Nem elég kevesebbet kibocsátani, vissza is kell szívni a szén-dioxidot

Felfogás kérdése, de talán nem született még a történelem során olyan horderejű globális egyezmény, mint amilyet tavaly kötött 195 ország a párizsi klímacsúcson. A világszerte üdvözölt megállapodás azt a célt tűzte ki, hogy az államok a légkör felmelegedését – az iparosodás előtti mértékhez képest – a korábban emlegetett 2 Celsius-fok alatt, lehetőleg 1,5 fokon belül tartsák. Ám ez korántsem lesz egyszerű.

A terv legfontosabb elemeként át kell alakítanunk a fosszilis energiahordozókra épülő gazdaságot; így a jövőben a megújuló energiákra, valamint a sok vitát kiváltó, de egyelőre megkerülhetetlen atomenergiára kell támaszkodnunk.

A Párizsban kötött egyezményt hetek múlva New Yorkban írják alá, és hogy az ambiciózus célt tartani tudjuk, a cselekvéssel sem várhatunk sokkal tovább a klímakutatók szerint.

Hogy ne lépjük túl a plusz 1,5 fokot, még körülbelül 1000 milliárd tonnányi szén-dioxidot juttathatunk a légkörbe. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ennyi az emberiség CO2- hitelkerete – derül ki egy, a Climate Change News online szaklapban megjelent tanulmányból.

Jelenleg évente nagyjából 50 milliárd tonnát bocsátunk ki, így ez a keret csupán 20 évre elég a mai feltételek mellett. A globális átállásra tehát nagyon rövid idő maradt.

Már azt is kiszámolták, hogy az új szénerőművek építését legkésőbb jövőre le kellene állítani, hogy a Párizsban felvázolt pályán maradjunk. Mindezt úgy, hogy e pillanatban is 2500 szénerőmű-projekt zajlik – egyeseket még csak terveznek, másokat már építenek is.

Az ENSZ klímakutatói számítógépes modellek segítségével forgatókönyvek százait dolgozták ki, ezek 90 százaléka szerint a kibocsátás-csökkentés mellett arra is szükség lesz, hogy a már levegőbe került CO2 egy részét kivonjuk.

Ennek lehetséges technikai megoldásait keresik most a világ megannyi kutatólaboratóriumában, és bár vannak izgalmas ötletek, az áttörő siker még várat magára.

A legtöbbet említett módszer alapja a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), melynek során a hőerőművekben keletkező füstből kiválasztják a szén-dioxidot, amit kiürült gázmezők helyére sajtolnak vissza a föld alá.

A CCS-t a bioenergia felhasználással kombinálva kapjuk meg a BECCS-t, ahol a hőerőművet fosszilis energiahordozók helyett biomasszával, például fával, hulladékkal fűtik.

Magyarán: fát ültetünk, az megköti a levegőből a CO2-t, aztán kivágjuk, elégetjük, majd megfogjuk a füst CO2-tartalmát és visszanyomjuk a földbe. Így miközben energiát termelünk, folyamatosan vonjuk ki a légkörből a szén-dioxidot.

Ahhoz azonban, hogy az energiaigényeket így fedezzük – mint azt szintén kiszámolták – másfél Indiányi területet kellene erdősíteni a BECCS erőművek táplálásához. Ezt azért is nehéz elképzelni, mert az elsivatagosodás miatt évente másfél Dunántúlnyi termőterület veszik el a Földön, míg a népesség tovább nő.

Más megoldások is akadnak, de ezek még kevésbé hatékonyak. Az Arizonai Egyetemen nemrég mutattak be egy szerkezetet, melyben még mozgó alkatrészek sincsenek, mégis képes valamennyi szén-dioxidot kivonni a levegőből – számolt be róla a Washington Post.

Az átlátszó plexidobozban műgyantával bevont szűrőlapok sorakoznak, ezekhez tapadnak a CO2-molekulák. A Berkeley egyetemen is kísérleteznek, itt hatalmas ventilátortelepet álmodtak, ami egy elnyelő folyadékra fújja a levegőt.

Magyar vonatkozású ötletről is beszélnek. Oláh György Nobel-díjas vegyész elmélete alapján Izlandon építettek egy üzemet, ami geotermikus energia és a levegő szén-dioxidjának felhasználásával metanolt készít. A gyár 5 ezer tonna CO2-t nyel el évente, de ez az 50 milliárd tonnás kibocsátáshoz képest elenyésző.

Jogosnak tűnik ezek után a Stanford egyetemen földtudományokat tanító Rob Jackson professzor véleménye, aki a Washington Postnak elmondta: kétséges, hogy a közeljövőben találunk hatékony és olcsó módszert a légköri CO2 kiszűrésére, ha ezt még egy gyárkéményben sem tudjuk megoldani, ahol a gáz sűrűsége ezerszer nagyobb.

Április 22-én a New York-i aláírási ceremóniával kétségtelenül történelmi pillanat jön el: életbe lép az új nemzetközi klímapolitika, ami a nevezetes kiotói egyezménnyel ellentétben a világ minden országára kiterjed.

A klímakutatók most arra figyelmeztetnek, készüljünk fel az új időszámításra, mert sokkal többet kell majd tennünk az eredményekért, minthogy szelektíven gyűjtjük a hulladékot, és néha kerékpárral megyünk munkába.


Forrás:alternativenergia.hu
Tovább a cikkre »