Nem akarok a halálra gondolni, csak dolgozni akarok

Nem akarok a halálra gondolni, csak dolgozni akarok

Freddie Mercury, a legendás Queen együttes még legendásabb énekese 1991. november 24-én hunyt el. Halála nagyban hatott az aids elleni harc alakulására. Istenszerűbb volt Mick Jaggernél – írta róla egy kritikus. Budapesten hat napot töltött 1986-ban, álruhában a Központi Vásárcsarnokban is járt.

„A sajtóban az utóbbi két hétben megjelent találgatásokra reagálva szeretném megerősíteni, hogy hivpozitív és aidses vagyok. Eddig úgy éreztem, úgy helyes, ha ezt az információt titokban tartom, hogy védjem a körülöttem élők személyiségi jogait. De most eljött az idő, hogy a barátaim és a rajongók megtudják az igazságot, és remélem, mindannyian csatlakoznak hozzám és orvosaimhoz e szörnyű betegség elleni harcban. A magánéletem nagyon fontos számomra, és eddig is híres voltam arról, hogy erről nem adok interjút. Kérem, fogadják el, hogy ez a jövőben is így lesz.”

Ezt a közleményt jelentette meg Freddie Mercury menedzsere 1991. november 23-án.

A néhány mondat annak ellenére sokkolta a világot, hogy Mercury betegsége évek óta nyílt titok volt. A nyilatkozat közlése után alig telt el huszonnégy óra, és a zenész meghalt. Mint kiderült, életének utolsó hónapjaiban nem is tudott felkelni az ágyból, látása rohamosan romlott. A végén a halál siettetése mellett döntött, a fájdalomcsillapítókon kívül visszautasította az akkor még egyébként sem sokat használó orvosságokat. A Mercury halála miatt érzett sokk talán hozzájárult ahhoz, hogy az azóta eltelt negyedszázadban hatalmas fejlődésen ment át az aids kezelése. Annyira, hogy a hivfertőzöttséget ma sokan már nem is halálos, inkább krónikus betegségnek tekintik.

1991-ben néhányan felvetették, hogy ha Mercury hamarabb beismeri betegségét, talán segíthetett volna felhívni a világ figyelmét a megelőzés és a biztonságos szex életmentő voltára, különösen a meleg közösség tagjai körében. Peter Freestone, Mercury egyik barátja a zenész nevét viselő könyvében (Freddie Mercury, fordította: Pap Zoltán, Helikon Kiadó, 2016, ára: 3999 forint) arról ír, hogy korábban többször gondolkodott azon, nyilvánosságra hozza a betegségét, ám végül a hallgatás mellett döntött – egészen az utolsó pillanatig. 

Brian May és a Queen többi tagja később elmondták, már régóta tudtak a betegségről. Utolsó, Mercury életében megjelent lemezük, az Innuendo felvételei azért haladtak olyan lassan, mert az énekes csak időnként érezte elég erősnek magát a munkához. A többiek ilyenkor azonnal a stúdióba siettek, hogy egy-két órát együtt dolgozzanak a frontemberrel. Mercury a visszaemlékezések szerint nem volt szomorú a közelgő vég miatt. A munkába próbált temetkezni, azt mondogatta, „írjatok még nekem dalokat, csak énekelni akarok, meg akarom csinálni, hogy ha már nem leszek, ti be tudjátok fejezni”. Az egyik jelen lévő hangmérnök szerint sem félt a haláltól: „Nehéz ezt másoknak elmagyarázni, de nem éreztünk szomorúságot, sőt boldogságban teltek ezek a napok. Freddie volt az egyik legmókásabb ember, akit ismertem, mindig nevettünk. Mindig azt mondogatta, »nem akarok a halálra gondolni, csak dolgozni akarok«.”

„Őt mondják a rocktörténet legjobb torkának. Hihetetlen kvalitásokkal rendelkező énekes volt. Talán Ian Gillant, a Deep Purple énekesét lehet hozzá mérni ugyanabból a korszakból – mondja Jávorszky Béla Szilárd rocktörténész. – Viszonylag későn, a húszas évei közepén alakította meg a Queent, de az együttes hamar a hetvenes-nyolcvanas évek meghatározó brit zenekarává vált.”

Mercury Farrokh Bulsara néven született 1946-ban az akkor még brit gyarmat zanzibári szultanátusban. Szülei indiai párszik voltak, a család a zoroasztrizmus vallást követte – e vallás hagyományai szerint celebrálták negyvenöt évvel később temetését is. A család hamarosan visszatelepült Indiába, itt töltötte gyermekéveit. Hétéves korától tanult zongorázni: azonnal le tudta játszani a dalokat, amelyeket a rádióban hallott. Tizenkét évesen alapította meg iskolai együttesét The Hectics néven, majd Freddie-nek kezdte hívni magát.

Később visszatért Zanzibárba, de tizenhét éves korában családjával együtt menekülnie kellett, mert a forradalom kitörése után ezrével gyilkolták az országban a bűnbaknak kikiáltott arabokat és indiaiakat. Ekkor költöztek Angliába, ahol Freddie művészeti és grafikusi diplomát szerzett – ő tervezte a Queen későbbi oroszlános-főnixmadaras, címerszerű logóját is. Diplomázása idején a kensigtoni piacon dolgozott, ahol akkori barátnője, Mary Austin segített neki. (Mercury biszexuálisnak vallotta magát, voltak női és férfipartnerei is.) Jimi Hendrix hatására ekkorra már végleg eldöntötte, hogy a rock and rollról fog szólni az élete. 1970-ben Brian Mayjel és Roger Taylorral megalapították a Queent, a basszusgitáros John Deacon egy évvel később csatlakozott az együtteshez. Mercury az elnevezést így magyarázta: a Queen név „magától értetődően királyi, egyúttal erőteljes hangzású. Általános és kortalan értelmű. Természetesen tisztában vagyok a meleg értelmezésével is, de ez csak egyik oldala a dolognak.” A queen kifejezést a meleg szubkultúrában a hivalkodó, nőies meleg férfiakra használják.

Az együttes 1973-ban adta ki debütáló albumát, Bulsara pedig végérvényesen Mercuryvá változott. Az elsőt tizennégy újabb stúdióalbum követte – az utolsó, Made in Heaven címűt 1995-ben adták ki korábban fel nem használt dalok és énekszólamok felhasználásával.

Mercury írta a Queen-slágerek legtöbbjét, az első Greatest Hits album tizenhét száma közül tízet. Énekhangja kivételes volt. Bár beszédhangja baritonnak volt mondható, énekhangfekvése alapján tenornak minősült. Hangterjedelme a basszus F hangtól a szoprán F-ig terjedt. Az operaénekes Montserrat Caballé, akivel a barcelonai olimpia előtt duettalbumot rögzített, így vallott róla: „Énektechnikája lenyűgöző volt. Semmi gondja nem akadt a tempóval, briliáns érzéke volt a ritmushoz. Megerőltetés nélkül tudott átsiklani egyik regiszterből a másikba, rendkívül muzikális volt.”

Bár a Queen számos stúdiófelvétele vált klasszikussá – a We Are the Champions például végérvényesen a sportbajnokok himnuszává lett –, az együttesre legtöbben a koncertjei miatt emlékeznek. Az 1985-ös, Afrika megsegítésére rendezett Wembley-beli Live Aid koncerten egyszerűen ellopták a show-t. A közvetítést minden más tévéműsornál többen, 1,9 milliárdan nézték világszerte. Később fellépésüket a rocktörténet legnagyszerűbb élő műsorának választották. Az egyik kritikus így írt a koncert után: „Azok, akik listákat állítanak össze a legnagyobb rockzenei frontemberekről, és az első helyet Mick Jaggernek, Robert Plantnek vagy másnak adják, nem látnak messzebb az orruknál. Freddie, amint azt a dionüszoszi Live Aid-fellépése is bizonyítja, istenszerűbb mindannyiuknál.”

A Billboard a Queen 1986. július 27-ei budapesti fellépését a Közép- és Kelet-Európában valaha tartott legnagyobb rockkoncertnek nevezte. Bécsből érkezett az együttes szárnyashajóval, hat napot maradtak. Mercury álruhában még a Központi Vásárcsarnokban is járt.

A magyar rajongók sem tudhatták akkor, hogy a budapesti koncert Mercury egyik utolsó fellépése volt. Ezt követte még az 1986. augusztus 9-én az angliai Knebworth-parkban, 160 ezer rajongó előtt tartott koncert, amelynek végén palástban, aranykoronát a magasba tartva vonult le a színpadról. Örökre.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »