Négy év az élet

JEGYZET – A jelek szerint képtelenség ettől az átkozmetikázott szokástól megszabadulni: a hajdani ötéves tervekben való számítgatást és gondolkodást 1990, helyesebben 1992 után átvette a négyéves életciklus.

Merthogy annyit tart egy helyi és parlamenti mandátum, melynek idején el lehet követni bármit, a mentelmi jog azonnal a felkentek segítségére siet. Vannak ugyan papíron olyan vétkek, melyek az egyszerű halandókkal közös sorba terelnék őket, az utóbbi években pedig a látványos korrupcióellenes ügyködés a ló másik oldalára való átbukást jelzi, de ez a négyéves leragadás mégsem akar semmi áron sem megszűnni.

Legutóbb például az igazságügyi miniszter asszony tett egy olyan bravúros gesztust, ami a fentieket igazolja: habár neki a legjobb indulattal is legföljebb három és fél hónapja lenne a mandátuma végéig, úgy látszik, biztosra veszi a csodát, hogy újabb négy évig birtokolhatja majd a tárcát, és ennek tudatában dolgozta ki a 2020-ig szóló korrupcióellenes törvényjavaslatát. Dicséretes ügyködés, hiszen végeredményben ezért is kapja a fizetését, csak a négyéves határidőt nem értem. Feltehetőleg az én gondolkodásmódomban van a hiba, valami(ke)t nem úgy értek, ahogy kellene vagy illene, de akkor ez azt jelenti, hogy 2020 után szabad a gazda?! Lehet majd korrumpálni keresztben-kasban, elfogadni bármire bárkitől kenőpénzeket, amíg valakinek eszébe nem jut egy újabb szabályozást kiötleni?

Némi túlzással úgy képzelem, mintha a „Ne ölj!” parancsolathoz egy olyan záradékot csatoltak volna, hogy „legalábbis ne az én mandátumomban”. Gondoljunk arra a levitézlett belügyminiszterre, aki a mentőrepülő nyugati-szigethegységbeli szerencsétlensége után legelőször azt a költői kérdést vágta a sajtó szemébe, hogy miért is történt mindez az ő minisztersége idején?! De visszatérve a mostani törvénytervezethez: ha szó nincs újabb négyéves mandátumrepetáról, akkor viszont mit keres ott az a 2020-as dátum? Vagyis bárhonnan nézzük, valahol valami nagyon hibádzik a mentalitásban. Netán átnevelési próbaidőre gondolt volna?

Figyelmeztetné a korruptakat, hogy húzzák meg magukat négy éven át, aztán ha megkapták a tanúsítványt, hogy kigyógyultak krónikus pénzimádatukból a – sajnálatos – visszaesést esetleg észre sem veszi senki? Nem tudom és nem is látom semmi értelmét a rendelkezés négyéves határidejének háttérjátékait kutatni. Az igazi titkos kavarásokat úgyis csak az üst mellett állók láthatják. Mi érjük be hát annyival, hogy errefelé négy év az élet!


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »