A Szatmár megyei Nagykároly város képviselő-testülete Pro Urbe díjat adományozott Kürti-Bokor Judit piarista nővérnek. Az elismerés ünnepélyes átadására augusztus 17-én, a Celestina Anya Oázisban került sor. Az alábbiakban a Poszet Anikó által írt laudációt olvashatják.
Amikor líceumi vagy egyetemi ballagáson állok, és a szülők arcára nézek, éveket összeadó, millió percet látok: munkát, erőfeszítést, virrasztást, biztatást, csalódást és újrakezdést, de mindenekfelett büszkeséget és örömet, hogy a gyermekből fiatal felnőtt lett, akinek sikere mögött ott áll a szülő. De azok a gyerekek, akik mellett és mögött mindez nincs, akik sodródnak, kiszolgáltatottak és peremre szorultak, az ő életükben eljön-e egy ilyen büszkeséggel teli perc? Ki áll melléjük? Ez a feladat teljes szívet, lelket követel, méghozzá Istenhez emelt szívet, lelket, mert az emberi erő ide sokszor kevés. Judit nővér ezt vállalta, ehhez adta oda szívét, lelkét előbb Istennek, hogy aztán a rászoruló gyermekeknek adja.
Fiatalkorától kezdve fogékony volt a szépség és az igazság csodálatára, örömét lelte a tanulásban, olvasásban és a tanári pályát választotta. A Temesvári Egyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári, majd matematikusi diplomát. Lelkivezetői segítségével meghallotta az isteni hívást, és rátalált hivatására, a noviciátus következett Firenzében, ahol felkészült az Istennek szentelt életre, de szakmailag is sokat fejlődött. 2007-ben tett örökfogadalmat a Piarista Nővérek Boldog Celestina Donati által alapított szerzetesrendjében.
Nagykárolyban sokan emlékeznek a régi piarista iskolára és tanárokra, de csak reménykedtünk, hogy visszatérnek közénk a rend tagjai. Judit nővér és társa, Tünde nővér 2004-ben csendben érkezett és kezdett dolgozni Nagykárolyban. A szürke, rendezetlen, leromlott állapotú épületre rá sem lehetett ismerni, mikor munkájuk nyomán megújult, virágokkal, színekkel, élettel telt meg, és otthonná vált. Jöttek az első gyermekek, kislányok, akiknek nem volt esélyük a jövőre és itt otthonra, családra találtak. Judit nővér 2004 és 2019 között házfőnökként vezette a közösséget. Elkötelezettségen alapuló gazdag istenkapcsolat, mély lelkiélet az övé: Isten hiteles jeleként él közöttünk. Valódi értékeken alapuló közösséget alakított ki. Szerzetesi hivatások kibontakozását ápolta, kísérte. A Gondviselésre való mély bizalmon alapuló bátor ráhagyatkozás jellemzi.
Miközben szerzetesintézményének életében egyre meghatározóbb szerepet vállalt, részt vett a Nagykárolyban újrainduló magyar tannyelvű római katolikus líceum működésének kibontakoztatásában. Lelki programokat szervezett, segítette a kapcsolatteremtést a magyarországi piaristákkal. Vezetésével a Piarista Nővérek közössége tevékenyen folytatta az évtizedekkel korábban félbeszakadt gazdag piarista hagyományt nemcsak a Kalazanci Szent József-templom plébániai közösségében, hanem az egész város és a környező települések szerető szívű, nagylelkű lakói között.
2009-ben szociális napközit és tanulóházat szervezett és vezetett. 2012-től a rend legfőbb elöljárójának lelki életért felelős tanácsosa lett.
2015-ben megvalósult igazi álma, a Celestina Anya Oázis, egy nagyobb, több gyermeket befogadó, család típusú otthon, a felújított egyházmegyei tulajdonú épületben. Ide már fiúkat is befogadtak. A kert, az udvar és az egész épület varázslatos hangulatú, a gyermeki lélekhez közel álló, békét sugárzó. Központjában a kápolna áll, ahol az Oltáriszentséghez naponta betérnek imádkozni és ünneplik a szentmisét.
Közben sokszor virrasztott, hivatalokba járt, vastag dossziékat állított össze, engedélyeket szerzett, pályázott, adventi koszorúkat ragasztott, iskolatáskákat pakolt be. Imádkozott, szeretett.
2019-től Olaszországban teljesített szolgálatot, házfőnök volt Rómában és tanácsosi feladatai mellett kinevezték a rend gazdasági vezetőjévé.
Magyarságához és gyökereihez való ragaszkodását, az abból forrásozó alkotókedvét át tudta oltani az általa nevelt gyermekekbe, jó szívvel és lelkesen ismertette meg a rábízottakkal a partiumi hagyományok gazdag tárházát. Legyen szó anyagi kultúráról (a kézműves-foglalkozásokon keresztül, kirándulások szervezésén át a kiállítások megismertetéséig), vagy a szellemi kultúra kincseiről (népdalok és a néptánc megszerettetése).
Judit nővér egyszerre a közösségért élő, gondolkodó, tevékeny lélek, ugyanakkor mindig megszólítható és figyelmes hallgatója és építő jellegű beszélgetőpartnere az őt megkeresőknek.
Ma már két gyönyörű épület igazolja munkáját és sok lelki épület: a gyerekek, az egészen kicsiktől a felnőtt diplomásokig, akik dolgoznak, családjuk van, akiket befogadott, nevelt, tanított, kísért. Egy ember „igen”-je mennyi életet változtatott meg.
Városunk közössége hálával tartozik neki és példaképként tiszteli.
Forrás: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Fotó: Piarista Nővérek; anziksz.com
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
