„Nagyon nem jó ez az irány!”

„Nagyon nem jó ez az irány!”

Néhol fantasztikus mérkőzések, néhol bírói tévedések, érdekes, vitatható ítéletek döntöttek a riói olimpia birkózóérmeinek sorsáról. A kötöttfogásúak 75 kilós mezőnyében a világ- és Európa-bajnok Bácsi Péter nem fogja ugyan a bírókra az elmaradt olimpiai érmét, de úgy véli, a rengeteg megkérdőjelezhető ítélet miatt sokan gondolják úgy, a sportág a saját sírját ássa.

– Megint nem sikerült az éremszerzés az olimpián. Erről is a bírók tehetnek?
– Egyértelműen kijelenthetem, hogy nem, bár az íratlan szabály alapján ha az elődöntőben azonnal visszaintik a dánt még az első menetben, akkor talán, ismétlem, talán tudtam volna akciót indítani ellene a földről. Mindenesetre furcsa volt tudomásul vennem, hogy amíg én több mint húsz pontot csináltam az első meccseimen, és utána mehettem a bronzért, addig ő két akció- és két büntetőponttal bejutott a fináléba.

– A bronzmeccsen mintha nem a korábbi Bácsi Péter lett volna a szőnyegen…
– A lebonyolítási rendszer finoman szólva sem kedvezett a számomra, ugyanis a délelőtti programban négy meccset vívtam rövid időn belül, majd órákon keresztül vártam a bronzmeccsre. Egyrészt ez, másrészt a fogyasztás okozta testi fáradtság is kijött rajtam, magam sem tudom az okát, mi történt velem az iráni ellen az első fél percben.

– Még mindig hiányzik a gyűjteményéből az olimpiai érem. Harminchárom évesen lát arra esélyt, hogy négy év múlva Tokióban mégis felállhasson a dobogóra?
– Nem tudom, jelenleg azt érzem, van még bennem annyi, hogy nekimenjek egy újabb ciklusnak, ugyanakkor ha objektíven nézem a saját helyzetemet, akkor be kell valljam magamnak, vélhetően nem lesz teljes az éremgyűjteményem. Egyelőre nem is szeretnék tovább gondolkodni erről, egy biztos, a 2018-as magyarországi világbajnokságig mindenképpen folytatom.

– Hetvenöt kilóban?

– Nem, többet ezt a fogyasztást már nem vállalom, a nyolcvan kilósok között birkózom tovább.

– Említette, az érme nem a bírókon múlt. Viszont sok minden más rajtuk múlt, hiszen ennyi botrány tán még sosem kapcsolódott a sportághoz.
– Nagyon nem jó ez az irány, nem volt jó üzenet az, amit a birkózás a világ felé küldött Rióból. Holott a nemzetközi szövetség elnöke, a szerb Lalovic a verseny előtt minden érdekeltet összehívott, és elmondta, mindenki úgy viselkedjen, hogy az olimpián ne legyen a sportággal gond, mert a programból való kikerülés, majd visszakerülés után mindenki minket néz majd. Erre tessék, botrányos ítéletek, kisgatyára vetkőzött edzők…

– Mi lehet ennek a vége?
– Nem tudom, de az biztos, nemcsak mi nem voltunk szimpatikusok a bíróknál, és egymás között beszélgettünk arról, a riói olimpia után nem menne csodaszámba, ha a sportágat megint ki akarnák venni a programból. A sorsolásnál nem volt visszaélés, bár volt egy-két ember, aki nagyon kedvező sorsolást kapott. Muszáj lenne változtatni a szabályokon, mert a meccset mindenképpen el kell dönteni, így a bírók kényre-kedvre hozhatnak ítéleteket. Ráadásul nemcsak az adott meccsén kedveznek a kiválasztottnak, hanem már az ágát úgy rendezik, hogy mire odakerül egy fontos meccshez, ne a legnehezebb ellenfél álljon fel ellene a szőnyegre.

– Egyáltalán miként lehet, hogy ennyire részrehajló a bíráskodás?
– Kimondom, sajnos az van, amit az oroszok akarnak, hiszen a nemzetközi szövetség valódi vezetője nem más, mint az orosz Mihail Mamiasvili.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 25.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »