Napi menü: mikroműanyag-szemcsék

Mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb, a környezetbe kerülő műanyagdarabokat nevezik. Természetes vizeinkbe két fő úton kerülhetnek be: a szintetikus szövetből készült ruhák mosása során és a kozmetikai szerekből (ezekbe szándékosan tesznek apró műanyaggolyócskákat), valamint a környezetben jelen lévő műanyaghulladékok (például az autógumi, szigetelések) fizikai-kémiai aprózódása útján.

A műanyaghulladékok aprózódásából keletkező, 5 mm-nél kisebb mikrorészecskéket az 1970-es években figyelték meg először, de csak a 2000-es évektől kezdődően kerültek fokozottabban a figyelem középpontjába. Ezeket másodlagos mikroműanyagoknak nevezik, hiszen azok nem rendeltetésüknél fogva ilyen méretűek. Speciális csoportjukként fogható fel a hétköznapi életünk során használt tárgyak kopásából eredő mikroplasztik-szennyezés; az autógumik kopása és a szintetikus szövetből készült ruhák mosása is hozzájárul a környezetterheléshez.

Előfordulásuk kutatása az utóbbi 5-10 évben a tudományos érdeklődés középpontjába került, azonban eddig elsősorban tengeri környezetben hajtottak végre vizsgálatokat. Különböző kutatócsoportok ugyan már európai folyókban és tavakban is végeztek néhány vizsgálatot, azonban Közép-Kelet Európában eddig a mikroműanyagok jelenlétére csak következtetni lehetett a nagy mennyiségű, szemmel is látható, a vízen úszó, illetve a talajokon szerteszét heverő hulladékból.

A világméretű probléma következményei alól természetesen nem mentesül Szlovákia lakossága sem. A tanulmány szerint egy átlagember hetente 2 ezer mikroműanyag-szemcsét fogyaszt el, ami havonta 21 grammnyi, évente pedig 250 grammnyi mennyiség. Havonta ez egy fogkefényi mennyiségű műanyagot jelent.

Hírdetés

„Ezeknek az adatoknak fel kell rázniuk a politikai vezetőket. A műanyaghulladék nemcsak a tengerek élővilágát pusztítja, hanem az ember szervezetébe is bejut. Nincs esélyünk kimaradni ebből, a mikroműanyagok az étrendünk részét képezik. Műanyagkrízis elé nézünk, s ennek megoldása érdekében össze kell fognia a világnak. Azonnal cselekedniük kell nemcsak a kormányoknak, hanem a cégeknek, a műanyagok gyártóinak és a fogyasztói társadalomnak is. A megoldásnak a probléma gyökeréig kell hatolnia, meg kell oldanunk annak a sok millió tonna műanyagnak a problémáját, mely évente a természetbe kerül“ – mondta a WWF International igazgatója, Marco Lambertini.

A tanulmány nyomon követi, milyen úton és mekkora mennyiségben kerül a műanyag az ember szervezetébe. A tudósok több mint 50 különféle ide vonatkozó kutatás eredményeinek elemzéséből indultak ki. Az ember szervezetébe kerülő műanyag fő forrása a csapvíz és az üzletekben vásárolt palackozott víz.

A tudósok figyelmeztetnek, hogy bár világméretű problémáról van szó, komoly régiós eltéréseket tapasztaltak. Például abban a vízben, amelyet egy amerikai átlagpolgár fogyaszt, kétszer annyi műanyag van, mint az európai emberében. További jelentős mennyiségű szervezetünkbe kerülő műanyag forrása a sör, a só és a tenger gyümölcsei. A levegőben több műanyag van (5 mm-ig) a belterek porában, valamint a háztartásokban a szintetikus textíliákban.

„Az első lépés a természetben előforduló műanyaghulladék mennyiségének csökkentése. Erre irányul például a szlovák kormány döntése, hogy bevezeti a betétdíjas palackokat, mely remélhetőleg támogatásra talál a parlamentben is. További lépés, hogy Szlovákia vállalta, fél évvel hamarabb betiltja egyes egyszer használatos termékek forgalmazását, mint ahogy az EU megköveteli“ – állapította meg a WWF Szlovákia igazgatója, Miroslava Plassmann.

A WWF már márciusban közzétette a természetben található műanyagokról szóló első globális tanulmányt, mely riasztó eredményeket mutatott, főként azt, hogy a szabad természetbe évente 100 millió tonna műanyaghulladék kerül. 2016-ban világszerte 396 millió tonna műanyagot gyártottak, ez egy főre eső 53 kilogrammot jelent. Az újonnan előállított műanyag mennyisége évente nő olcsó volta miatt, melyben nem jut kifejezésre annak káros környezeti hatása.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »