Mit palástol a konzervatív ideológia?

Mit palástol a konzervatív ideológia?

Megjelent a hír sajtóban, hogy az ENSZ szakértői csoportja Magyarországon vizsgálta a nemi megkülönböztetés mértékét. A munkacsoport elnök-jelentéstevője szerint a magyar kormánynak fel kell hagynia azzal, hogy a nemi alapú megkülönböztetést “konzervatív családi értékekre épülő” ideológiával palástolja.

No, már megint szégyenpadon vagyunk. Vizsgáljuk meg, ki és miért tette oda az országot.

A nők elleni diszkriminációval foglalkozó munkacsoportot az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (EJT) hozta létre. Az EJT jelenlegi tagjai között az emberi jogok olyan zászlóvivői vannak, mint Venezuela, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Kuba, Etiópia és Kína. Van kitől tanulnunk.

Frances Raday, a munkacsoport vezetője az izraeli feminista és genderkutatások szövetségének elnöke, a feminizmus és az emberi jogizmus régi harcosa. A munkacsoport másik négy tagjából legalább három szintén feminista aktivista. A munkacsoport Magyarország előtt többek között Szenegálban járt, az ott talált szörnyűségeket nem idézem. Mérjük magunkat fejlettebb országokhoz: Spanyolországban a macsóság kultúráját kárhoztatták, valamint a „patriarchális” egyházi intézmények társadalmi befolyását.  A partnerek közötti erőszak „tűrhetetlenül” gyakori. A törvény ugyanis csak a családon belüli erőszakot bünteti és nem minden „gender alapú” erőszakot. (Valójában természetesen az erőszakot általában szankcionálja, mint minden jogállamban, de az emberijogistáknak ez nem elég, nekik külön címkézett jogszabály kell.) Nem elégedettek a serdülők hozzáférésével a legális abortuszhoz. Ajánlásuk: nemi egyenlőséget kell teremteni a közszolgálatban, az igazságszolgáltatás és a külügyi szolgálat csúcsait is beleértve.

Az Egyesült Államokban a munkacsoport megállapította, hogy az amerikai alkotmányban a politikai ellenállás miatt nincs garantálva a nők egyenlősége. A nemek (vagy genderek? fene tudja…) közti kereseti különbség 7, illetve 23% a gyermektelen, illetve az egygyermekes nők kárára (nálunk 5, ill. 15%). Az USÁ-ban nincs fizetett szülési szabadság (mint írják, az egész világon csak két ilyen ország van). Az USÁ-ban még mindig nincs általános egészségbiztosítás, a szegények harmada biztosítatlan. 1990 és 2013 között 136%-kal nőtt a gyermekágyi halálozások száma. A fekete nők négyszer akkora eséllyel halnak bele a szülésbe, mint a fehérek. Hiányolták az objektív és tudományos szexoktatást az iskolákban, és kárhoztatták azt a gyakorlatot, hogy egyes helyeken az önmegtartóztatást propagálják

Egész bekezdés szól a nők reproduktív jogairól. Magyarul ezt abortusznak hívják, de az nem elég feminista, mert nincs benne a „jog” szócska. Nagyon elégedetlenek az abortuszhoz való hozzáféréssel, mert van, ahol nem fizeti a biztosító, meg van, ahol ultrahangos vizsgálatot kell elvégezni (!!!). Itt ajánlásokat is megfogalmaznak, röviden: olcsó vagy ingyenes abortuszt mindenkinek! Például úgy, hogy ahol a törvény megengedte, hogy az orvos megtagadja vallási vagy lelkiismereti okokból az abortusz elvégzését, ott a törvényt igazítsák hozzá a „nemzetközi emberi jogi követelményekhez”, azaz, a vallásszabadságra való hivatkozást tiltsák meg. A nők, különösen a gyermekes nők és a migránsok helyzete nagyon rossz a büntetésvégrehajtási intézményekben. Azt ajánlják, hogy a szövetségi államok ellenállásával szemben egészítsék ki az alkotmányt a nemek egyenlőségével.

A munkacsoport honlapján megjelent a magyarországi előzetes jelentés is. (A többi országnál is az előzetes jelentéseket ismertettem, nem a véglegeseket)

 

Az előzetes jelentés elismeri, hogy a magyar alaptörvény tartalmazza a nemek egyenlőségét, és tartalmazza a család védelmét.  Ugyanakkor úgy véli, hogy a „konzervatív családi értékeket” nem volna szabad szembeállítani a nők politikai, gazdasági és társadalmi jogaival. Azt állítja, hogy a nemzetközi jog a családot szélesebb értelemben definiálja, mint a magyar alaptörvény (persze nem idéznek jogszabályt), és leszögezik, hogy a család fogalma nem használható a nők „reproduktív jogainak” (=abortusz) korlátozására. Nem mintha lenne ilyen a magyar jogban. Elítélik az abortusz előtti három napos kötelező várakozást. A munkacsoport szerint a roma gyerekek nagy része szegregált iskolába jár.  Nehezményezik, hogy a kormány nem szüntette még meg a nemi sztereotípiákat (nem nyúlt még bele az emberek agyába). A diszkriminációellenes törvényeket nem tartják elegendőnek a gender alapú gyakorlati megkülönböztetés eltörléséhez. Felróják, hogy a nemi megkülönböztetés mérőszáma, a „gender gap” – alapján Magyarország a 99. a 145 ország között. Ennek utánanéztem egy kicsit: a gender gap gazdasági, oktatási, politikai és egészségügyi indikátorokat vesz figyelembe.

A gender gap mérőszámát így kell értelmezni: 0=egyenlőtlenség  1=egyenlőség

Az örök példakép Ausztria és a visegrádi államok rangsorban elfoglalt helyét és a mérőszámait néztem meg

Ausztria                0,733Lengyelország     0,715Csehország           0,687Szlovákia              0,675Magyarország      0,672

Látható, hogy Ausztriához képest is csak kb. 10%-os elmaradásunk van a mérőszámban, ami vagy azt jelenti, hogy a mérőszám nem is érzékeny a társadalmi különbségekre, vagy azt, hogy nagyon szoros a mezőny.

A munkacsoport vezetője leszögezte, hogy a nők aránya a parlamentben nagyon alacsony, a kormányban egyenesen nulla, ezt el kell ismernünk. Az vita tárgya lehet, hogy a nők részvétele önmagában javít-e a kormányzás minőségén, vagy hogy a nők alacsony aránya diszkrimináció eredménye-e.

A szakértő szerint a nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolását a kormánynak elsődleges fontosságú ügyként kell kezelnie, és igénybe kellene vennie egyebek mellett az emberi jogi civil intézmények és a média segítségét. Raday felhívta a figyelmet a nők emberi jogaival foglalkozó civil szervezetek jelentőségére. Szerinte a gyermekeknek a nemek közötti egyenlőséggel és az emberi jogokkal kapcsolatos oktatást kellene biztosítani. Egyetlen más államnak ilyet nem ajánlott a munkacsoport, Szenegálnak sem. Magyarországon kiemelkedő lehet a tudatlanság. Vagy nem erről van szó? Hanem arról, hogy a tananyag rovására már a kislányokban el kellene ültetni a sértettséget állítólagos jogsérelmeik miatt, az ellenségességet a fiúkkal, később férfiakkal szemben, akik állítólag diszkriminálják őket?! A fiúkban meg már korán el kell ültetni a bűntudatot, illetve apáik bűnösségének a tudatát? Így könnyen lehetne biztosítani a feministák utánpótlását. Az emberijogisták és az önjelölt világjobbítók befolyását is növelni kell, hiába maradtak alul a választásokon. Csak nem képzeli a magyar kormány, hogy itt konzervatív családkép alapján fog politizálni?

Összegezve: a munkacsoport önkényesen országonként mást és mást vizsgált, nem egységes vizsgálati eljárást követ. A vizsgálati jelentésekben nem a tételes jogokat kérik számon, hanem nagyon gyakran a feminista és a genderideológia vívmányait. A sajtóközleményből úgy tűnik, hogy a vidéki városokat csak a munkacsoport elnöke látogatta meg. A Magyarországról alkotott vélemény egyáltalán nem olyan lesújtó, mint ahogyan azt a baloldali sajtó be akarja állítani a „szexista kormányról” írt szólamaival. A nők politikai részvételére vonatkozó és mélyebb elemzést kívánó megállapításon kívül sok kifejezetten ideológiai szembenállásból eredő és nem tényleges jogsértést bizonyító kritikát kaptunk. Voltak kifejezetten pozitív megállapításaik is, például a nemi egyenlőség és a család alkotmányos védelmét vagy a nők arányát a közigazgatáson és az igazságszolgáltatáson belül illetően. A baloldali orgánumok ezekről nem vettek tudomást, erről nem tájékoztatták olvasóikat.

(Az írás a Magyar Idők 2016. június 7-i számában megjelent cikk kismértékben bővített változata.)

 

The post Mit palástol a konzervatív ideológia? appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »