Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Szól Kassai Lajos mottója, akinek neve valószínűleg nem csengett olyan sokak számára ismerősnek egészen addig, amíg meg nem jelent Kaszás Géza Lovasíjász című filmje. Ékes példája ez annak, hogy a média nem csak rombolni tud, hanem – ha jó célra használják – hasznos, nemzetépítő szerepet is betölthet. Kassai Lajossal az EGY-MÁS-KÖZT elnevezésű est vendégeként beszélgetett Szentesi Zöldi László a Polgárok Házában lovasíjászatról, hagyományról, nemzetről, spiritualitásról és mindarról, ami ezt a kizárólag a magyarság sajátját képező tradíciót övezi.

A lovasíjászat csak a miénk, a sajátunk, Kassai Lajos révén pedig már az egész világ ismeri. Mi magyarok, akik vérrel írott történelmünk során annyi hőst, annyi példaképet állítottunk magunk elé, mégis hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy micsoda nagy múltú, tehetséges, egyedi kincsekkel megáldott nemzet vagyunk. A kiéheztetett népnek, mint egy falat kenyérre volt szüksége egy ilyen filmre, amely végre azt mutatja be, hogy mire lehetünk büszkék mi magyarok – mondja Kassai Lajos, aki saját bevallása szerint optimistán tekint nemzetére és bárhol is jár a világban, mindig örömmel tér haza a Kárpát-medencébe.  

Hála Istennek – azt tapasztalom, hogy – a magyar népi gyökerekhez, a hagyományhoz és ősi kultúránkhoz való visszafordulás a reneszánszát éli napjainkban. Egy olyan generáció van felnövekvőben, akinek gondolkodásában már nincs jelen reflexként a magyar tradícióktól való elfordulás kényszere, és egyre divatosabbá válik körükben a nemzeti kultúránk ápolása. Ilyen fiatalokat tanít Kassai Lajos is a magyar történelem egyedülálló vívmányára, a lovasíjászatra.

Azonban nem csak hazánkban örvend nagy népszerűségnek ez a tradicionálisan magyar harcművészet, amelyet ma már különálló sportágként is emlegethetünk. Kassai Lajos íjkészítő mester – aki elsőként rekonstruálta a honfoglalás kori magyar íjat, és kezdte el sorozatgyártását – először Magyarországon, majd Európában, később pedig Amerikában, Ázsiában és Dél-Afrikában is meghonosította a lovasíjászatot, amely neki köszönhetően bekerült az egész világ tudatába, így abban biztosak lehetünk, hogy már soha nem merül feledésbe.

A lovasíjászat létrehozásáért és a világban való terjesztéséért 2003. augusztus 20-án Mádl Ferenc köztársasági elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2016. március 15-én pedig Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozott a részére, az ősmagyar hagyományok felelevenítését és átörökítését a hazai lovasíjász sport megteremtésével és népszerűsítésével szolgáló, értékteremtő munkája elismeréseként.

Minden eddigi versenyt megnyert, öt Guinness-rekordot sikerült felállítania. Ő az egyetlen ember a világon, aki képes volt váltott lovakon megállás nélkül huszonnégy órán keresztül lovasíjászni. A negyedik világrekordját a Budapest Sportarénában állította fel 2009-ben, amely során vágtató ló hátáról tizenkét darab, egyesével harminc centiméter átmérőjű feldobott korongot lőtt le 17,80 másodperc alatt. Majd megdöntve ezt a világrekordot, 2011. december 4-én, ugyanitt tizennégy korongot lőtt le 19,85 másodperc alatt több mint nyolcezer néző szeme láttára. Jelenleg a világ tizenhat országában tanít és minden év július első hetében a kaposmérői lovasíjász központban, azaz a Völgyben világtalálkozókat rendez, melyeknek hazai és nemzetközi sikere egyre nagyobb. Tartott már bemutatót a jordániai, a monacói és a malajziai uralkodó előtt is.

Saját elmondása szerint kettős életet él. Egyrészt a Völgybe visszavonulva, másrészt pedig a világot járva. A Lovasíjász egyetlen közönségtalálkozóján sem vett részt, ugyanis ez ellentmondásba ütközne a lényével, amelyről a film is szól. Nem szeret kimozdulni, kivéve, ha a lovasíjászatot népszerűsítheti, mert ha így van, a világvégére is elmegy. Ezért is volt egyedülálló, hogy elfogadta Szentesi Zöldi László meghívását.

A gondolatait hallva, olyan élménnyel gazdagodhattunk, amely nemcsak egy technika tökéletes ismeretét és használatát mutatta be, hanem rádöbbentett annak sokkal mélyebb és rétegzett értelmére is. Kassai szerint a lovasíjászat egyszerre harcművészet és sportág. Harcművészet, mert még jelen van benne a hagyományőrzés, a magyar kultúra, de a világon mindenütt megjelenik már sportként is. Azonban félelme, hogy ha olimpiai ággá válna, elveszítené sajátos magyar jellegét.

Az íjász úgy véli, szerencsés nemzet vagyunk, hiszen pont ideális távolságból szemléljük múltunkat. Még nem távolodtunk el túlzottan tőle, ahogy a nyugati világ tette. Még dobog a szívünkben a „Védj meg minket a magyarok nyilaitól, Uram!” mentalitás. Nem vagyunk azonban túl közel sem, mint a mongolok, akik most egyre inkább a Nyugat felé igyekeznek fordulni. Nem az ősöket követjük, hanem, azt, amit az ősök képviseltek. Az ő gondolkodásmódjuk adja a mintát, ami által a magyar történelem egy darabja kerül közel hozzánk.

A lovasíjászat sokat ad az embernek, azáltal is, hogy egy közösségbe kerül, ahol nem fontos a származás, a vallási hovatartozás. Ugyanakkor a magyar történelemhez is közel jut általa az ember. Vannak területei az életnek, ahol a kultúrák keveredése jól működik – mondja Kassai – ilyen például egy jazz zenekar vagy a lovasíjászat is. Ez azonban nem egyenlő a muzulmánok keresztény világba történő erőszakos betelepítésével – hangsúlyozza, mert olyan ez, mint a víz és homok, hiába próbáljuk, nem keverhetőek össze.

Mivel azonban a lovasíjászat magyar sajátosság, a nagyon mély, lényegi értelmét csak a mi nyelvünkön lehet elmondani. Az összpontosításra ugyanis nincs szavuk az angoloknak, németeknek, franciáknak. Bármi más csak körülírja ezt a fogalmat. A koncentráció nem egyenlő az összpontosítással, amely esetében az összes pontra figyelnie kell a lovasíjásznak: a lóra és a célra is egyidejűleg.

Ő maga egy olyan szellemi átlényegülésen megy keresztül a lóról való íjjal lövés közben, amely során megszűnik az ego és az ember is. A színtiszta cselekvés állapotába kerül ilyenkor, ahol egyidejűleg van jelen az energiával való telítettség, de ugyanakkor a teljesen fesztelen állapot is. Amikor ezt eléri, akkor képes csúcsteljesítményt nyújtani. A lényeg, hogy önfeledté tudjunk válni – mondja, mert ami „ön felett” van, az egyedül a Teremtővel való kapcsolat lehet. Ez egy szikra, egy felvillanás erejéig tapasztalható csak, de ezekből a rövid tapasztalatokból alakult ki Kassai spirituális látásmódja.

Azt hiszem a Polgárok Háza csordultig telt nagytermében és első emeletén (ahol kivetítőkön követhették nyomon a beszélgetést azok, akik már nem fértek be) összegyűlt tömeg nevében mondhatom, nem mindennapi élményben volt részünk. A lovasíjászat ismertetésén keresztül egy olyan ember alakja rajzolódott ki előttünk, aki a lehető legmélyebben éli meg magyarságát, olyannyira elkötelezett hagyományaink, kultúránk és őseink hite iránt, amelyet tökéletesen képes átültetni a modern kori gondolkodásba, hogy méltó példaképe és mestere lehet – nemcsak az íjásztanoncoknak, de – egész nemzetünknek.

Zana Diána – PolgárPortál

The post Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »