MSZP: The Molnar Gyula Band

MSZP: The Molnar Gyula Band

Ének, szólógitár: Molnár Gyula, basszusgitár, bőgő: Hiller István, dobok-konga: Gőgös Zoltán és Tóth Bertalan, billentyűsök-fúvósok: Gúr Nándor, Nemény András, Ujhelyi István.

Ez a szocialisták új sztárbandája, amely hódító útjára indult 2016. június 25-én, és turnéjuk első körét a 2018-as választásokig tervezik. Ott pedig semmi más nem fogadható el számukra, csak a győzelem. Igaz, ehhez valószínűleg egy komolyabb előzenekart is fel kell kérjenek, ami már most sejthető, hogy a fergeteges Gyurcsány Company and The DK lesz.

Nagyjából ennyiben összegezhetnénk az MSZP június. 25-i tisztújító kongresszusának eredményét. Ám a színfalak mögötti mozgások, a felállított új Molnár Band valóságos berobbanása a szocialisták élvonalába, hagy némi elemezni valót maga után. De előbb nézzük gyorsan a már ismert tényeket.

A kongresszuson az első fordulóban nem sikerült elnököt választaniuk a szocialistáknak. A második fordulóban aztán Molnár Gyula (121 szavazat) került ki győztesen Tóbiás Józseffel (99 szavazat) szemben, míg Harangozó Tamás (67 szavazat) a harmadik, Szanyi Tibor pedig az utolsó helyen végzett (45 szavazat). A választmány élén, ami párton belül valójában a második legfontosabb pozíció, ugyancsak változás történt. Méghozzá a szocialisták legnépszerűbb politikusukat, Botka Lászlót váltották le és helyette a Gyurcsány-korszak második legerősebb emberét, Hiller Istvánt állították a választmány élére. (Hiller István 201, Botka László 134 szavazatot kapott.)

És itt álljunk is meg egy szóra, még mielőtt Molnár Gyula elnöki lehetőségeiről, irányairól és minden egyébről beszélni kezdenénk. Néhány hónappal ezelőtt valahogy Hillerről kezdtek nyilatkozni fideszes politikusok és Lázár János is elismerőleg és jó konzultációs partnerként beszélt Hiller Istvánról mint politikustársról. Már akkor sem értettem e nyájas álilledelmeskedést a Fidesz részéről, de akkor most tisztázzuk egyszer és mindenkorra: személyes, tudósi és egyetemi oktatói kvalitásainak elismerése mellett is Hiller István a keresztény-konzervatív politikai tábor szemében sohasem lesz nemhogy kedvelt, de még csak elismert politikus sem.

Hiller a teljes jobboldali szavazótábor számára egydimenziós politikus. Konkrétan az a személy, aki bejelentette 2004 őszén, hogy arra kérik a magyarországi magyarokat, szavazzanak nemmel a kettős állampolgárságra, „a 23 millió román munkavállalóra” (Copyright by Kovács elvtárs), és aki a Gyurcsány-korszak második legbefolyásosabb embere volt a szocialisták vezette kormánykoalícióban, egyben az MSZP első embere.

Ezen a megmásíthatatlan, szégyenletes tényen semmi nem változtat. Sem az, hogy a migránsvonulás kapcsán Hiller egy kicsit maszatolt kerítésügyben, miszerint nem szereti a kerítést, de nem tud jobbat nála, sem az, hogy éppen oktatási ügyekben milyen álláspontot képvisel. A magunkfajta magyar demokratáknak – akár urbánus, akár népi, de mindig is konzervatív világlátásúaknak, akik nem kell hogy magyarázzák, hogyan keveredtek a vadkonzervatív politikai tábor élére – Hiller István marad az, ami volt: saját nemzettársainak megtagadója, és ami még nagyobb bűn, erre buzdító politikus. Mi emlékszünk – de aki nem, az nézze meg újra – a 2004. december 2-i négypárti tévévitára, amelyben az MSZP-t pártelnökként Hiller képviselte. S arra is emlékszünk, hogy első számú politikai szövetségese, Gyurcsány Ferenc e szavakkal zárta a határon túli szervezetekkel folytatott tévévitát a kormány és a Hiller vezette MSZP álláspontjának összefoglalásaként: „nem a szavazásra, nem az igen szavazására, hanem az attól való távolmaradásra biztatok, hogy ne erőszakkal próbáljuk megoldani azt, amire nincsen még kész a magyar nemzet”.

Szóval, ettől kezdve hagyjuk az egyéb pávatáncos mozgásokat és nyilatkozatokat Hiller irányába. S leginkább nem lehet elnézőnek lenni egy ilyen súlyú nemzetmegtagadás után semmiféle politikai sminkeléssel szemben. Nekünk, akiknek az offshore lovagok offshore lovagok maradnak, nekünk, akiknek a mutyi az mutyi marad, nekünk bizony a nemzetárulás is nemzetárulás marad. Így Hiller István is az marad, amivé 2004. december 5. kapcsán lett. És pont.

Szóval, ez a Hiller lett a Molnar Gyula Band második embere, aki majd mostantól a stratégiát, méghozzá a hosszú távút tervezi az MSZP-ben. Hogy vele párhuzamosan mi lesz Botkával? Kérdés? Merthogy Botka még a választások előtti legutolsó közvélemény-kutatások szerint is a legkedveltebb és legelismertebb politikusa a szocialistáknak, s nemcsak a párton belül, hanem az összlakosság körében is. Egyelőre marad, ami volt, Szeged polgármestere, és az is biztos, hogy miniszterelnök-jelölti tartalékjátékos mivolta sem szűnt meg, csak most e témában ő is és az új vezetés is pihenőt fújt. Addig, amíg nem kérik fel valamilyen országos szerepvállalásra, „csókoltat mindenkit Szegedről” – ahogy fogalmazott. S némi nyugalommal mondhatja ezt, hiszen az ő polgármesteri mandátuma 2019-ig szól, míg a Molnár Gyula Band biztosan csak 2018-ig muzsikál.

De az új elnök előtt még fussuk át a jelölti névsort. Tóbiás Józsefet, úgy tűnik, az MSZP-s tagság is csak átmeneti elnöknek gondolta. Olyan elnöknek, aki a 2014-es vereség után részben átszabja a bukott párt arculatát, de nem ő fogja újabb csatába vinni a szocialistákat. Ez világosan megmutatkozott abban, hogy valódi vetélytársa, Molnár Gyula mellé sorakoztak fel nemcsak a régi öregek, de az előd, Mesterházy Attila és Hiller is. Tóbiás beszorult szövetségpolitika ügyében is. Míg Harangozó Tamás első elnökjelölti interjújában leszögezte, hogy Gyurcsány nélkül gondolkodik az MSZP jövőbeli sorsáról és Szanyi kapitány már korábban is „a Csillagba vagy a Lipótra” küldte el Gyurcsányt, addig Tóbiás óvatoskodott. Nem mondta ki azt, amit az MSZP belső köre előtt Molnár Gyula nyíltan képviselt, hogy a baloldal számára nincs más lehetőség, csak az, hogy egységbe tömörüljön 2018-ban, mert a választási rendszer miatt máshogy nem tud eséllyel indulni a Fidesz és Orbán Viktor ellen.

Tóbiás óvatoskodott ebben, s innen is, onnan is remélt szavazatokat a kongresszuson, de végül alulmaradt. Ahogyan a két nyíltan Gyurcsány-ellenes jelölt is. De ha ebből a nézőpontból közelítünk, akkor bizony az MSZP-választmányon 112-en szavaztak olyan jelöltre, aki nem tárgyalna Gyurcsánnyal, s Tóbiás 99 szavazója közül is biztos akad még 20-25 fő, aki az MSZP elárulójának tartja a nagy kalandort. S ha így nézzük, akkor bizony korántsem mondható, hogy Molnár Gyula elnökletével az MSZP-ben többségbe kerültek azok, akik már nyíltan a Gyurcsánnyal való újbóli kiegyezést képviselik. Ők csak többséget szereztek több jelölt versenyében, de a párt továbbra is élesen megosztott a Gyurcsányhoz való szövetségesi viszony kérdése kapcsán.

És akkor nézzük Molnár Gyulát! Amikor egy hónapja néhány ifjú panelpolitológus arról értekezett a jobboldalon, Molnár Gyulát „visszahúzhatja” a jelöltségtől az, hogy a vádlottak padján ült a XI. kerületi polgármesterségére datálható ingatlanügyek kapcsán, már akkor jeleztük, hogy ez épp felhajtóerő lesz számára. Ugyanis Molnárt felmentették, s amellett, hogy mondjuk az V. kerületi ingatlanbiznisz-pletykák és gyilkos bűntevők által terjesztett mocsok volumene mekkora, amellett messze eltörpül Molnár Gyula ingatlanbiznisze. Sőt, még egy diszkrét bájt is ad mindez Molnár Gyulának a szocialisták szemében: „Gyula nyert az orbáni gépezettel szemben!” Vagyis pont hogy győztes kiscserkészarculatot ad neki bírósági felmentése, nemhogy valamiféle szeplőként látnák ezt rajta az öreg egyfogú, vagy jó kis BIT-es szocialista küldöttek.

És mindezek mellett Molnárt – perbe fogása előtt – az egyik legkedveltebb kerületi polgármesterek között tartották számon Budapesten. Molnár nagy teherbírású, jó kiállású, jó beszédű, nagy politikai rutinnal és sok vezetői tapasztalattal rendelkező személy, aki 54 éves korára az MSZP összes stádiumának nagy tanúja és túlélője volt. Párton belüli renoméját jól mutatja, hogy mind a régi garnitúra nagyjai, Lendvai Ildikó nénitől kezdve a volt pénztárnok Puch Lászlóig őt támogatták, ahogyan a Mesterházy mellett tömörülő ifjú generáció is felsorakozott mellette. Molnár mindemellett majd a parlamenti frakcióban is nagy valószínűséggel lecseréli Tóbiás Józsefet a frakcióvezetői pozícióról, s egy hozzá hű embert bíz majd meg az országgyűlési munka vezetésével.
Ugyanakkor Molnár együttműködés- és szövetségpártisága Gyurcsánnyal ugyanakkora nehezéke elnökségének, mint amekkora hajtóereje volt az elnöki mandátum megszerzéséhez. Mostantól már nem elég a szövetségesdi kimondása, ő maga lesz a szövetségi politika konkrét kovácsolója az MSZP 2018-as választásokon való indulása és annak formációja kapcsán. Molnár jó viszonyt ápol a nagy kalandorral, ám azt is tudja, hogy a kígyó nem változtat szokásain, ahogy a skorpió sem köszöni meg a békának, ha átviszi a hátán a folyó túloldalára.

Ahogy a számarányokat látva, bizony arra is figyelnie kell, hogy integrálja a mostani megosztott álláspontokat, és kicsi, lassú, folytatólagos karrierkínálati alkuk mellett kell valahogy feloldania párton belül (is) a Gyurcsánnyal vagy Gyurcsány nélkül dilemmát.

Ma erre talán egyedül Molnár Gyula képes az MSZP politikusai közül, akit máris a legerősebb politikai ellenfélnek kell tartani a jobboldallal szemben. Alábecsülni hiba volna. Még nagyobb hiba lenne, ha ingatlanügyei kapcsán kapná a támadásokat. Épp elég róla tudni azt, amit Hillerről: ő is a kettős magyar állampolgárság ellen kampányolt, és a „nem” szavazat mellett állt ki. A Gyurcsány-kabinet parlamenti bizalmi szavazásán a balatonőszödi beszéd kapcsán pedig „igennel” voksolt a nagy kalandor további kormányzására 2006. október 6-án. Elég, ha ezt nem felejtjük el a Molnar Gyula Band kapcsán.

Zárug Péter Farkas – www.demokrata.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »