Most végre szemtől szembe mérkőzik meg Clinton és Trump

Most végre szemtől szembe mérkőzik meg Clinton és Trump

Ilyen még nem volt a mostani elnökválasztási kampányban: egymásnak feszül The Donald és Hillary. A tévéviták ugyan alapvetően a közelmúltban nem nagyon befolyásolták az elnökválasztási versenyt, a mostani kampány sajátosságai miatt ez is másként alakulhat.

Mutatkoztak már egy helyen, de csak egymás után az idei elnökválasztási kampány főszereplői. Szeptember elején a Főparancsnokok fórumán először a Demokrata Párt elnökjelöltje, az exkülügyminiszter és ex-firstlady Hillary Clinton szólalt fel, majd a Republikánus Párt kandidálója, az ingatlanmágnás és tévésztár Donald Trump. Azóta sok minden történt a kampányban – a legfontosabb talán az, hogy Hillary Clinton egészségi állapota (majd Donald Trumpé), valamint több merénylet miatt a migráció is központi témává vált.

Illetve az, hogy nem kis meglepetésre a két elnökjelölt a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint gyakorlatilag fej fej mellett áll.

Beszédes a Politico mai cikkének címe is, miszerint: „Obama csapata már nem nevet Trumpon”. Az írás azt elemzi, hogy pár hónap alatt igazán megváltozott a demokrata elnök vezető tanácsadóinak hozzáállása, akik korábban főnyereménynek tartották, hogy Trump került ki győztesen a republikánus előválasztások során. A cikk szerint Obamáék aggodalmát Clinton kampánytanácsadói osztják, és azon morfondíroznak, hogy lehet „az ország nem az, aminek gondolták, lehet, hogy az Obamacare-rel [az elnök egészségügyi reformja], a melegházassággal és mindazzal a haladással szemben, amelyre oly büszkék, sokkal szélesebb körű az ellenállás, mint az a hangos kisebbség, amelyet mindig is lényegtelennek tekintettek”.

Ha Clinton megnyeri is a választásokat, akkor is ott marad a nyugtalanító tény: a magát okosnak és kifinomultnak tartó demokrata politikai elitet szorongatta meg az általa egyszerűen hülyének tartott jelölt.

De nézzük, miről beszélnek a számok.

Az előző két hónap inkább Trumpnak volt siker: augusztus elején volt, hogy több mint 7,5 százalékkal vezetett országosan Hillary Clinton a Real Clear Politics tizenegy közvélemény-kutatás adatait tartalmazó összesítése szerint. Valószínűleg a kampánystáb radikális átalakítása nyomán ezt a hátrányt fokozatosan csökkenteni tudta a populista kijelentéseit egyre inkább elhagyó, ezzel egy időben egyre komolyabb hangnemre váltó Donald Trump. Egészen odáig, hogy szeptember 18–19-e tájékán már csak 0,7 százalékos hátrányban volt, cikkünk írásakor 1,5 százalékkal van lemaradva az egykori ellenfele, Ted Cruz által is támogatott republikánus politikus. (Hozzájuk képest a harmadik párti jelöltek azonban sokkal rosszabbul állnak, így a vitarészvételért sokáig hevesen harcoló libertárius jelölt, Gary Johnson sem lehet ott a színpadon. Ő és alelnökjelöltje, Bill Weld a vita előtt a Facebookon válaszol élőben a feltett kérdésekre.)

„Edzőtáboroznak”

Az elnökjelöltek a Long Island-i Hofstra Egyetem színpadán kilencven percen keresztül vitáznak majd – mindketten erősen készülnek is a megméretésre.

A hírek szerint Hillary Clinton igyekszik majd „kiegyensúlyozatlannak” és „felkészületlennek” bemutatni ellenfelét. A demokrata jelöltet felkészítő szakértői csapat egyik, neve elhallgatását kérő munkatársa az MTI szerint azt mondta: tisztában vannak azzal, hogy Trump kiszámíthatatlan, egyetlen lejárató megjegyzéssel elbizonytalaníthatja Clintont, amivel pedig akár felül is kerekedhet a vitában. „Attól tartunk, hogy ha [Clinton] egyetlen pillanatra is elbizonytalanodik, azt senki nem képes jobban kihasználni, mint Donald Trump” – jelentette ki. Éppen ezért Clinton szituációs gyakorlatokkal igyekszik felkészülni az ilyen helyzetekre. A The New York Times korábban arról számolt be, hogy Phillippe Reynes, Clinton régi munkatársa személyesíti meg Trumpot, hogy különböző helyzetekben különböző témákról vitázzon vele.

 Hillary Clinton, a Demokrata Párt jelöltje Fotó: Nicholas Kamm / Europress/AFP  

Donald Trump is készül: állítólag Clintonné gesztusait, testbeszédét és szavajárását elemzi egy szakértői csoport, hogy megtalálja Hillary gyenge pontjait. Elkészítették a demokrata jelölt „lélektani profilját” is, amely Clinton nyilvános szerepléseiről készült felvételek aprólékos elemzésének eredményeit tartalmazza. Megvizsgálták azt is, hogy a demokrata ellenfél milyen szavakkal él és milyen gesztusai vannak elbizonytalanodás esetén vagy olyankor, amikor megpróbál kibújni egy kínos kérdés alól. A Trump-csapat célja ezzel az, hogy a republikánus elnökjelölt azonnal felismerje a neki előnyös helyzetet. Jennifer Palmieri, Clinton kommunikációs igazgatója azt mondta, hogy nem aggódnak a „profilírozás” miatt, hiszen a demokrata jelölt felkészítői is tanulmányozzák Trump hangulatváltozásait, lelki alkatát és gesztusait.

Persze a fentieket nem feltétlenül kell készpénznek venni, hiszen a kampánystratégák nyilvánvalóan nem teregetik ki minden kártyalapjukat az ellenfélnek. Arra azonban érdemes odafigyelni, mit mond a Republikánus Párt vezető szervének, a Republikánus Országos Bizottságnak az elnöke, Reince Priebus. Egy vasárnapi rádióinterjúban úgy vélte, a vitán is folytatódik Trump komolyra hangolása, más kérdés, hogy az eddigi kijelentéseivel is szembe kell hogy nézzen majd.

 Donald Trump, a Republikánus Párt jelöltje Fotó: Mandel Ngan / Europress/AFP  

Számít-e ma még egy tévévita?

A magyar idő szerint holnap hajnalban kezdődő televíziós vitát még két elnökjelölti csörte követi: október 9-én és 19-én is összecsapnak majd a felek (az alelnökjelöltek egy alkalommal, október 4-én feszülnek egymásnak). Ugyan szoros az állás jelen pillanatban, kérdéses, hogy az elnökjelölti tévévitáknak komoly hatásuk lenne a választókra. Több tényező is arra utal, hogy már csak a hagyomány miatt érdemes megtartani ezen eseményeket.

VitablamákAz amerikai sajtó természetesen most is felidézi a legemlékezetesebb, legkülönösebb, legkudarcosabb vitákat. Például amikor Bill Clinton és idősebb Bush mérkőzött meg 1992-ben, és Bush az óráját nézte, mintha már unta volna az egészet. 2000-ben ifjabb Bush és Al Gore összecsapása keltett figyelmet: jól hallható volt ugyanis, hogy Al Gore nagyokat és keserveseket sóhajtott, azt a benyomást keltve, hogy már maga is lemondott a győzelemről. Gerald Ford elnök pedig a vita hevében 1976-ban azt hangoztatta, hogy nincs szovjet uralom Kelet-Európában, és ha elnökké választják, nem is lesz – írja az MTI. Hasonló külpolitikai baki ebben a kampányban Gary Johnson részéről történt – a libertáriusok jelöltje egy tévéinterjú során kérdezett vissza ekképpen: „Mi az az Aleppó?”

Az NBC News televízió és a The Wall Street Journal című lap minap készült összeállítása az 1992 és 2012 közötti elnökjelölti vitákat vizsgálta. Azt állapították meg, hogy szinte mindig az a jelölt lett az elnök, aki már a viták előtt is vezetett a közvélemény-kutatásokban. Egyetlen kivételt találtak: a 2000-ben George W. Bush és Al Gore között lezajlott elnökjelölti vita valóban a republikánus Bush felé fordított sok választót – igaz, az egész USA-t tekintve Gore akkor is több szavazatot szerzett, mint Bush.

Másrészt a két jelöltet és politikai nézeteit már a vita előtt is jól ismerték a választók: az internet világában nem nehéz tájékozódni, ráadásul mindketten régi szereplői az amerikai közéletnek. Ebből a szempontból talán az tartogathat még meglepetéseket, hogy Hillarynek részletekbe menő közpolitikai tervei is vannak, míg Trump főként nagyszabású elképzeléseket vázolt a választóknak, konkrétumokkal azonban a legtöbb esetben nem szolgált.

Harmadrészt a közvélemény-kutatások szerint az első tévéviták idejére a választók többsége már döntött arról, mely jelöltet támogatja majd szavazatával – részben az előbbi pont miatt.

Ugyanakkor sok olyan véleményt lehet hallani, olvasni, amely arra mutat rá: ez a kampány a tévéviták szempontjából is rendkívüli, és rendkívüli súllyal esik majd a latba a két jelölt szereplése. Természetesen a korábbi valósághős Trumpnak és – ahogy a New York Times fogalmaz – „a világ leghíresebb asszonyának” televíziós mérkőzése óriási show-t ígér, amelynek kapcsán a liberális lap a celebipar és a politika teljes összeolvadásának pillanatát vizionálja. James Fallows, a The Atlantic elemzője pedig hosszas esszéjében a tévévita előtt egyenesen úgy fogalmaz: a mostani televíziós viták „azért kihagyhatatlanok, mert a személyes, intellektuális és politikai stílus közötti kontraszt a legextrémebb lesz az amerikai demokrácia történetében”. Fallows azt is megjegyzi: a választási küzdelmek során még soha nem domináltak annyira a képek a szavakkal szemben, mint az idén.

Ezt tükrözik a nézettséggel kapcsolatos várakozások is: a Nielsen nézettségkutató cég szerint nem kizárható, hogy az Egyesült Államokban 100 millióan is követik majd a vitát. Csak emlékeztetőül: az eddig rekordnézettségűnek számító Reagan–Carter-vita 1980-ban 81 millió nézőt vonzott.

Ebben a tekintetben is tehát, tehetjük hozzá, könnyen borulhat az eddigi bölcsesség, hogy a televíziós küzdelemnek nem lesz komoly hatása majd a választók döntésére.

Az ütközőállamokban is ledolgozta hátrányátDonald Trump újabb ingaállamokban hozta be Hillary Clintont. A CNN hírtelevízió és az ORC közvélemény-kutató által közösen készített és hétfőn reggel közzétett felmérés azt mutatja: Donald Trump republikánus elnökjelölt Coloradóban és Pennsylvaniában is ledolgozta hátrányát, sőt Coloradóban pillanatnyilag ő vezet Hillary Clinton előtt. Mindkét állam az elnökválasztás kimenetele szempontjából kulcsfontosságú, úgynevezett ingaállamnak számít, ahol a két jelölt támogatottsága fej fej melletti. Hasonló állam a többi között Florida és Ohio is. (MTI)

Lehet tétje

A The Wall Street Journal és az NBC News mostani közös közvélemény-kutatása szerint a választók 34 százaléka gondolja úgy, hogy a három tévévitában látottak és hallottak nagyon fontos szerepet játszanak majd abban, hogy melyik jelölt mellé állnak a novemberi elnökválasztáson. A republikánusok 37, a demokraták 31 százaléka vélekedett így – azaz a jobboldali szavazók picit bizonytalanabbak a jelöltjüket illetően. Az igazán fontosak azonban nem a pártszimpatizánsok, hanem a kisebbségek: a hagyományosan inkább demokratákhoz húzó spanyol ajkúak és afroamerikaiak relatív többsége (49 és 42 százaléka) a vitákat követően dönti majd el, kire szavazzon, ráadásul a 35 évnél fiatalabbak 39 százaléka is így vélekedik.

Minden idők két leginkább elutasított jelöltjének vitája tehát ezért is bír téttel: a szokásosnál sokkal több a bizonytalan szavazó, így innen lehet meríteni a küzdelem eldöntéséhez – írja a Real Clear Politics. A portál szerint ha szoros marad a verseny, különös jelentőséggel bírhatnak majd a viták, hiszen egy jó teljesítmény vagy egy botrányos elszólás is megfordíthatja az állást.

Ha nem is holnap reggel, de pár nap múlva – amikor a vita utáni első közvélemény-kutatások megjelennek – okosabbak leszünk e téren.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »