MSzP, Adyk, liberálisok…

Bizony ez nem vicc! Amikor az ilyen kötések készültek, még nem volt ugyan MSzP, de voltak pártelődei (most hadd ne soroljam fel őket), Adyk és pláne liberális hazugságok. Csak halkan jegyzem meg, hogy bűneik talán már akkor is több kötetet töltöttek meg.

Magyar Menedék - Ősmagyar

Az MSzP szellemi elődei terjesztették el hazánkról, hogy az a balkáni feudális oligarchák és fekete „barátcsuhások” Ázsia közállapotaira emlékeztető birodalma volt a huszadik századelőn, ahol a progresszivitás, a haladás élharcosait rendre elnyomta a zsarnok Osztrák-Magyar Monarchia. E „szocialista szellemvasút” építéséhez pedig éppen a mindmáig amolyan váteszként emelgetett Ady Endre nem csupán néhány tégla adásával járult hozzá. Hiába hirdette neve dicsőségét egy Szabó Dezső is egykor, döntően hozzájárult az egész újkori történelemről kialakított, történelmi materializmuson alapuló osztályharcos történelemszemlélet kialakulásához és meggyökerezéséhez.
Egyszerűen megdöbbentő, hogy még ma is milyen sokan szinte vakon hisznek abban, hogy mindazokat, amiket Ady írt a saját koráról, kőbevésett igazságokként kell elfogadnunk. Amikor megjelent Raffay Ernő egyik idevágó könyve (Szabadkőműves béklyóban Ady Endre és a szabadkőművesség I. (1899-1905), 2013), volt, aki szóról szóra így reagált rá:

„Bizony mondom néktek, elszomorító és a magyar megmaradás szempontjából nem sok reménnyel kecsegtető kortárs nemzeti értelmiségünk szellemi színvonala, általános IQ mutatója. A 2013-as könyvhétre időzítve jelent meg Raffay Ernő új kötete Adyról. Gyalázatos egy könyv ez. Lényege ennyi: Ady egy fondorlatos zsidó kreálmány, akivel a nagyváradi szabadkőműves „László király” páholy tagjai „elhitették, hogy az utóbbi ezer év legnagyobb poétája, sőt: vátesze”. A pénz-, és karrieréhes ifjú dzsentri persze belement ebbe a játékba, mert kifizetődött neki. Nagyváradon különben is „züllött alakok” vették körül hízelkedve őt, élükön a „gátlástalanul erkölcstelen” Lédával. Szörnyű szellemi fertőzésen esett át a költő a Körös-parti városban „s e széttörhetetlen kötöttségekből csak a halál szabadította ki. Ám lehet, hogy az sem”.

És elárulom, hogy mi lehet még: lehet, hogy a Raffay tolla alatt megfogalmazódó, de tőle jóval öregebb – némely, önmagát nemzeti radikálisnak vélő réteg szubkultúrájában már az unalomig permutálódott – összeesküvés elmélet valójában nem több és nem kevesebb, mint a próféták szürkeállomány deficitje. Döbbenetes belegondolni: Ady 94 éve halott, és még mindig nem érdemeljük meg őt. Mert képtelenek vagyunk megérteni költészetének üzeneteit, rugóit, motivációit, abszolút, ezerszázalékosan magyar lelkiségét. Számomra e könyv tételes cáfolata rangon aluli lenne. Ami mondanivalóm volt Ady és a zsidóság kapcsolatáról, azt Irodalomkönyv-em „Ady és az ő Margitái” című fejezetében kifejtettem. Szememben, a téma többet nem érdemel.

Ugyanakkor nem tudom megkerülni a kérdést, hogy vajon hány Ady Endre van? Ugyanarról az Adyról írta meg leplezetlen bámulattal Hegedűs Loránt püspök a négykötetes, körülbelül 2200 oldalas elemzését, akiről Raffay Ernő a Szabadkőműves béklyóban címűt? És vajon hogyan lehetséges az, hogy Ady leghangosabb hirdetőjét, legnehézsúlyúbb propagátorát, Szabó Dezsőt is sikerült átvernie ennek a züllött, zsidóbérenc dzsentrifiúnak, és elérnie, hogy az Elsodort falu írója élete végéig a legharcosabb adysta legyen és maradjon? (Netán ő is lefizették a páholytagok?) És vajon miért van az, hogy nyilvánosságra lépése óta visszatérő periodicitással támadják Ady hazafiságát a tőle természetesen sokkal hitelesebben hazafias magyarok: Rákosi Jenő, Kosztolányi Dezső, Zsolt Béla, Szász Zoltán, Hevesi András, Márai Sándor, Révai József, Lukács György – vagy éppen Raffay Ernő?

Raffay úr, jobb lett volna tematikailag Trianonnál maradnia. Azokat a könyveit értékelem.”

(Szőcs Zoltán: Völgyi beszéd. Gondolatgyűjtemény. Budapest, 2013. Szerző kiadása. 191-192. old.)

A fentebbieket megfogalmazó személytől addigi teljesítményei után azért nem ezt várta volna az ember. No de akkor mégis mit szóljunk azokhoz, akik ráadásul a balliberális oldalon védik körömszakadtig Adyt, sőt az Adykat? És mit szóljunk azokhoz, akik szerint a magyarság igazi érdekeit a magyar állameszmét, az Szent korona tant tagadó liberalizmus képviselte és védte mindenkor?

Így már megérthetjük, miért nem véletlen, hogy mindmáig oly mellőzöttek a köztudatból az olyan történelmi nagyságok, mint Pázmány Péter, Istóczy Győző, Zichy Nándor, Apponyi Albert vagy éppen Prohászka Ottokár. Róluk jóformán alig szólnak például hivatalos történelemtankönyveink. Az MSzP, Adyk, liberálisok vetése nem bizonyult meddőnek.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »