Motiválatlan, képzetlen és alkalmatlan a magyar munkavállaló

Legalábbis a hazai vállalatok szerint. Szerintük a legkisebb probléma az alacsony bér.

A Gazdasági Kutatóintézet legfrissebb tanulmánya szerint a megfelelő munkaerő megtalálása során a cégeknél a legjelentősebb problémaként szerepel az alacsony motiváltság, második helyen szerepel a nem megfelelő képzettséggel rendelkező munkaerő, melyet a szakmai alkalmatlanság követ. Csak a sor végén kullog viszont az alacsony kereset.

A motiválatlanság súlyos következményekkel jár: romlik a hatékonyság és munkamorál, ami a cégen belüli magas fluktuációhoz is vezethet. Mind az érdektelenség okozta hatékonyságvesztés, mind a fluktuáció növekedése költségeket okoz a vállalatnál, melyeknek hatásai már rövidtávon is érezhetők.

A nem megfelelő szakképzettség, illetve a szakképzettség ellenére jelentkező alkalmatlanság egyaránt  a szakképzési rendszer súlyos zavaraira  mutat  rá a vállalatok szerint.  Egyfelől nem  képez a rendszer olyan szakmákra, amelyekre igény lenne, másfelől  akiket képez,  azoknak nem megfelelő a tudásszintje.

A potenciális munkavállalók alacsony motiváltsága leginkább a 150 fő feletti létszámmal rendelkező vállalatokat  érinti. Az ágazat tekintetében pedig leginkább  a kereskedelem, a könnyűipar, a gépipar és az élelmiszeripar a problémás, ami persze nem meglepő,  hiszen ezen iparágakban tevékenykedő cégek többsége több műszakra keres munkaerőt és jellemzően alacsony fizetést kínálnak e mellé. Azt se felejtsük el, hogy ezeken a területeken a munkavégzés többnyire monoton és az előre lépési lehetőségek korlátozottak.

Összeszerelő üzem = alacsony hozzáadott érték = alacsony bér = “Magyarország erősödik”

Összességében tehát a vállalatok vezetői nem az alacsony bérszintben látják a problémát, sokkal inkább a szakmai alkalmatlanságban és képzetlenségben, s legfőképp a motiválatlanságban. Míg a szakmai nehézségeket a képzési rendszer átgondolása, s annak kereslet-és jövőorientált átszervezése oldhatná meg, addig az utóbbi jóval bonyolultabb probléma.

A munkakedv és a munkahatékonyság javításához szükséges, de nem elégséges eszköz önmagában a béremelés. Az említett ágazatokban   tevékenykedő vállalatok jellemzően kevés hozzáadott értéket termelnek, s így kevésbé lesznek képesek a tömeges béremelésre.

Ezeknél a cégeknél tehát beköszöntött az az idő, amikor újra kell gondolni az üzleti modellt: vagy gépekkel kell helyettesíteni a munkaerő egy részét, vagy átszervezni a leginkább fontos tevékenységeket, s esetleg teljesen új pályára vinni azokat.

Kivándorlás, elavult oktatási rendszer, kevés gyerek, földrajzi egyenlőtlenségek

Bár a kormányzati médiából ömlik a sikerpropaganda a munkanélküliség csökkenése kapcsán, a száraz számok mögött azonban súlyos problémák sejlenek fel.

A magyar munkaerőpiac óriási problémája az alacsony bérszínvonal miatti kivándorlás, az oktatási rendszer elavultsága, a demográfiai nehézségek, és a földrajzi egyenlőtlenségek. Utóbbi azt jelenti, hogy a munkaerő-tartalék képzettsége, képessége, átlagéletkora, illetve földrajzi eloszlása nem feltétlenül harmonizál a piaci igényekkel.

A lassan önmagát elfogyasztó országról itt olvashat bővebben:

A gyarapodás határa a munkaerőhiány – Ha ez megy tovább, Magyarország kisebb és boldogtalanabb lesz

Magyarország gazdasági fejlődését nem csak a munkanélküliség, hanem a munkaerőhiány is hátráltatja. Ezt a látszólagos ellentmondást elsődlegesen azzal szokás feloldani, hogy a munkaerőtartalék képzettsége, képessége, átlagéletkora (!), illetve földrajzi eloszlása nem feltétlenül harmonizál a piaci igényekkel, amely magyarázat a laikusok számára is érhetővé teszi a paradoxont.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »