Nem ismernek határokat

Veszélyes fegyver a butaság, főként ha tettvággyal párosul – akár ezzel a mondattal is összegezhetnénk azoknak az anarchista szervezeteknek a ténykedését, amelyek újabban a migrációs áradat hullámait próbálják meglovagolni, hogy eszméiket terjesszék. S bár a történelemből megtanulhattuk, hogy minden nagy és tömeges emberi tragédia farvizén megjelennek a nyerészkedők és haszon­élvezők, az anarchisták mostani fellépése egészen egyedi: a humanizmus álruhájába bújnak, miközben éppen a migránsoknak ártanak a legtöbbet.

Ezek a szervezetek általában mindent megtesznek annak érdekében, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, de ez nem mindig sikerül nekik. Amikor viszont valamilyen probléma érlelődik, rendre felbukkannak, aminek következtében általában még nagyobb lesz a baj, mint korábban.

Az anarchisták legutóbb a magyarországi kvótanépszavazás után pár nappal, október 4-én kerültek a hírekbe. Ekkorra a belgrádi buszpályaudvar melletti parkban már fél­ezernél is több migráns gyűlt össze, akiket a hatóságok nem tudtak elszállásolni a szer­biai befogadóközpontokban. Valakik azonban elterjesztették azt a hírt a várakozók között, hogy a magyarországi referendum valójában arról szól, hogy megnyitjuk-e előttük a határainkat. Miután pedig kitudódott, hogy erről szó sincs, ismét csak feltüzelték őket, hogy induljanak el a magyar határ felé. Előtte viszont tömegverekedés tört ki a maradni vágyó és az indulásra kész migránsok között, amelyben többen megsebesültek. A további események ismertek: a Belgrádból elinduló migránsok már félúton kimerültek, többükhöz orvost kellett hívni, majd végül mindenkit visszavittek oda, ahonnan elindultak.

Kik voltak azok, akik így átverték őket? A szerb sajtó viszonylag hamar felfedezte, hogy a migránsmenet mögött a No borders (Határok nélkül) nevű hálózat szerbiai aktivistái álltak – ezt a hírt a belgrádi pályaudvarnál ételt osztó civil szervezetek is megerősítették. Ők egyébként már korábban is panaszkodtak az anarchistákra, akik lényegében nem tesznek semmit a migránsokért, ám ha mégis, abból csak baj lesz. Nyáron például feltüzelték a Belgrádban rostokolókat, hogy tartsanak éhségsztrájkot a továbbvonulásuk érdekében. Végül azonban többen rosszul lettek a nagy forróságban.

A No border Serbia blogján pedig egészen elképesztő dolgokat találunk. Letölthető szórólapjaikon és matricáikon azt hirdetik, hogy a határok azért vannak, hogy megosszák, nem pedig hogy megvédjék az embereket. Egy másikon egyenesen kollektív útlevélégetésre szólítanak fel. De még ezek is elmaradnak attól, amikor az általuk csak „fogolytáboroknak” nevezett központok felgyújtására ösztönzik követőiket.

Céljaikat viszonylag egyszerűen foglalják össze: állításuk szerint politikai hátterük nem más, mint a szabad mozgás melletti elkötelezettségük, ezért ellenzik a migráció ellenőrzését, a szigorításokat, a bevándorlók kiválogatását és az emberek mozgásának kontrollálását. Nem hagynak kétséget afelől sem, hogyan látják a migránsokat valóban segítő civil szervezeteket: szerintük a jótékonyság hosszú távon nem megoldás, ezért ők inkább „strukturális szinten hangsúlyozzák az ellenállást és a hatalmi rendszer megváltoztatását”. Egyenes beszéd, de miért kellenek ehhez a migránsok?

Akik azt gondolják, hogy ezek az innen-­onnan összeverődött, a bevándorlókat eszközként használó aktivisták alapvetően ártalmatlanok, tévednek. Migrációs válság híján valóban csak kötött sapkában gitároznának az aluljárókban, most azonban egyáltalán nem ez a helyzet. Akcióikkal ugyanis legtöbbször emberéleteket veszélyeztetnek, különösen akkor, amikor azokat bátorítják további útra, akik már egyébként is elcsigázottak a fáradtságtól.

Az sem mellékes, hogy sokszor épp az ilyen hamis ígéretektől tüzelve próbálják átlépni a migránsok illegálisan a határt, amit újabban retorziókkal is sújtanak a hatóságok. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a migránsmenetek rengeteg diplomáciai bonyodalmat okoznak egy olyan térségben, ahol finoman szólva sincsenek erős hagyományai a jószomszédi kapcsolatoknak.

Jellemző ezekre a szervezetekre, hogy egy-egy sikertelen megmozdulásuk, de különösen a lebukásuk után mindent a bevándorlókra hárítanak. Így történt ez legutóbb is, amikor a belgrádi akciójuk után közleményt adtak ki, amelyben már a migránsok „önszerveződő harcáról” írtak. Pedig valójában ők használják fegyverként, mintegy faltörő kosként a migránsokat, hogy saját eszméiket terjeszthessék. Mindeközben a tranzitútvonalon fekvő országok lakossága egyre ellenségesebb lesz azokkal, akiket ezek az anarchisták csúnyán átvernek. Efféle „humanizmusra” a legkevésbé sincs szükség Európában.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 19.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »