Mit látnának a szülők?

Mit látnának a szülők?

Az elmúlt napokban sok pedagógus kapott kitüntetést. Szerencsére vannak még emberek, akik hajlandók mások gyerekeivel fáradozni, szeretettel tanítani, nevelni őket (sokszor pótolva a szülők mulasztásait).

De mivel nagy divat a kritika, s a politikusok és orvosok után a pedagógusokat illik a legtöbbet szidni, ezúttal is voltak, akik szükségét érezték elmondani, hogy a tanítók, különösen a hazaiak, nem érnek semmit.

Ez a kritika sok esetben lehet jogos, de az biztos, hogy nem általánosítható. Arról nem is beszélve, hogy teljesen egyoldalú. De nem is lehet más, mert a szülők nem látják a tanítás folyamatát, így a róla és a pedagógusról szóló információik csakis gyermekük (esetleg torzított) elbeszélésén alapulhatnak. Képzeljék el, hogy lennének olyan tantermek, amelyeknek az egyik oldala vaktükör: bent tükör, kívül ablak. Nos, én szerveznék szülői iskolalátogatásokat. A szülőket beültetném az ablakos oldalra, azután kezdődne az egyetemi előadás. Ami eleve minimum öt perccel később indulna, mert a diákok nem érkeznének időre. Néhány kivételtől eltekintve a többség késik, mármint azoknak a többsége, akik úgy döntöttek, hogy egyáltalán megjelennek. A tanár már kezdené, de még le kell vetni a kabátokat, le kell ülni és közben még csevegni is muszáj. Végre csend, akkor kezdjük a mai témát, szól a tanár, és megkéri az ifjúságot, hogy jegyzeteljen is, mert tudvalevőleg a szó a vizsgáig elszáll. Erre elindul a pusmogás. Mert van, akinél se papír, se toll, se laptop, se semmi, és akkor jön a kunyerálgatás.

Aztán mit látnának a szülők? A lány, aki kiválóan tud állatot operálni, mert ilyen középiskolát végzett, de ez a szak nem érdekli, végig mobilozik. A fiú, aki hegesztő szakmát szerzett, s ez a szak nem érdekli, a szomszédjával traccsol, akit leginkább a foci érdekel, de sajnos, a tanár arról nem tud, és nem is tiszte előadni. Valaki se szó, se beszéd föláll és kimegy. Kezében mobillal, de állítólag pisilni. Ismétlem, nem kiselsősökről, hanem egyetemistákról, konkrétan bölcsészekről van szó. Aki előtt laptop van, egyfolytában vigyorog, pedig a tanár nem vicceket mesél. Aztán hatalmas puffanás! A focit preferáló fiú marhaságból (?) leveri a mellette ülő kétliteres kólásüvegét, amelyből az már időközben elég sokat elkortyolt, de azért még maradt benne elég, hiszen csak az első tíz percnél tartunk.

„Te f…”, szól teljes hangerővel a kólatulajdonos, pontosabban „ty f…”, mert szlovák diák, de a második szót magyarul mondja. Aztán provokatívan vigyorogva odaszól a döbbenten ránéző tanárra (aki mellesleg nő, de ez végül is mindegy), akiről tudja, hogy magyar: „tudom, magyar?”

Ez csak egy epizód a sok közül. Apa, anya, neked tetszene ez, ha látnád? S ezúttal kit kritizálnál?


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »