Nehézkes távozás

Nehézkes távozás

A brexit azt jelenti, brexit – mondta Theresa May, miután az EU-s népszavazást követően átvette a miniszterelnöki posztot David Camerontól. Több mint két hónappal a referendum után még mindig nem tudunk ennél sokkal többet.

Ennek egyik oka nyilván a most véget ért nyári szabadságszezon volt, de a britek, ha akartak volna, akkor sem tudhattak volna meg többet az EU feltételrendszeréről – az Európai Bizottságot vezető Jean-Claude Juncker ugyanis elnöki dekrétummal rendelte el, hogy az ominózus 50. cikkely aktiválása előtt az unió részéről semmilyen tárgyalások nem folytathatók Londonnal. Egyelőre csak annyi ismert – ezt viszont Brüsszel eléggé kategorikusan nyilvánította ki –, hogy ha a britek korlátozni kívánják a szabad munkaerő-áramlást, akkor le kell mondaniuk az egységes uniós piachoz való szabad hozzáférésről.

Theresa May és miniszterei persze számos vezetővel találkoztak már – legutóbb a G20-ak Hangcsouban tartott csúcsértekezletén –, így számukra bizonyára kezd kialakulni a kép arról, hogyan viszonyulnak majd az EU-n kívüli országok az unióból kivált Egyesült Királysághoz.

A G20-csúcson elhangzott nyilatkozatok mindenesetre nem ígérnek jó szelet a brit tárgyalásoknak. Barack Obama amerikai elnök, aki a népszavazási kampány során – sok maradáspárti britet is felháborítva – figyelmeztetett, hogy a kereskedelmi tárgyalások terén London nem számíthat különleges elbánásra, be kell majd állnia „a sor végére”, most is elmondta: szerinte a britek rosszul döntöttek, amikor a kilépésre voksoltak. A csúcstalálkozó után Mayjel tartott közös sajtótájékoztatóján Obama finomabban fogalmazott, de itt sem ígért gyors kereskedelmi megállapodást a briteknek.

A szigetországban több autógyárral és nagy bankkal is jelen lévő Japán szintén figyelmeztette a brit miniszterelnököt, hogy ha elveszítik termékeik uniós státuszát és az ezzel járó európai vámmentességet, cégeik kivonulhatnak az országból. Egyelőre Ausztrália az egyetlen ország, amely készséggel kezdene szabad kereskedelmi tárgyalásokat az egykori anyaországgal.

Mindennek fényében nem meglepő, hogy Theresa May az első őszi BBC-interjújában nehézségeket jósolt a közeljövőre nézve. A brexit nem lesz egyszerű folyamat, de megpróbáljuk előnyünkre fordítani – mondta a miniszterelnök. Az 50. cikkelyt ebben az évben már biztosan nem fogják aktiválni, de May megnyugtatta a kilépéspártiakat: nem akarja a végtelenségig húzni a brexit hivatalos bejelentését.

Érthető ugyanakkor, hogy a tárgyalások megkezdése előtt nem kíván egyik oldal számára sem ígéreteket tenni, hiszen ezzel megkötné a saját kezét, és gyengítené tárgyalási pozícióját. Ezért sem volt hajlandó garantálni az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok jövőbeni státuszát – ami miatt sok kritika is éri, részben az EU-ban élő mintegy 1,2 millió brit állampolgár részéről, akiknek így szintén bizonytalanná válhat a státuszuk.

Nem meglepő hát, hogy a külföldön élő britek egy csoportja jogi eljárást kezdeményez azért, hogy az angol bíróság mondja ki: az 50. cikkely aktiválása nem miniszterelnöki, hanem parlamenti hatáskör, ezért ezt a honatyáknak is jóvá kellene hagyniuk. A képviselők túlnyomó többsége viszont Európa-párti, és korántsem biztos, hogy tiszteletben tartanák a referendum eredményét. Ugyanez a csoport közben pert fontolgat az Európai Bizottság ellen is, amiért az nem engedélyezi a brexittárgyalások azonnali megkezdését. Azt szeretnék elérni, hogy az Európai Bíróság nyilvánítsa semmissé a bizottság elnökének dekrétumát. „(Juncker) diktatórikus stílusát és megfélemlítő taktikáját nem vagyunk hajlandók tovább tolerálni” – nyilatkozta a kezdeményezés vezetője.

Kérdés, hogy Thereas May meddig tudja fenntartani ezt a „minden opcióra nyitottak vagyunk” hozzáállást. Mert ahogy a Times minapi vezércikke fogalmaz, ha a miniszterelnök nem alakít ki határozott álláspontot, ezt előbb-utóbb mások teszik majd meg helyette. Erre utal a Change Britain elnevezésű lobbicsoport hét végi megalakulása is, amelynek számára a brexit egyértelműen azt jelenti, hogy véget kell vetni a szabad munkaerő-áramlásnak – amiből egyenesen következik az egységes piacról való kiűzetés is.

A Times szerint azonban a szabad kereskedelem fenntartása megérné a munkaerő-vándorlás terén tett kompromisszumot. A kilépésre voksolók jelentős része amúgy sem ilyen „hard brexitre” szavazott, érvel a lap, sokak számára a törvénykezés szuverenitásának visszanyerése – a „szoft brexit” – is elegendő volna.

Ha Theresa May egy ideig el is tudja kerülni, hogy ígéretei megkössék a kezét, egy hatalmas béklyótól nem fog tudni szabadulni: az unióval folytatandó tárgyalásokon nem nézheti csupán az ország érdekeit, hanem miniszterelnökként a kormányt, konzervatív pártvezérként pedig a parlamenti frakciót is egyben kell tudnia tartani. Ami a miniszterek és képviselők megosztottságát látva, nem lesz könnyű feladat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 09. 13.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »