Mit is mondott a „migránspárti” Ferenc pápa?

Olyan Európáról álmodik, aki testvérként segíti azt, aki befogadást keresve jön, mert nincs már semmije, és menedéket kér. Erről beszélt hosszasan Ferenc pápa Rómában az EU vezetői előtt pénteken.

A sajtóban széles körben hirdetett módon eddigi legegyértelműbb „befogadáspárti” beszédét mondta Ferenc pápa a migránsáradat megindulása óta péntek délelőtt Rómában, uniós vezetők előtt abból az alkalomból, hogy megkapta az európai egyesítőknek járó Nagy Károly-díjat. A Magyar Kurír teljes, hivatalos fordítást adott a beszédről.

A szentatya felidézte korábbi szavait, amikor fáradt és megöregedett nagyszülőhöz hasonlította Európát, ami elveszítette szülő- és termőképességét. „Olyan Európának tűnik, amelyet az a kísértés fenyeget, hogy inkább tereket akar bebiztosítani és birtokolni ahelyett, hogy beilleszkedést és átalakulást segítő folyamatokat indítana el.”

Robert Schumant, az egységes Európa „atyját” idézve hangsúlyozta, tényleges szolidaritásra van szükség és konkrét nagylelkűségre, olyanra, amely a második világháborút követte. „Olyan Európa kell, amely képes világra hozni egy új humanizmust, amely három képességen alapszik, ezek pedig az integrálás képessége, a párbeszédképesség és a szülés képessége”.

Integrálás, párbeszéd, szülés képessége

Integrálási képesség alatt azt érti, hogy a várost különböző, több szinten létező valóságok együttélési helyeként gondoljuk el, példaként Rómát említve. „Az idő azt tanítja nekünk, hogy nem elég az emberek pusztán földrajzi beilleszkedése, hanem a kulturális integráció erős kihívásával kell megküzdenünk.”

Párbeszédképesség alatt azt, hogy fáradhatatlanul kell küzdeni a párbeszéd kultúrájáért, ami újra fogja szőni a társadalom szövetét. „A párbeszéd kultúrája magában foglalja a képességet, hogy tényleg tanuljunk másoktól, az aszkézist, amely segít a másikat valódi beszédpartnernek elismerni, és lehetővé teszi, hogy az idegenre, a migránsra, a másik kultúrához tartozóra olyan alanyként tekintünk, akit tiszteletben tartva és megbecsülve meg kell hallgatnunk.” A béke a pápa szerint így olyan mértékben lesz tartós, amilyen mértékben felvértezzük gyermekeinket a párbeszéd fegyverével, „megtanítjuk nekik a találkozás és a tárgyalás jó küzdelmét. (…) Vértezzük fel népeinket a párbeszéd és a találkozás kultúrájával!”

Szülés képessége alatt pedig azt érti Ferenc pápa, hogy „mindenkinek, a legkisebbtől a legnagyobbig, tevékeny részt kell vállalnia az integrált és kiengesztelődött társadalom építésében”. Szerinte ha társadalmainkat másképpen akarjuk elgondolni, akkor méltó és jól megfizetett munkahelyeket kell teremtenünk, főleg a fiatalok számára. Ez új gazdasági modellek keresését kívánja meg, amelyek inkluzívabbak és méltányosabbak, nem kevesek, hanem minden ember, az egész társadalom javát szolgálják. „Áttérni egy olyan gazdaságról, amely a spekuláció és a kamatra adott kölcsön alapján jövedelemre és nyereségre törekszik, egy olyan szociális gazdaságra, amely munkahelyek és szakképzési lehetőségek teremtésével az emberekbe fektet be.”

Példát kell mutatniuk az egyház tagjainak

A megfáradt, de az energiákban és belső lehetőségekben még gazdag Európa újjászületéséhez az egyház hozzájárulhat és hozzá is kell járulnia a szentatya szavai szerint. „Csak egy tanúságtevőkben gazdag egyház adhatja újra az evangélium tiszta vizét Európa gyökereinek. Ennek érdekében a keresztények haladása a teljes egység felé az idők egyik fontos jele.”

Ferenc pápa „egy új európai humanizmusról” álmodik, „a humanizáció állandó előrehaladásáról, amelyhez emlékezetre, bátorságra, egészséges és emberi utópiára” szükség van. „Egy fiatal Európáról álmodom, aki képes még arra, hogy anya legyen: anya, akinek élete van, mert tiszteletben tartja az életet és reményt kínál az életre. Olyan Európáról álmodom, aki gondját viseli gyermekének, aki testvérként segíti a szegényt és azt, aki befogadást keresve érkezik, mert nincs már semmije, és menedéket kér.” Olyan Európáról álmodik, ahol a fiatalok a becsületesség tiszta levegőjét szívják be, szeretik a kultúrának és a fogyasztói gondolkodás véget nem érő szükségei által be nem szennyezett, egyszerű életnek a szépségét, ahol a megházasodás és a gyermekvállalás felelősség és nagy öröm, nem pedig kellőképpen állandó munka hiánya miatti probléma. A családok Európájáról álmodom, amelynek valóban hatékony stratégiái vannak, melyek inkább az arcokra, mint a számokra összpontosítanak, inkább gyermekek születését mint javak gyarapítását tartják fontosnak.”


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »