Módszerek

Mintha divat volna: egyik botrány a másik után. Csak az a különbség, hogy az egyiket fölnagyítva világgá kiabálják, a másikat ártatlannak mondják és eltussolják. Pedig a részletekből könnyen kiderül, milyenek a különbségek.

Az Osztrák Szabadságpárt főnöke nagyon primitíven (s egyben rejtélyesen) olyanba keveredett, amibe egy amatőrnek sem lett volna szabad: italozás közben bedőlt egy kitervelt csapdának, annyira, hogy banánköztársaságra emlékeztető osztrák kormányválság lett abból.

Ha csupán ez lett volna, szót sem érdemelne. Üzleteltek (volna): állami megrendelést helyezett kilátásba Strache, ha az orosz nő a pénzével támogatja a pártját. Az osztrák alkancellár állítólag még az alkohol ellenére is attól tartott, hogy csapda lesz az – de nem hallgatott megérzésére. Pedig jól tette volna, ugyanis közben az egészet valaki rejtett kamerával fölvette. Vagy két évvel ezelőtt. Aztán a fölvételt szépen eltették, vártak a megfelelő pillanatra.

Természetesen egészen „véletlenül” az EU-ba való választás előtt került elő, amikor a magát jobboldalinak nevező balra csúszott politikusoknak, a neoliberálisoknak és az egész balliberális társaságnak jól jött, mivel már túl sok víz csurgott a cipőjükbe. Ekkor két német lap, természetesen teljesen „véletlenül” egyszerre hozott nyilvánosságra részleteket a videóból. És láss csodát: ezek a neokommunista szellemű pszeudojobboldaliak azonnal rájöttek, hogy az Osztrák Szabadságpárthoz hasonló ellenzék mind en bloc egyforma, piszkos üzletet köt, lop, csal, hazudik és természetesen szélsőséges, akikre nem lehet Európát bízni, hiszen ellenzik a migrációt, tisztelik Orbánt és nem hajlandók Junckernek, Timmermansnak, Merkelnek és a többi ilyennek tapsolni.

Látszólag Strache ellen támadtak, egyébként joggal, de lám: nem csak ő, hanem az összes migrációt ellenző politikus is hibás lett, mert hogy azok mind egyformák. Nem föltűnő ez egy kissé?

Hírdetés

Egyéb furcsaság is van – amennyiben így nevezzük azt az aljas hátbatámadást, ahogy az egész, még jobboldalnak mondható (migrációellenes), erős konkurenciát jelentő pártokat kivégezni próbálták. Micsoda módszer ez? Annak idején Gyurcsány öszödi beszédét is titokban fölvették – de nem két évig jegelték, s Gyurcsányt sem kellett ahhoz leitatni, beszélt ő magától (azóta is jó humora van). Bárkit ily alattomosan tőrbe csalni, mint Strachét, fölöttébb undorító, főleg ha tekintettel vagyunk azonnali, nyilván előre elkészített álszenten moralizáló elítélésére.

Más is van: ha egy politikus ilyen „üzleti” megbeszélésbe egyáltalán belemegy, az nem csak azért van, mert részeg vagy hülye. Ezek olyan háttér-„tárgyalások”, amelyekről nemigen szoktak nyíltan beszélni. Eszem ágában sincs Strachét védeni, de kézenfekvő, hogy hasonló megállapodások (politikai alkuk) nem kivételesek. Ha most valaki (egy politikus) evégett eljátssza az erkölcsös ártatlan szüzet, és tettetett fölháborodással elkezdi kioktatni a világot – nos az legalább olyan undorító, mint maga a kitervelt csapda.

A német lapok persze nem mondják meg, honnan szerezték az anyagot (egyelőre még a hivatalos szerveknek sem hajlandóak kiadni az eredetit). Törvényesen „védik” az informátort – magyarán a cinkost, s így maguk is cinkossá válnak. Ha lopásról van szó, a cinkost is elítélik – egy álnok politikai merényletnél miért nem? Fél az illető, rossz a lelkiismerete? Az újságok meg azért nem árulják el a forrásukat, mert akkor nem jutnának szenzációkhoz. Ez viszont erkölcsös? És ragozzák a sajtószabadságot, az információhoz való jogot és blabla.

Ne higgye senki, hogy ilyen csak külföldön történik. Politikai üzleteket mindenütt kötnek, csak nem beszélnek róla, mert kölcsönösen hasznos, a mérték, határ, erkölcs ilyenkor nem téma. Adott esetben az egész probléma veleje a migránskérdés s annak neokommunista megoldásai. Szlovákiában ez (egyelőre) nem túlzottan időszerű, de ne éljünk abban az illúzióban, hogy minket ez nem érint: a jövőben ez csak fokozódni fog.

Csakhogy jó üzlet az – aki ezt el akarja rontani, az ellenség: populista, nacionalista, szélsőjobbos, Orbánista, Salvinista, stb. A bevételeket meg kell őrizni, ennek föltétele a hatalom megőrzése, ehhez pedig bármit gátlástalanul fölhasználnak, az eszközökben nem válogatnak, akár mocskos, alávaló módszereket is bevetnek.

Strache igazából csak a parasztáldozat – a király másutt van. De ha tétlenül várunk, minket is gond és szemrebbenés nélkül föláldoznak.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »