Nem egyeztethető össze – vállalatok írják át az uniós jogrendet

Az Európai Unió és Egyesült Államok (TTIP), illetőleg Kanada (CETA) között formálódó szabadkereskedelmi egyezmények talán leginkább közérthetőbb kockázata az élelmiszer-biztonságunkra fenyegető veszélyek (például génmódosított növények elterjedése), azonban ennél sokkal súlyosabb problémát okozna, ha nem sikerülne megállítani a tengerentúli cégeket abban, hogy európai nemzetállamokat pereljenek be elmaradt profitjuk okán. Most az utóbbiról tartottak nemzetközi szakmai konferenciát „A szabadkereskedelmi egyezmények jogi kérdései” címmel.

Nemzetközi konferencia

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH) és a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) által szervezett konferencián felszólalt Mikola István, a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára, valamint két holland szakember, Laurens Ankersmit (a ClientEarth EU kereskedelmi és környezeti szakjogásza), valamint Paul de Clerck (a Föld Barátai Európa gazdasági igazságosság programja koordinátora). Az információáramlás-blokkolásáról Kiss Csaba, a Környezeti Menedzsment és Jog Egyesület igazgatója tájékoztatta az ombudsmani hivatalban összegyűlt szépszámú hallgatóságot.

Szükség van az egyezményekre

Mikola István államtitkár szerint 2016 végén, vagy legkésőbb 2017 elején megkezdődhet a vita a nemzeti parlamentekben, így a magyar Országgyűlésben is a CETA-ról, míg véleménye szerint a TTIP-ről még csak egyeztetések zajlanak a felek között. A 25 fejezetből mindössze 14 fejezet kapcsán születtek álláspontok az EU és az Egyesült Államok között.

Elmondta, hogy a külügyi tárca több mint 80 szakmai szervezettel ült le már a szabadkereskedelmi egyezményekről tárgyalni, tudományos szervezetekkel, köztük magával az Akadémiával, szakszervezetekkel, és környezetvédelmi munkacsoportokkal is. Ugyanakkor a politikus elmondta azt is, hogy mivel hazánk nyitott, exportvezérelt, a globális tőkemozgásoknak kitett gazdaság, muszáj bekapcsolódnunk a globális értékláncba. S mivel nincs kőolajunk, nekünk a tudástőkénket kell kamatoztatni – magyarázta Mikola István. Aki világossá tette azt is:

“egy megfelelő tartalmú szabadkereskedelmi egyezményre szüksége van Magyarországnak”.

A CETA-val kapcsolatban megtudhattuk, hogy Kanadával jó a politikai kapcsolatunk, ennek megfelelően a tárgyalások során sikeresen képviseltük a magyar érdeket, érzékenységet. Ezzel szemben az államtitkár elmondta azt is, hogy a szabadkereskedelmi egyezményben szereplő vitarendezési mechanizmussal nem ért egyet a kormány, és véleménye szerint a parlamenti vitában várhatóan ennek kapcsán lesz majd a legfőbb vita (az Orbán-kormány ellenállása most azért tűnik késeinek, mert a CETA szövegében 2015 végéig még az eredeti panel szerepelt – ISDS -, amely teljes mértékben offshore-bíróságokra alapozta  az „igazságszolgáltatást”). Ugyanakkor felelevenítette azt is, hogy az Egyesült Államok egyelőre még nem reagált az EU vitarendezést érintő reformjaira – így egyáltalán nem biztos, hogy a Brüsszel által szorgalmazott állandó bíróságok és a fellebbezési lehetőség szerepelni fog a TTIP szövegében.

Mikola elmondta azt is, hogy jelenleg Brüsszel sürgeti jobban ratifikációt, míg az Egyesült Államokban az elnökválasztás során a még három versenyben lévő jelölt közül mindhárman kiálltak a szabadkereskedelmi egyezmények ellen.

Rémálom

Paul de Clerck példaként a trójai falovat hozta fel, ami ugyan szép és látványos, ám a legszörnyűbb álmaink válnak valóra, ha beengedjük a lakásunkba: a befektetők nem az állandó és/vagy nemzeti bíróságokhoz, hanem a számukra fenntartott választott bíróságokhoz fordulnak, ahol olyan bírák dönthetnek peres eljárásokban, akiket egyébként multinacionális cégek foglalkoztatnak ügyvédként.

A legutóbbi 62 ügyben összesen 30 milliárd eurónyi kártérítési összeg szerepelt, 14 eset részletei szivárogtak ki, ott 3,5 milliárd eurót pereltek ki multik nemzetállamokból úgy, hogy még alá sem írták sem a TTIP-et, se, a CETA-t. Az egyezmények részét képező befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), illetve a helyette újabban javasolt Befektetési Bírósági Rendszer (ICS) nem egyeztethető össze az európai joggal. Még az ICS esetében is a nemzetállamoknak kell bizonyítania, hogy a demokratikusan megválasztott törvényhozás által elfogadott jogszabályok legitimek és szükségszerűek – mármint a cégek szempontjából. A vállalatok az ICS nyelvezetét is képesek kihasználni – mutatott rá Paul de Clerck.

Kijelentette: a beruházások növekedése nem függ össze Európában azzal, hogy ilyen befektetésvédelmi záradékokat rögzítenek a szabadkereskedelmi egyezményekben. Ugyanakkor azt sem lehet elvárni ezektől a bíróságoktól, hogy független ítéleteket hozzon, már csak azért sem, mert  nincs olyan elvárás, hogy ezek a döntnökök regisztrált bírák legyenek.

Ki lesz a bátor?

“Mindezek fényében fontos lenne, ha több EU-tagállam az Európai Bírósághoz fordulna, kikérve a Bíróság véleményét arra vonatkozóan, hogy tisztázza a tervek szerint a TTIP és a CETA részét képező befektető-állam vitarendezési mechanizmus, illetve Befektetési Bírósági Rendszer jogszerűségének kérdését az európai jog alapján”

– ezt már Laurens Ankersmit hangsúlyozta, a környezetvédelmi joggal foglalkozó európai szervezet, a ClientEarth kereskedelmi és környezeti szakjogásza.

Ankersmit szerint lehetőség lenne a CETA esetén arra, hogy egy kormány megtámadja az Európai Bíróság előtt az egyezményt, ugyanis az, hogy a választott bíróságoknak joguk van értelmezni az EU jogszabályait, megkerülve ezzel a brüsszeli rendszert, szemben áll az uniós joggal.

Kiss Csaba is elsősorban a transzparencia hiányára figyelmeztetett, szerinte ebben komoly részt vállalt az Európai Bizottság is. Szerinte vannak olyan infók, amelyeket alapból ki kellene adni a kormányoknak a tárgyalásokkal kapcsolatban. A korlátozott adathozzáférés nem demokratikus.

Ön látta már?

Ön látta már A multi perel, a társadalom tejel című filmet? Ha kíváncsi arra, hogy hogyan működik ez az iparág, akkor IDE KATTINTVA megnézheti.

A beruházók érdekében létrehozott döntőbíróságokra, így például az ICSID-re jellemző, hogy minden más megfontolást félresöpörve szinte kizárólag csak a „befektetőbarátnak” mondott jogi érvrendszert veszik figyelembe. Eltorzult az olyan fogalmak értelmezése, mint a kisajátítás elleni védelem és a fair bánásmódra kötelezés. Ezeket a jogi kategóriákat a választottbírósági testületek gyakran arra használják fel, hogy kártérítést fizettessenek azokkal az államokkal, amelyek környezetvédelmi vagy egészségügyi intézkedései megdrágítanák a termelést vagy az értékesítést. Az ilyen ítéletek aláássák a környezet, illetve az egészség védelme érdekében meghozandó rendelkezések elfogadását. Az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán a választottbíróságok mindezen felül még az uniós jog értelmezését is magukra vállalnák. Az uniós jogot azonban csak a luxemburgi bíróság értelmezheti, ám hogy ez megtörténjen, valamelyik uniós tagállam bátor kormányának a kérdést az Európai Unió Bírósága elé kell vinnie Bízunk benne, hogy ez a bátor kormány hazánk kormánya lesz – hangsúlyozta Szabó Marcel, a jövő nemzedékek szószólója zárszóként.

A TTIP és a CETA egyaránt tartalmazna olyan befektetésvédelmi mechanizmusokat, amelyek – még az Európai Bizottság által javasolt “megreformált” formában is – lehetővé tennék, hogy amerikai, illetve kanadai székhelyű cégek bepereljék az állampolgáraik egészségének, illetve a környezet védelmének érdekében bizonyos intézkedéseket meghozó kormányokat. Ezért különösen fontosnak tartjuk annak a javaslatnak az elfogadását, amely többek között arra szólítja fel a kormányt, hogy ne támogassa olyan szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét, amely tartalmazza a befektető-állam vitarendezési eljárások bármilyen formájának alkalmazását – emelte ki Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője a konferenciát követően.
 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »