Mit tegyünk, ha felriad a gyermek és nincs magánál?

A pavor nocturnus elsősorban a gyermekeket érintő alvászavar, igen drámai tünetekkel, mégis keveset tudunk róla.

A pavor nocturnust más néven éjszakai felriadásnak, vagy alvási rémületnek nevezik, de nem összekeverendő azzal, mikor a gyerek éjszaka felsír, mondjuk egy rossz álom miatt, és anyai ölelésre, nyugtatásra vágyik. Ebben az esetben ugyanis sokkal ijesztőbb tünetekről beszélünk: jellemző, hogy a gyermek felriad, nagyra nyitja a szemeit, mereven előre néz, összefüggéstelenül beszél, néhány esetben pánikszerű félelem fogja el, sikoltozik, kiabál, dobálja magát. Heves vegetatív izgalmi jelek kísérik, úgymint remegés, izzadás, szapora pulzus és légzés. A szülő ebben a maximum 5-10 percig tartó állapotban nem tudja semmivel megvigasztalni, ugyanis az apróság nem teljesen éber, szólításra nem válaszol, sőt ez sokszor tovább fokozza a félelmét.

Aztán a rémületnek egyszer csak vége szakad, a gyermek tudata kitisztul, de nem emlékszik semmire, és az orvosi tanács szerint egy rövid ideig tartó megnyugtatás után minél hamarabb tegyük vissza az ágyába, hogy folytatni tudja az alvást. Ne kérdezgessük ilyenkor, mert csak megzavarjuk az apróságot, aki kvázi a mélyalvási szakaszból riadt fel.

A pavor nocturnus a fő alvási epizód első harmadában fordul elő, jellemzően éjfél körül, és mivel a mélyalvási időszakhoz köthető, a gyermek másnap általában nem emlékszik semmire. Az éjszakai felriadás és az alvajárás (somnambulismus) szoros kapcsolatot mutat, gyakran fordulnak elő együtt. Kialakulásában genetikus, fejlődési, organikus és pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a gyermekpopuláció hány százaléka érintett, de nagyjából 5-15 százalékra tehető, és serdülőkorra általában elmúlik. A körzeti orvosok ha nem is napi szinten, de rendszeresen találkoznak a panasszal, azonban csak súlyosabb esetben javasolják az alváslaboros kivizsgálást. „Súlyosabb esetnek számít, ha adott éjjel többször, vagy hetente legalább háromszor tapasztalja a szülő a tüneteket, ilyenkor a Heim Pál Gyermekkórház alvásambulanciájára szoktam beutalót adni” – nyilatkozta dr. Bedák Mária gyermekorvos.

A „betegséggel” kapcsolatban felkerestük dr. Gál Évát, a Heim Pál Gyermekkórház alváslaborjának vezető főorvosát is.

Mit tehet a szülő pavor nocturnus esetén?

– A délutáni, esti órákban már inkább olyan tevékenységet végezzen a gyermek, ami nem annyira kimerítő a számára. A kimerültség következtében a mélyalvásban töltött idő hosszabb lesz, így megnő az esélye a felriadásnak.

– A délutáni alvás pozitív hatással lehet, így szintén csökkentjük az esélyét az esti túlzott kifáradásnak.

– Az esti lefektetés történjen időben! Szellőztessünk ki, illetve biztosítsunk megfelelő hőmérsékletet a szobában, ahol gyermekünk aludni fog. Sokat segíthet, ha elalvás előtt még egy kis beszélgetésre, meseolvasásra, dédelgetésre jut idő.

– Ha nem sikerült megelőzni a felriadást, akkor arra törekedjünk, hogy minél hamarabb vissza tudjon aludni a gyerek. Ne ébresztgessük, ne kapcsoljuk fel a villanyt.

Az esetek többségében a fent leírtak elegendők a pavor nocturnus kezeléséhez, más kivizsgálásra általában nincs szükség. Előfordulhat azonban, hogy a tünetek hátterében érzelmi okok állnak, azaz szorongás vagy depresszió, ilyenkor lehet pszichológus tanácsát kérni.

A Vadaskertalapitvany.hu alapján

– Saját tapasztalataim alapján a legtöbb szülő semmit sem tud a pavor nocturnusról, miért nem kap nagyobb hírverést ez a fajta alvási rendellenesség?

– Az a probléma, hogy maga az alvásmedicina és az alvásproblémák nem eléggé ismertek. A tudományág is nagyon fiatal, a múlt század 50-es éveiben kezdtek egyáltalán az alvással foglalkozni. Kétségtelen, hogy egy határterületről van szó, tehát a különböző orvosi területeknek az összemosódásáról beszélünk. A pszichológiával, a neurológiával és egyéb társszakmákkal szoros kapcsolatban állunk, hiszen néha nehéz eldönteni, hogy egy probléma hátterében miről van szó. De igaza van, a szülők többsége, sőt a kollégák egy része sem tud ezekről a problémákról.

– A tünetek egy része nagyon hasonlít egy kis, vagy közepes súlyosságú epilepsziás rohamhoz, gondolok itt a remegésre, a zavart tudatállapotra, vagy hogy a gyerek esetleg dobálja magát. A szülő hogyan különböztetheti meg a pavor nocturnust az epilepsziás rohamtól?

– Ha valakinél felmerül az epilepszia gyanúja, arra mindig az EEG-vizsgálat adhat konkrét bizonyítékot. A pavor nocturnus egy viszonylag jól körülírható kórkép, és az a jellemzője, hogy mindig az alvásnak a lefekvést követő első 3-4 órájában történik meg, soha nem később. Ez azért van, mert a pavor mindig a nagyon mély alvásból való részleges ébredést jelenti. Ugyanabba a csoportba tartozik, mint mondjuk az alvajárás. Az alvás-ébrenlét zavaráról beszélünk. Egy ilyen részleges ébredés tünetei, főleg egy kisgyerek esetén, nagyon ijesztő tud lenni a szülő számára, de azt kell mondjam, hogy szerencsére teljesen ártalmatlan.

– Mit tehet a szülő?

– Ébreszteni, rázni, esetleg hangosan szólongatni semmiképpen sem szabad a csemetét, mert sokkal elhúzódóbbá teszi a rohamot. A szülő annyit tehet, hogy végigasszisztálja ezt a jelenséget, vigyáz arra, hogy a gyermek akaratlanul ne tegyen magában kárt. Amikor elmúlik a roham, akkor lehet ölelgetni, megnyugtatni, szeretgetni, betakarni, mert ha ez egy tipikus pavor, akkor a gyerek nincs is magánál, nem ismeri meg a szülőt, esetleg el is löki magától az apát vagy az anyát – tanácsolta dr. Gál Éva.

– Mi okozhatja ezeket a rohamokat?

– Sajnos a konkrét okot még mindig nem tudjuk. Természetesen belejátszanak bizonyos genetikai tényezők, valamint olyan események, melyek hatással vannak a gyermek lelkiállapotára. Azt szoktam tanácsolni a szülőknek, hogy vezessenek alvásnaplót, és ha valamelyik este rohama van a kicsinek, akkor írják fel, mi történt az azt megelőző napon. Ezekből az információkból jó esetben valamiféle logikai összefüggést lehet találni. Mondok néhány példát: mondjuk éjszakai felriadása van a gyermeknek, ha aznap tornaóra volt, vagy későn nézett mesét, esetleg az állatkertben voltak az óvodával. Ha két hónap jegyzetelés után sem sikerül összefüggést találni az esetek között, akkor érdemes elhozni az alváslaborba, mert elképzelhető, hogy alvás közbeni légzészavarok okozzák a pavor nocturnust.

– Kialakulhat ebből az alvászavarból komolyabb betegség?

– Ha tényleg pavorról beszélünk, akkor nem. Fontos tudni, hogy a pavor ugyanabba a csoportba tartozik, mint az alvajárás. Nagyon sok kisgyerek alvajáró például. De a pavor nem egyenlő az alvajárással, hanem ugyanannak az alvászavarnak egy másik megnyilvánulása.

– Gyógyszerrel szokták kezelni ezt a problémát?

– Nem, semmiképpen sem. A tünetek ijesztőek, de maga a jelenség ártalmatlan. Rengeteg esemény, történés felkavarhatja egy kisgyermek lelkivilágát, ami előidézheti a pavort, de genetikai tényezők is közrejátszanak. Természetesen ha hosszú ideig fennáll ez a probléma, akkor a gyermek szorongását oldani kell, és érdemes gyermekpszichológus segítségét igénybe venni – mondta végül dr. Gál Éva, a Heim Pál Gyermekkórház alváslaborjának vezető főorvosa.

Csatolt_cikkek: Olvasta már?Növeli a halvaszülés kockázatát a légszennyezettségEz állhat az alvászavar hátterébenRovatok: ÉletmódTelepülés: MagyarországCímkék: alvászavar, gyerek, életmód, izzadás, egészségügyi problémákForrás: 

MTI


Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »