Nagyrészt a Nyugaton múlik, hogy lesznek-e újabb vírusvariánsok

Nagyrészt a Nyugaton múlik, hogy lesznek-e  újabb vírusvariánsok

Míg az itthoni hírek az országos lezárás (lockdown) okozta fásultságról, a korlátozásokkal szembeni ellenállásról és az oltásszkeptikus közhangulatról szóltak, addig egy potenciálisan még ezeknél is veszélyesebb problémáról terelődött el a figyelem: egy, a fejlődő országokra jellemző nehézségről, konkrétan az oltóanyagokhoz történő hozzáférés hiányáról.

A november végén azonosított új, omikron névre keresztelt koronavírus-változat csak egyike azoknak a mutációknak, amelyek a járvány terjedésével menetrendszerűen felbukkanhatnak. Összefüggés van ugyanis az alacsony átoltottság és a variánsok kialakulása között: nem véletlen, hogy az omikron a 20 százalékos átoltottsággal bíró Botswanából származik.

Ahogy az sem meglepő, hogy a gamma-változat kialakulási helye Brazíliához, a delta-variáns pedig Indiához köthető. Az alacsonyabb átoltottságú társadalmak melegágyai az új variánsok kialakulásának. Éppen ezért a szegényebb országokra jellemző vakcinahiány nem lehet az adott társadalmak kizárólagos belügye. Minden variáns ugyanis magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a koronavírus-járvány egy, az eddigieknél is fertőzőbb, a meglévő vakcináknak ellenállóbb és halálosabb formát öltsön.

Vakcinaaukció

A globális Dél országaiban az átoltottság hihetetlenül alacsony: Afrikában a lakosság alig 10 százaléka kapott legalább egy dózist, a kontinens egészségügyi dolgozói közül pedig minden

negyedik van csak teljesen beoltva. A pandémiával kapcsolatos téves információk és összeesküvés-elméletek természetesen ezekben az országokban is érvényre jutnak. Milliók hiszik úgy, hogy az oltási kampány az afrikaiak elveszejtésére szőtt sátáni összeesküvés. Ám az alacsony mutatók problémája nem egyedül az oltásszkepticizmusát, hanem jelentős részt a vakcinákhoz történő egyenlőtlen hozzáférés okozza. Miről is van szó? Egyrészt arról, hogy a szegényebb országok képtelenek lépést tartani az oltóanyagokért folyó árversenyben.

A piaci logika mentén működő gyógyszeripar ugyan esetükben alacsonyabb profitot fölöz le, de ez egyúttal azzal is jár, hogy a térségbe szánt vakcinák leszállítása – finoman szólva – nem tartozik a prioritások közé. Az aránytalanság szembeötlő: míg Izrael 22 eurót, az Európai Unió pedig 15,5 eurót fizetett egy dózisnyi Pfizerért, addig az Afrikai Unió darabonkénti 6 eurós áron vásárolt Pfizer-vakcinákat. Mint rendesen, a legtöbbet ígérő ügyfél ezúttal is elsőbbséget élvez.

További problémát okoz, hogy a nyugati országok jó előre felvásárolták a még le sem gyártott készletek jelentős részét és nem egy esetben elképesztő léptékű felhalmozást valósítottak meg. Példának okáért Kanada akkora készlettel rendelkezik, amiből saját népességét akár ötször is újraoltathatná. Harmadrészt: a vakcinagyártók jelen állás szerint hallani sem akarnak a szabadalmak feloldásáról, vagyis arról, hogy az oltóanyagokat más szereplők is szabadon előállíthassák. A probléma szemléltetésére álljon itt egy történet. Közismert, hogy a 20. század egyik legtöbb szenvedést okozó betegsége a járványos gyermekbénulás volt. Amikor az 1950-es években Jonas Salk kifejlesztette a fertőzés elleni oltóanyagot, történetesen úgy döntött, hogy a szabad hozzáférés érdekében a találmányt nem szabadalmaztatja. 

Hírdetés

A döntését firtató kérdésekre ekként felelt: „Nincs szabadalom. Le lehet-e védetni a Napot?” Ennek következtében a járványos gyermekbénulás mára szinte maradéktalanul eltűnt. Úgy tűnik azonban, hogy egyúttal a pusztító vírusok elleni oltóanyagot közkincsnek tekintő szemléletnek is leáldozott. (Zárójeles megjegyzés: messze nem a fejlődő világ problémájáról van szó; a vakcinabeszerzések körül szaporodó kérdőjelek és a különféle titkosított szerződések termékeny táptalaja az összeesküvés-elméleteknek.) 

Rosszul felfogott érdekek

A beszerzési zavarok miatt sok minden áll vagy bukik a tehetősebb országok adományozási hajlandóságán. 

Az Észak–Dél átoltottsági szakadék áthidalása céljából még 2020 áprilisában indult Covax néven kezdeményezés, többek között az Európai Unió, Nagy-Britannia és az USA részvételével. A gyökeres változást ígérő vakcinaadományozási program azonban messze elmaradt a hangzatos céloktól: az Egyesült Államok mindössze 25, az Európai Unió 19, az Egyesült Királyság pedig 11 százalékát szállította le az általa ígért adagoknak. A bajt tovább tetézte, hogy a késedelmek miatt az adományok egy részének szavatossága lejárt, mielőtt egyáltalán célba érhetett volna.

Mindebben nem nehéz felfedezni az Európai Unió, de tulajdonképpen az egész nyugati világ egyik legkárosabb vonását, nevezetesen az önsorsrontásra való képességet. A dolgot úgy is értelmezhetjük, hogy a 2015-ös migrációs válság fordítottja játszódik le: a nyugati országok akkor globális szolidaritást hirdettek, miközben a saját, jól felfogott érdeküket kellett volna előnyben részesíteniük. Most viszont fittyet hánynak a világ szegényebb felére, holott ezúttal tényleg a – máskor hivatkozási alapként sűrűn emlegetett – szolidaritás a megoldás, a tagadhatatlan humanitárius szempontok mellett, önérdekből is.

Azt, hogy az omikron-variáns megjelenése ráébreszti-e a fejlett országok vezetőit a hatékonyabb fellépés szükségességére, a következő időszak fogja megmutatni. Ami az Európai Uniót illeti, az események nem a vakcinák szétosztása, hanem a további felhalmozás irányába mutatnak. A tervek szerint ugyanis az Európai Bizottság 2022 januárjától emlékeztető, azaz harmadik oltástól tenné függővé az Unióba történő belépés, illetve a tagállamok közötti utazás lehetőségét. Jelen pillanatban nincs tudományos konszenzus arról, hogy kiknek is van ténylegesen szükségük az emlékeztető dózisokra – könnyen lehet, hogy az kizárólag a veszélyeztetettebb csoportok (idősek, alapbetegségekben szenvedők, egészségügyi dolgozók) és bizonyos vakcinákkal beoltottak esetében indokolt. Ennek ellenére egyre erősebb az ösztönzés a harmadik adag felvételére, sok nyugati országban háttértől függetlenül. Ebbe a törekvésbe állna most bele intézményileg az Európai Unió.

 Egy bizonyos: a járvány elleni küzdelemben eddig elért eredményeink múlhatnak azon, hogy a beoltottsági arányok a fejlődő országokban is emelkednek-e. Globális immunitáshoz ugyanis globális átoltottságra van szükség.

Megjelent a Magyar7 2021/49.számában.


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »