Nagypénteki elmélkedés Szentkútról

Nagypénteki elmélkedés Szentkútról

A feltámadás nem marad el, a húsvéti szertartásokba való bekapcsolódás online is lehetséges, ugyanakkor, hogy minél több lelki támaszt kapjunk a kereszténység legnagyobb ünnepének mélyebb megéléséhez, Mátraverebély-Szentkút elmaradt Szent Háromnapi lelkigyakorlatának vezetője, Dr. Bagyinszki Ágoston ferences atya, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa megosztja elmélkedését nagypéntek misztériumáról.

A gyónás online nem lehetséges, és rendes formája sem, a halálveszély esetét kivéve. A járvány elmúltával lehet majd a nemzeti kegyhelyen az elmaradt húsvéti gyónásokat elvégezni. Addig is felindíthatjuk a tökéletes bánatot a szívünkben.

Ugyanakkor az evangélisták beszámolnak arról, hogy volt a Jézust megfeszítő katonák között egy százados, aki hallva ezt a halálkiáltást, és látva, Jézus hogyan lehelte ki a lelkét így szólt: „Ez az ember valóban az Isten fia volt”.

Jézus végső kiáltása életet fakasztott, már ott a kereszt tövében is. A történet pusztítást és pusztulást ábrázoló felszíne mögött már a kezdet kezdetén is kinyilvánul, hogy Krisztusban az Élet legyőzte a Halált. Olyan ez, mint amikor egy eleven fa kérgén, majd az évgyűrűk rétegein át belefúrnak egy gyógyszert rejtő növény kemény törzsébe, hogy annak közepén a nedvkeringés főerét megcsapolhassák, és így hozzáférhetővé váljon valamiféle gyógyszer a mi kínzó bajainkra.

Egy angol író (Topping) elmélkedőn megpróbál behatolni a kereszt tövében álló római százados szíve gondolataiba, amikor ezt írja: „Ilyen halál még sohasem volt, mert felülmúl minden képzeletet. Ő nem a halállal küzdött. A halál az ő szolgája volt, nem uralkodott rajta. Ezt az embert nem győzték le… A kereszten valami sokkal komolyabb dologgal küzdött, mint a farizeusok epés megjegyzései. Nem, ő egészen más harcot harcolt. A végén a győzelem kiáltása tört fel belőle. Mindenki azt kérdezte, mi volt ez, de én különbséget tudok tenni csata és csata között. Ezer között is felismerem a győzelem kiáltását!”

Jézus halálának erről az egyedülálló pillanatáról minden evangélista említést tesz: Kraxas phoné megalé – Clamans voce magna – Nagy hangon felkiáltva lehelte ki lelkét! Ebben a kiáltásban benne rejlik mindaz, amit Jézus korábban elmondott nekünk, és amit még mondhatott volna, ha meghallgatjuk. Ez a kiáltás tovább hangzik a századokon át, és minden emberi kiáltásnál, a háború, a fájdalom, az öröm, a kétségbeesés kiáltásainál hangosabb. Sőt, van még valami nagyon fontos ezzel a kiáltással kapcsolatban.

Hírdetés

Ahol a többi evangélista azt írja, hogy „Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte lelkét”, ott János azt mondja: „Lehajtotta fejét és kilehelte a Lelket.” (Jn 19,30) Tehát nem csak utolsót lélegzett, hanem a Lelket, a Szentlelket is adta, Pünkösd ajándékát. Ilyen értelemben mi abban a kiáltásban születtünk meg! Szentlélekben hangzó kiáltás volt ez: nem egy haldokló közönséges kiáltása.

A kiáltást követően pedig „a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg” (Mk 27,51) Mindez azért történt, hogy jelezze, minek kellene lejátszódnia a szívünkben.

Nem vaktában kell találgatnunk tehát Jézus nagypénteki kiáltásának a titkát. Ennek a Szentlélekben hangzó kiáltásnak maga a sugalmazó Szentlélek tárja föl az értelmét az evangéliumok és a Szentírás lapjain, és az Anyaszentegyház Lélektől ihletett liturgiájában.

A kiáltás: az örök-eleven, ellenségszeretetig lendülő önzetlen szeretet győzelmi kiáltása. Mert regnavit a ligno Deus – az Úr a keresztfáról országolt…

***

A HÚSVÉTI KÖZVETÍTÉSEK – 2020 rendjét az alábbi linkről érik el:
Husvet_COVID_Hirdet_0404


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »