Nehézkesen indult az önmagáért mindig kiálló Bette Davis hollywoodi karrierje

Nehézkesen indult az önmagáért mindig kiálló Bette Davis hollywoodi karrierje

Harminc éve, 1989. október 6-án halt meg Bette Davis kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, a Greta Garbo utáni legnagyobb tragika, akinek a szeméről még popballadát is írtak.

Ruth Elizabeth Davis 1908. április 5-én született a Massachusetts államban lévő Lowellben. Tízéves volt, amikor szülei elváltak, ezután kollégiumban nevelkedett. Korán megragadta a tánc és a színház világa, színi tanulmányokba kezdett, és 1929-ben már a Broadway-en szerepelt.

Hamarosan Hollywoodban is felfigyeltek rá, huszonkét évesen kapta első szerződését a Universal stúdiótól. Néhány visszhang nélküli filmje után elbocsátották, már New Yorkban volt, amikor a rivális Warner Brothers hívta próbafelvételre.

A stúdió munkatársa a pályaudvaron várta, de dolgavégezetlenül tért vissza főnökeihez: mint mondta, nem volt senki az utasok között, aki leendő filmcsillagra hasonlított volna.

Davisnek később is inkább a tehetségét, mintsem a szépségét méltatták: a legenda szerint Samuel Goldwyn producer szörnyű nőszemélynek nevezte, amikor egy válogatáson először meglátta.

A Warner végül bizalmat szavazott neki, és Davis rövid idő alatt a legnagyobb filmsztárok sorába küzdötte fel magát. Első igazán sikeres filmjét 1931-ben forgatta, 1934-ben a Somerset Maugham műve alapján készült Örök szolgaság című drámában nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték.

Nevét csak utólag, a szakma nyomására írták fel a szavazólapra; ezt a lehetőséget egy évvel később szüntették meg. 1935-ben aztán – elsőként a Warner stúdió sztárjai közül – haza is vihette a filmvilág legrangosabb kitüntetését az Átkos asszony (Dangerous) című filmért.

Három évvel később is ő lett a legjobb női főszereplő (a Jezebelben Henry Ford volt a partnere), ezt a szobrocskát 2001-ben egy árverésen a rendező Steven Spielberg vette meg, hogy visszajuttassa a filmakadémiának.

A szobor a filmtörténetbe is bevonult: az elterjedt legenda szerint a filmakadémia díját azután kezdték Oscarnak nevezni, hogy Bette Davis alaposabban is szemügyre vette a figurát, és közölte: annak hátsó része első férjére, a zenekarvezető Harmon Oscar Nelsonra emlékezteti. (A férfi állítólag azért vált el tőle, mert idegesítette, hogy az asszony túl sokat olvas.)

Hírdetés

A színésznő a harmincas években az új típusú hősnőt személyesítette meg. Kemény, bátor és független asszonyokat alakított, akik nem szépségükkel hódítottak, mindig elérték céljukat, és úgy cigarettáztak, mint a férfiak.

A Greta Garbo után legnagyobb tragikaként emlegetett Davis a filmvásznon kívül is napi több doboz cigarettát szívott el, és a filmstúdiók főnökeivel vitázva is a sarkára tudott állni, ha meggyőződése úgy kívánta.

A legnagyobb férfi sztárok oldalán a legnagyobb rendezők foglalkoztatták, de – jóllehet nagyon szerette volna – az Elfújta a szélben Scarlett szerepét nem sikerült kiharcolnia. Lemaradt az Ez történt egy éjszaka (1934) és a Nem félünk a farkastól (1966) főszerepéről is, a helyére kiválasztott Claudette Colbert és Elizabeth Taylor is elnyerte az Oscar-díjat.

1942-ben ő volt a legjobban kereső amerikai nő, a következő évben az Őrség a Rajnán című filmdrámában Paul Lukas (Lukács Pál), az egyetlen magyar születésű Oscar-díjas színész partnere volt. Magyar rendező, Kertész Mihály – azaz Michael Curtiz – egyszer instruálta, de úgy összevesztek, hogy többet nem dolgoztak együtt.

1950-ben a 14 Oscar-jelölést begyűjtő – ezzel a Titaniccal holtversenyben rekorder – Beszéljünk Éváról! című filmben is jelölték a kitüntetésre, de a díjat végül Judy Holliday kapta. A sokoldalú díva hiteles volt melodrámában, klasszikus film-noirban, történelmi személyiségként és hétköznapi nőként is.

Szinte élete végéig dolgozott, túl a hetvenen forgatta a Halál a Níluson című Agatha Christie-krimit, egyik utolsó mozifilmjében, a Bálnák augusztusban című drámában egy idős, vak asszonyt alakított. Bette Davis nagy kék szeméről 1981-ben Kim Carnes világslágert írt és énekelt.

A színésznő négyszer volt férjnél, négyszer vált el, lánya mellé még két gyermeket fogadott örökbe. Csaknem száz filmben szerepelt, tíz alkalommal (1939 és 1943 között sorozatban ötször) jelölték Oscar-díjra.

Utoljára 1962-ben a Mi történt Baby Jane-nel? című alkotásban, amelyben együtt játszott nagy riválisával, Joan Crawforddal – vetélkedésük dokumentumfilmet, színpadi darabot és két éve tévésorozatot is ihletett, amelyben őt Susan Sarandon személyesítette meg.

A színésznők között a jelölések számát tekintve csak Katharine Hepburn (akinek Davis volt a kedvenc színésznője) és Meryl Streep – a Bette Davis emlékét őrző alapítvány életműdíjának első kitüntetettje – előzi meg.

Nevéhez több “elsőség” is fűződik: első nőként választották az amerikai filmakadémia elnökévé, elsőként kapott színészi kategóriákban tíz Oscar-jelölést, s első nőként tüntették ki 1977-ben életművéért az Amerikai Filmintézet (AFI) díjával.

1979-ben a televíziós Oscarnak nevezett Emmy-díjat is átvehette, tagjává fogadta a brit filmakadémia, s megkapta a Kennedy Center kitüntetését is. A Párizs melletti Neuilly kórházában halt meg 1989. október 6-án rákbetegség következtében.

Születésének századik évfordulóján az amerikai posta bélyeggel tisztelgett emléke előtt. A hollywoodi díva alakja ihlette Elizabeth Fuller Bette Davis látogatása című színdarabját, a valós történetet feldolgozó előadást Magyarországon is bemutatták. A színésznőről Iowa Cityben utcát neveztek el.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »