Múltammal múló (Gavallér János verse)

Múltammal múlóNem a szikkadt-nyers madárlátta kenyér miattvártam, mit rejt tarisznyád,hiányoztál egyszerűen, mint egy falat kenyér,múltammal múló jövőm kerestem;ott vérzett ki ingázó izzadságban minden napés nem vette észre senki,hogy morzsák jutottak a meghitt szeretetből.Kikopott bölcsőből a dal,vályogvető gödrökben nem tapogatóznak kölykök,hatalmasra nőve nem megy perzselve a nap a földbe,kaduc*-fogságba terelt szabadság birtokol,ésnéha üvölt a csonka temető;ott, a volt sírhelyekre nehezedik a jelen:madárcsicsergés nélkül reszket a levegő.2020.05.20.* Szerzőnk tájékoztatása szerint: a párzás időt elért galambokat, eresz alatt elkülönített kaducokban pároztatták, ide voltak a madarak bezárva, amíg fészket nem raktak. Ha onnan is kiszorultak, kinőttek, a kocsi vagy régebben kaduc nevű, kerekeken guruló dikó lett a fekhelyük. Ezt az ágy alá betolva tartották, csak éjszakára húzták ki, így helyet nem foglalt a szobában. Két-három gyerek is elaludt rajta 10-12 éves koráig.

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »