Mire megy Brüsszel Varsóval?

Mire megy Brüsszel Varsóval?

A kialakult patthelyzet az EB számára nem sok lehetőséggel kecsegtet, sőt az uniós intézmények és a lengyel kormány között létrejött feszültség tovább fokozódhat.

A tavaly novemberben megalakult konzervatív lengyel kormány első fél éve a várakozásoknak megfelelően zajosra sikeredett. Az új alkotmánybírák kinevezése kapcsán a jelenlegi és a volt kormánypártok között kialakult ellentét ugyanis alkotmányos válságba csapott át. Időközben az Alkotmánybíróság törvényes működésének biztosítása érdekében az Európai Bizottság is felemelte a szavát, sőt a lengyel kormányt az alapjogi sérelmek miatt hivatalos jelentésben is elítélte. Mindez ismerős narratíva, sikere azonban a lengyel kormánnyal szemben korántsem biztos.

2015 októberében járunk, amikor a választási vereségét készpénznek vevő kormányzó Polgári Platform (PO) javaslatára a Szejm 5 PO közeli alkotmánybírát választott meg, akikkel a „kormánypárti” bírák száma a 15-ből 14-re nőtt (ez persze annak rendje, s módja szerint sehol sem csapta ki a jogállami biztosítékot). A problémát csupán az okozta, hogy az 5 pozícióból 2 hivatalosan csak decemberben üresedett volna meg, mondhatni a PO a következő parlamenti többség kárára „előre dolgozott”. A bírák kinevezését azonban a konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) színeit képviselő Andrzej Duda köztársasági elnök nem hagyta jóvá, sőt, helyette pártja októberi győzelmét követően az Alkotmánybíróság jogköreinek gyakorlatilag alkotmányellenes átalakításával párhuzamosan 5 PiS közeli bírát nevezett ki. A döntést ugyan az Alkotmánybíróság elmeszelte, a kormány azonban dacos módon erről nem volt hajlandó tudomást venni.  

Az azóta eltelt hónapok során a lengyel kormány kemény hozzáállása miatt az alkotmányos válság mind belpolitikai, mind külpolitikai téren eszkalálódott, amelyet január elején már az Európai Bizottság sem hagyott szó nélkül. A Bizottság számára a valódi problémát alapvetően nem a konzervatív bírák beiktatása jelentette, hanem hogy a kormány mindezt kompromisszumok nélkül, az Alkotmánybíróság által meghatározott jogállami elvekkel szemben erőszakolta ki. A józan kritikákra azonban a lengyel kormány és a konzervatív politikusok jól kigondolt jogi okfejtések helyett heves ellentámadásba lendültek, mondhatni „ajtóstul rontottak a házba”. Erre említhető jó példaként a PiS pártelnök, Jarosław Kaczyński nyilatkozatai, melyekben az Alkotmánybíróságot „minden rossz védőbástyájának” nevezte, míg egy másikban az alkotmány 20 évente történő felülvizsgálatára (magyarul módosítására) tett javaslatot. A kedélyeket pedig csak tovább korbácsolja, hogy a kormányzat semmilyen szándékot sem mutat a neki nem tetsző alkotmánybírósági határozatok figyelembe vételére, amely önmagában komoly jogállami aggályokat ébreszt.

A kialakult helyzetet Brüsszel mellett a lengyel kormány legfőbb biztonságpolitikai szövetségese, Washington sem nézi jó szemmel, ennek ellenére úgy tűnik, hogy az alkotmányos krízis érdemben nem korlátozza Lengyelország nemzetközi mozgásterét. Ezt bizonyítja, hogy pár nappal ezelőtt Stoltenberg NATO főtitkár a lengyelek által régóta áhított állandó zászlóaljak keleti telepítésére tett ígéretet. Mindez az Egyesült Államok támogatása nélkül természetesen fel sem merülhetne, ezért úgy tűnik, Washington nem kíván komolyabb nyomást gyakorolni Varsóra.

Az Európai Bizottság sokáig a kompromisszum kialakításában bízott, de az erre adott határidő június 1-én lejárt. Kompromisszumos megoldás híján pedig az Európai Bizottságnak szükségszerűen keményebb módszerekhez kellett folyamodnia, így a bizottság első lépésként a lengyel kormány számára még aznap egy elmarasztaló alapjogi jelentést küldött. Ez azonban a konszolidáció érdekében vajmi kevésnek mutatkozik, drasztikusabb módszerek (pl. szankciók) alkalmazására ugyanakkor a magyar kormány elvi álláspontja miatt nem lehet számítani.

A kialakult patthelyzet így az Európai Bizottság számára nem sok lehetőséggel kecsegtet, sőt az uniós intézmények és a lengyel kormány között létrejött feszültség tovább fokozódhat. Mindennek az előjelei máris tisztán láthatóak.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a PiS támogatottsága 36 százalékon áll, amely a párt választásokon elért eredményét csak 1,5 százalékponttal múlja alul. Ezzel szemben az ellenzéki, EU-konform PO csak 16, a liberális Nowoczesna pedig 14 százalékon áll.

Az alacsony népszerűség mellett azonban az ellenzéki pártok legnagyobb problémáját az jeleni, hogy a PO és a Nowoczesna főbb programpontjaik számottevő különbsége miatt aligha tudna stabil kormányváltó erőként fellépni. Főként úgy, hogy az egyre népszerűtlenebbé váló PO-val kötendő szövetség a liberális párt egyébként növekvő támogatottságát is könnyen magával ránthatná. Kormányképes alternatíva hiányában így az Európai Bizottság a részleteket kénytelen lesz a konzervatív kormánnyal leboltolni. Hiába, ha egyszer a választók így akarták!


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »