Nagyböjt 5 vasárnapja B év (2018)

„Uram, látni szeretnénk Jézust”.

Mit-kit, keresnek az úton lévők?

Abban az időben azok közül, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, akik a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust”. Fülöp elment, és szólt Andrásnak, Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak engem a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. Jn 12,20-33

 

Közösségi élményt?

Mottó: „Uram, látni szeretnénk Jézust”– a zarándokok miért mennek zarándoklatra? – kérdezhetnénk. A minden évben Csíksomlyóba igyekvők felemelő érzésekről számolnak be, közösségi élményről. Hasonlóképpen azok, akik Lourdes-ba, Fatimába, vagy más zarándokhelyre igyekszenek. Vajon Jézust akarják látni? És rajta keresztül az Atyát? Hisz Jézus tanította, hogy „aki engem látott, látta az Atyát is.” (Jn 14,9)

Nos, Jézus ezen a János által elbeszélt találkozón, azokkal, akik vágytak rá, hogy lássák Jézust, mindenki számára meglepő módon a szenvedésről és halálról beszél nekik. A maga haláláról.

A találkozás ára = a szenvedés

És ez nem egyszerű tanítás, elvi okoskodás, filozofálás, arról, hogy szenvednünk kell, hogy meglássuk Isten dicsőségét, hanem megrázó élmény Jézus számára is. Olyannyira, hogy azt vallja, „megrendült a lelke.” Előre megízleli a getszemáni kert haláltusáját, és előre megvallja, hogy vállalni fogja a sorsát, a küldetését, a szenvedés, a vigasztalanság árán is. És lám, az Atya tanúságot tesz mellette. A körülállók nem láthatják, de hallják. Hallják, de nem értik. Jézus felsóhajt: “Végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” Jn 10,38)

Mindez a jeruzsálemi bevonulás és a betániai vacsora után történt. Ott az ünneplésben, még nem értette sem a nép, sem a tanítványok, mi is az értelme, a mélyebb jelentése, az emelkedett hangulatnak. Hasonlóképpen egy zarándoklat értelme is sokszor csak jóval a hazatértünk után válik nyilvánvalóvá. Ehhez azonban követnünk kell az Urat: „Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, lesz a szolgám is.”

 

2018. MÁRCIUS 18. NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA – „B” ÉV


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »