Negyven percen át volt esély a dánok ellen a felemelő varasdi légkörben

Magyarok lepték el a büfét, a bejáratot, a kijáratot, a dohányzásra kijelölt helyeket és a tiltottakat is szombat este, már órákkal a magyar-dán kézilabdameccs előtt, a sportcsarnok környékén. Varasd magyar lett, az M7-esen nehéz volt olyan benzinkútnál megállni, amelynél nem tankoltak, kávéztak volna magyarok, ahogy az este közeledett, a határon egyre nehezebb volt átjutni. Pontosabban egyre hosszabb volt a sor.

Nem mondanánk, hogy fényűző helyre építették a varasdi sportcsarnokot, a nagy sötétségben és hidegben viszont fényt és melegséget árasztott magából. Háromnegyed nyolckor, háromnegyed órával az Eb-meccs kezdése előtt az ötezres lelátón már voltak vagy háromezren, abból mintegy száz volt a dán, egyenpólóba öltözve. Férfiválogatottunk számára hazai környezetet teremtett rajtuk kívül az egész létesítmény, pedig a szurkolók többsége még odakint volt, igencsak jó hangulatban. 

Azt a hangrobbanást viszont nem ők okozták, hanem a szolídabb benti társaság, amely a melegíteni jövő legjobbjainkat fogadta a pálya környékén. Nem sok nehezebb ellenfelet lehetett elképzelni a nyitómeccsre, mint az olimpiai címvédő dánok, de a tavalyi vb-n is összejött ellenük a bravúr, a nyolc közé jutásért.   

Bartók Csabát, szegediek egykori válogatott átlövőjét délután négy óra tájban még egy Balaton menti benzinkútban láttuk nyugodtan kávézni, este nyolc felé már jóval idegesebbnek tűnt a csarnokban. Magyar mezben, kifestve, sállal a nyakában többek között saját fiáért, a huszonegy éves Donátért szurkolt, aki az Eb egyik nagy felfedezettje lehet a felkészülési meccsek alapján. A székelyudvarhelyi éédesapáról egyébként e napon derült ki, hogy a Fidesz egyik jelölje lesz a választásokon, a szegedi 1-es körzetben. A 2-es körzetben pedig B. Nagy Lászlót indítják.  

Mi egy B. nélküli Nagy Lászlót láttunk itt Varasdon, ő is szegedi, illetve 2012 óta veszprémi, és ezt a világversenyt már a lelátóról nézi. A posztján, a balkezes átlövők között éppen Bartók Donát játszhat többek között, akitől az édesapja a balatoni benzinkútnál fél órányi játékra számított. Legalábbis így tippelt, ennyit ad neki Ljubomir Vranjes szövetségi kapitány. Az pedig a meccs fele, első világversenyén nem is lenne rossz. 

A kezdésre dugig telt természetesen a csarnok, a dánok ekkor már háromszázan voltak, és mi tagadás gyönyörűen énekelték a himnuszukat most is. Ami a miénk alatt volt, az úgysem lehet leírni.  

http://mno.hu/

Balkezes átlövő nélkül kezdtek a dánok, nekünk viszont volt a pályán kettős is: Balogh Zsolt a saját pozíciójában, Ancsin Gábor a szélen. A következő támadásnál viszont már éppen fordított volt a helyzetük, Ancsin mindjárt hatalmas gólt is ragasztott Landin kapujába, ezzel lett 2-2. Lékai Máté Toft Morten Olsennel vívott gólpárbajt, mindketten irányítók (4-3 ide). Mikkel Hansen rendre belőtte a heteseket. Tíz perc eltelt kapusvédés nélkül, mindkét oldalon. Végre Mikler fogott egyet! Nekünk viszont nem nagyon akartak hetest ítélni. 

Lassú volt a játék ez ugyan nem Vranjes stílusa általában, de most nem bántuk, egy északi csapat ellen ez sosem baj. Az eredmény is ezt mutatta, félidő felénél 8-7 volt oda. A védekezésen volt mit javítani, időt is kért a magyarok szerb-svéd kapitánya. 

A támadásainknál addig inkább a jobbszárny működött, Balogh Zsolttal az élen. Emberhátrányban viszont nagyon könnyen kaptuk a gólokat.  

Érezhetően felgyorsult a játék a félidő hajrájához közel, de tartottuk a lépést a dánokkal, gyors középkezdéses gólra is volt erő, a Bodó Richárd helyére érkező Dzsamail lőtte. Vranjes forgatta a csapatot, Császár Gábor irányított, Bartók lett a jobbátlövő. És mindjárt akkora gólt ragasztott a jobb felsőbe, hogy édesapja örömében és meghatódottságában arcát a kezébe temette. A következőt már páros lábra ugorva ünnepelte, ezzel lett 14-12, de sajnos oda, mert közben a dánok kapust cseréltek, és Greennel már meggyűlt a bajunk. 

Négy lövésből három gólnál tartott a pályán lévő Bartók, egyre feljöttek a mieink, miután a közönség nagy örömmel nyugtázta, hogy Mikkel Hansent kiállították. Ligetvári Patrik üres kapura egyenlített, az egekig emelő légkör uralkodott a csarnokban. Mi, magyar újságírók a szünetben már arról beszéltünk, a szokásosnál is nagyobb bennünk a drukk ilyen közönséget látva, hallva. 

A pályán viszont megint könnyen kaptunk gólokat, és elmentek a dánok kettővel, hárommal. A széleken is nagyon veszélyesek voltak, szemben a mieinkkel. Ez volt a különbség. Vranjes időt is kért negyven perc után, tenni kellett valamit, elakadtunk. Mikkel Hansen, a világ egyik legjobbja viszont végleg lemehetett a pályáról egy újabb kiállítás nyomán. Ettől viszont még nem játszottunk jobban, emberelőnyben sem. Négy volt már oda, öt lett negyed órával a vége előtt. Hansen helyén Damgaard és Lauge Schmidt lőtte a gólokat, Vranjesnek megint időt kellett kérnie, nem is maradt több ilyen lehetősége. 

Ancsin szélről tudott gólt lenni, de pár pillanattal később kiállították és gólt kaptunk hetesből. Kezdett elmenni a meccs, a kapuba Borbély Ádám jött. Green védett jól. 

A csarnokot pedig a dánok éneke zengte be, minden helyzetből gólt lőttek, távolról és közelről is. Tíz lett közte, hazaindultak a magyarok. 32-25 lett a vége, folytatás hétfőn a spanyolok ellen. 

– Azon, hogy drukk, már átestem a svédek elleni felkészülési meccseken – mondta a Magyar Nemzetnek Bartók Donát, akinek a személyében egy nyílt tekintetű fiatalembert ismertünk meg. – Megható volt ezt a közönséget megtapasztalni, de amint elkezdődött a meccs, már csak a játékkal foglalkoztam. A második félidőben a dánok védekezésben változtattak a mi oldalunkon, előrébb jöttek, nehezebb volt gólt lőni. De sok technikai hibát is elkövettünk, ezeket ki kell javítani. Nem hiszem, hogy reális ekkora különbség. 

– Forró fejjel nehéz értékelni – mondta lapunknak Császár Gábor. – A második félidőben nagyon könnyen lőtték a dánok a góljaikat, mi pedig megszenvedtünk értük. Nem volt ekkor már feszes a védekezésünk, pedig az első meccsen még nem fáradhattunk el. 

Ancsin Gábort megviselte a vereség, a földet nézte az interjúzónában, de így is készségesen beszélt velünk:

– Végig küzdöttönk, negyven percen át volt esélyünk. De a védekezésünk szétesett, és a dánok kapuscseréje is vitathatatlanul sokat számított. De fell kell állnunk ebből a helyzetből.  

 

 


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »