Ne félj, csak higgy!

Ne félj, csak higgy!

 
Jézus e szavainak lejegyzését Márk evangélistának köszönhetjük (Mk 5,36). De ki is volt az, akinek a tollából olvashatjuk Krisztus biztatását?

Márk jele a hagyomány szerint a szárnyas oroszlán, mivel Keresztelő Szent Jánossal kezdődött Krisztussal összefonódó sorsa, a pusztában, az oroszlánok lakhelyén. A négy evangélista négy jelképe János jelenéseiből származik:
 
„És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul. És az első lelkes állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arcza vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz. És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendő” (Jel 4,6-8)
 
Márk fiatal volt még, amikor Krisztus tanított, a Szentírásban (feltételezik a kutatók) említik is ifjúként: „egy ifjú követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet, és meztelenül elfutott” (Mk 14,51-52). Ezért volt, hogy Pál és Barnabás csak Kr.u. 44-ben ítélte elég érettnek ahhoz Márkot, hogy magukkal vigyék a távoli keresztény gyülekezetekhez. Anyja azonban feltételezések szerint midig is nagy részt vállalt Krisztus és kíséretének vendégül látásában, elszállásolásában. Egyfajta őskeresztény központtá vált háza. A Getszemáni-kert is Márk anyjáé lehetett. Ilyen körülmények között élt, nevelkedett és neveltetett Márk, aki később Barnabás, Péter és Pál legfőbb segítőtársává vált. (Valószínűleg e szerepvállalása miatt lett a titkárok védőszentjévé.)
 
Legszorosabban Péterhez tartozott, aki saját fiaként tekintett rá: „Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.” (1Pét 5,13), és a hagyomány is „Péter tolmácsaként” említi. Ugyanis a római gyülekezet kérte meg Márkot arra, hogy a megöregedett Péter szavait, emlékeit írásba foglalja. Ennek köszönhető, hogy a Pétert jól ismerő, hozzá közel álló Márk olyan evangéliumot vetett papírra, amely a történteknél való személyes jelenlétre utal.
 
Mártírhalálának körülményei is tanulságokat tartogat számunkra. Amikor Jeruzsálembe érkezett élete végén, belépvén a városba, elszakadt saruja. Ezt istenhívő emberként égi jelnek tekintette. Cipőjének elszakadása azt jelezte neki, hogy ez lesz utolsó állomása földi vándorlásai során. De ez korántsem tántorította el, hiszen jól tudta: az elszánt, elkötelezett hívő ember útja viszontagságoktól aligha mentes (kiváltképp ebben a korban), és hogy a sorsát, ami reá ki van mérve, az ember el nem kerülheti. Ezért nem fordult vissza a város határából, sem a puszta sorsra hagyatkozván elébe nem ment halálának, hanem folytatta útját tántorítatlanul, ahogy jóakaratú lelke súgta. Cipészhez ment saruját megcsináltatni (a cipész egész családjával megtért e találkozás után, és így ő és családja lettek az első hívők Alexandriában), majd a helyi keresztény gyülekezetek megalapításába kezdett. Később, amikor már sok követőt szerzett Krisztusnak, elfogták, megkínozták, és e kínzásokba halt bele. Jelképéhez hű, királyi halála volt, hiszen Krisztus Királyhoz hasonló meggyalázásban és kigúnyolásban volt része, melyek alatt végig hűen kitartott szeretett Istenében. Haláltusája közben is csak ezt ismételgette: „Uram, kezedbe ajánlom lelkemet!” Amikor gyilkosai máglyán akarták elégetni testét, az égből nagy szélvész és felhőszakadás támadt, így tudták hívei kimenteni és tisztességgel eltemetni.
 
Az arab pusztítások elől Velencei kereskedők mentették meg ereklyéit, és szállították városukba. Így vált Velence védőszentjévé, és kapta róla az itthon is ismert Szent Márk tér és Szent Márk Székesegyház nevét. Napját Róma a 11. század óta április 25-én ünnepli.
 
Márk evangéliuma szerint megfogadhatjuk Krisztus szavait e napon: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek meg egy kicsit!” (Mk 6,31) És e napon a munka világából kivonva magunkat, megpihenhetünk este egy kis időre magunkban a régi-égi oroszlán mellett, Szent Márk évezredek óta fennmaradt evangéliumát olvasva.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »