2018-ig, egy parlamenti szócsatákba beleszürkülő öt fős frakció, olyan témákkal – bármilyen fájó is kimondani – amelyekre a magyar társadalom a napi rutin közepette – magasról tesz. Lehet ez az emelkedett, de megfoghatatlan ökopolitika, lehet ez a földügy, melyet az évtizedekkel ezelőtt gyökértelenné tett több milliós szlöm fel sem fog ésszel, vagy épp az ügynökügy, melyet az előbbiek mellett a tetejébe még csak nem is ért.

Persze, egy alapvetően értelmiségi pártnak nem is erre lenne szükség, csak épp az LMP eddigi története bizonyította be, hogy még a baloldali, városi értelmiség sem kér (nem is igazán érti) a Schiffer féle LMP nehezen emészthető, de a szekértábor logikának semmiképp nem engedő politikájából.

Tehetetlen függetlenség volt az övé, ami egyszerre tette hitelessé, a nyomorult magyar közéletben érthetetlenné, valamint nem utolsósorban reménytelenül magányossá.

Schiffer lelépésével LMP egyetlen igazi arcát vesztette el, eléggé valószínűtlen, hogy árnyékából kilépve fel tudna nőni többi párttársa a feladathoz. A nagy kérdés már csak az, vajon az LMP árváit, azt a bizonyos öt százalékot ki szívja majd fel…


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »