Miután Sátor Veronikával az Alistáli ASziTA színpadi társulás vezetőjével beszélgettem, azt éreztem, hogy jó lehet a tanítványának, a barátjának vagy az együttese tagjának lenni. Pedig most, a koronavírus-járvány miatt nem is személyesen találkoztunk, telefonon folytattunk hosszas beszélgetést. Szavaiból azonban áradt a lelkesedés, de a megnyugtató bizalom, a teljes megértés melegsége is. Azt éreztem, mérhetetlen odaadással tud dolgozni a közösségért, másokért, a legválságosabb helyzetekben is igyekszik kiutat találni és esélyt adni mindenkinek, akiben meglátja a tenni akarás parányi szikráját, még ha csak álmodozásnak vagy ábrándozásnak is véli azt.
Sátor Veronika az alistáli ASziTA társulat vezetője elmondta, hogy nevüket az első előadásuk után alkották meg az Alistáli Színpadi Társulat rövidítéseként. De miként is alakult meg a társulat és milyen céllal? Erről így beszélt:
„Alistálon mindig volt érdeklődés a kultúra iránt, a Csemadok alapszervezetének vezetősége segített minden kezdeményezést. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal néhány lelkes, rátermett egyén betanult egy-egy színdarabot, azt előadták, még a környéket is bejárták vele.
Ebben tizenhét ismert operett és musical-részlet hangzott fel. Majd néhány év kihagyás után, tulajdonképpen a Csemadok megalakulásának 70. évfordulója alkalmából, már újabb tagokkal állítottunk össze egy műsort. Ez lett a Lélek dala 2. Sorsunk: Magyar! Ez az összeállításunk olyan szerkesztett műsor, amely mindenkiben mély nyomot hagyott, akinek alkalma volt látni. És ez az összeállítás igazolja, hogy a mai fiatalokat is érdekli a múlt, a történelem, mindaz, ami a felvidéki népet, bennünket, sorsunkat érinti.”
Hozzátette azt is, hogy több fellépésük után tapasztalták, hogy
Rádöbbentek arra is, hogy ez nem az egyének hibája, hanem a hamis történelemtanításunk, az érdekek vezette politika, a gonoszság rovására írandó.
„Ez a szerkesztett műsorunk 1848 és napjaink között hat történelmi eseményt dolgoz fel énekekkel, naplórészletekkel, prózai szövegekkel és versekkel. A rövid jelenetek a két időszak közötti, bennünket érintő történelmi eseményeket mutatják be.
Mivel a Csemadok megalakulásának 70. évfordulójára készült az összeállítás, főként azt domborítottuk ki, hogy mit jelent számunkra itt élni, magyarnak lenni a Felvidéken. Megjegyzem, valamennyien Csemadok-tagok vagyunk, a szüleinktől, a családban is mindnyájan ezt az indíttatást kaptuk, számunkra természetes a magyarság vállalása, a kötődés a nemzethez, a szülőföldhöz, a Felvidékhez” – hangsúlyozta Sátor Veronika.
Műsoruk állandóan bővíthető és az aktuális, a magyarságot érintő eseményeket be is emelik az összeállításba. A díszleteket maguk készítik, igyekeznek a legtöbb dolgot önerőből megoldani. Örömükre szolgál, hogy sokfelé hívják őket, a környéken többek között Medvén, Dióspatonyban léptek fel, de Kopecsni Gábor, a Felföldi Baranta Szövetség vezetője még Gömörpéterfalára is meghívta őket.
Ahogy az életben lenni szokott, biztos lesznek cserék, lesz, aki kiválik a társulatból, mert életével, munkájával nem lesz összeegyeztethető ez a tevékenység, de Sátor Veronika biztos benne, hogy lesznek, akik a helyükre állnak. Hiszen már híre, jó hírneve van a társulatnak, a helyi önkormányzaton és a Csemadok alapszervezetén kívül állandó biztatást kapnak a sárosfai és a Patony-réti polgármestertől, és ahogy a vezető kiemelte:
„Az idő múlásával a szereplők változnak, a lényeg marad!”
És a lényeg az az idézet, amely műsorfüzetükben is olvasható:
„Nagy a világ és rá sem ránt, hogy errefelé a követ ki veti rá. Ha közel a vész, nem remeg a szánk, le fogjuk győzni, nekünk ez a hazánk.”
Tervük, elképzelésük bőven van a társulat tagjainak, a legfontosabb azonban az lesz számukra, hogy a már meglevő műsorukat minél több helyen bemutathassák. A közönség számára maradandó élményt adnak, ez nem vitás.
Benyák Mária/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
