Nem félnek a romántól

Bukaresti politikusok és véleményformálók magyarellenes indulatainak kiélésére adott alkalmat budapesti kormányzati illetékesek múlt heti bejelentése, miszerint egy küszöbönálló kétoldalú megállapodásnak köszönhetően néhány éven belül beindul a gázkivitel Romániából Magyarországra.
Tekintsünk most el attól, hogy a tervezett gázbiznisz részletei egyelőre nem ismertek, ennek megfelelően az ügylet pénzügyi, gazdasági, energetikai vonatkozásairól is kevés a konkrétum. A téma jelenleg attól igazán jelzésértékű, hogy Romániában nagyon sokan nem bánnák, ha az állam, mondjuk, amerikai, ausztrál vagy kazah partnerrel, befektetővel köt stratégiai jelentőségű megállapodást, a baj ott kezdődik, ha az üzlettárs magyar.

Féltik a magyaroktól az élelmiszerpiacot, az infrastruktúrát (újabban a Budapest és Kolozsvár közé tervezett gyorsvasút okán), az épített örökséget és az energiahordozókat, gyakorlatilag erre a magyarfóbiára épül a kilencvenes évekből ismert szlogen is: „Nem adjuk el az országot!”

Már csak azért is furcsa ez a magyarokkal szembeni viszolygás, mert a határ túloldalán a románok nem találkoznak irántuk táplált hasonló ellenérzésekkel, vagy ha mégis, az kivételes eset. Romániában ugye nemcsak azt nem értik meg a hatóságok, hogy a kisebbségeknek őshonos közösségekként is kijárnak bizonyos jogok, az idegenekre általában nem hajlandóak odafigyelni; például Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen annak ellenére sem hajlanak a magyar felira­tok kifüggesztésére, hogy a külföldi turisták zöme magyarországi.

Ehelyett mi a gyakorlat Magyarországon? A keleti régiókban működő fürdőkben – elsősorban a gyulaiban, a szegediben és a hajdúszoboszlóiban – minden egyes felirat megtalálható román nyelven is, nem véletlen, hogy a románok még saját nemzeti ünnepüket, december elsejét is előszeretettel töltik valamelyik alföldi üdülőtelepen. Sőt a gyopárosfürdői üdülőhelyen ebben az időszakban különleges kedvezményben részesülnek a külföldi állampolgárok: aki vásárol egy belépőt, az ingyen kap egy másikat. Mondani sem kell, hogy földrajzi elhelyezkedése okán az orosházi létesítmény mindenekelőtt a romániai és szerbiai vendégeket csalogatja az akcióval.

Miközben az egyik román ellenzéki képviselőnek a győri román iskola hiánya fáj, a 34 ezer lelkes magyarországi román közösség rendelkezik oktatási intézményekkel (köztük Gyulán önálló gimnáziummal), kulturális autonómiával, sőt senkinek nem szúrja a szemét, ha a románok lakta települések polgármesteri hivatalán vagy iskoláján piros-sárga-kék zászló lobog.

Elvégre tisztában vannak vele: a kisebbségvédelemben és az idegenforgalomban egyaránt az a nyerő politika, ha a nemzeti kisebbségek és a vendégek otthon érzik magukat. Románia ezt még nem hajlandó tudomásul venni, többek közt ennek tudható be a lemaradása a régióban.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »