Mire elég a krumpliebéd? – A kenyai ferences missziót segíti a budapest-pasaréti plébániai karitász

Mire elég a krumpliebéd? – A kenyai ferences missziót segíti a budapest-pasaréti plébániai karitász

Radványi Antal, ferences nevén Atanáz testvér a növendékképzés gyakorlati évében, idén januártól június elejéig Kenyában segítette a rendtartományt. Ez adta az ötletet, hogy a budapest-pasaréti Páduai Szent Antal-plébánián működő karitász legutóbbi, tavaszi krumpliebédjének teljes „bevételét”, egymillió forintot a Nairobiban működő ferences kolostor növendékeinek továbbítsák.

De mi is az a „krumpliebéd”? Horváthné Madas Enikőtől a pasaréti karitász vezetőjétől megtudtuk, hogy Pasaréten eddig négy alkalommal szerveztek krumpliebédet.

„Kálmán Peregrin ferences szerzetes, plébános vetette fel két évvel ezelőtt az ötletet, és a szervezőtársammal, Cságoly Ferencnével úgy gondoltuk, hogy a jó cél érdekében érdemes belevágni ennek megvalósításába – mondja a karitászvezető. – A jótékonysági ebéd lényege, hogy a plébánia közös vasárnapi ebédre hívja a híveket, melynek menüje csupán főtt krumpli, só, vaj, káposzta, illetve ásványvíz. A hívek pedig az előre meghirdetett célra felajánlják azt az összeget, amennyit általában egy vasárnapi ebédre fordítanak. Mindig jó hangulatú, közösségi élmény ez az ebéd (már maga az előkészület is a sok lelkes önkéntessel!), és mindig nagyon jelentős támogatást sikerül összegyűjteni, hiszen a pasaréti hívek nagyon adakozóak; a jó célokat mindig jó szívvel támogatják. Ezúton is köszönjük nekik!” – tette hozzá Horváthné Madas Enikő.

Az ebéden több mint százan szoktak részt venni, egyedülállók, házaspárok, egész családok. Az első krumpliebéddel a Kárpátaljai Ferences Missziót támogatták és akkor elhatározták, hogy az őszi ebédek bevételét mindig nekik ajánlják föl, hiszen az a rendtartomány saját missziója.

„Pasarét mindig szívén viselte a Kárpátalján élők sorsát; többször szerveztünk nekik játék, tanszer és egyéb gyűjtéseket már az előző plébános, Lendvai Zalán atya támogatásával is. Az októberi jótékonysági ebéddel elsősorban a télire való tűzifához és a gyógyszerköltségekhez tudunk hozzájárulni.

A tavaszi alkalmakkal pedig mindig egy-egy új közösséget próbálunk felkarolni. Egy éve a délvidéki Bóka egyházközségét támogattuk. A magyarlakta vidékek szélén fekvő, szórványtelepülésen élő, kis létszámú hívő közösség számára biztosítottuk a templomi felszerelések pótlását, megújítását a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való előkészület jegyében. Délvidéki testvéreink hálás köszönettel fogadták a segítséget. (A nagybecskereki főpásztor köszönőlevele ITT olvasható; a bókai közösségé pedig ITT).

Idén tavasszal pedig az afrikai missziót támogattuk – mondta el a karitászvezető. – A pasaréti karitász azt tartja szem előtt, hogy a hívek adományát közvetlenül, megbízható módon juttassa célba és olyanokat támogasson, akik arra valóban rászorulnak, tehát sosem jelentkezőket támogatunk, hanem mindig mi keressük meg a csoportot, ahová az adományt aztán eljuttatjuk.”

Hírdetés

Atanáz testvér a pasaréti rendház egyik növendéke. A gyakorlati évének egy részét a kenyai ferences misszióban töltötte. Így adódott a lehetőség, hogy a krumpliebéd bevételével ezt a távoli missziót támogassák. „Úgy tudjuk őket segíteni, ha eljuttatjuk azt az anyagi segítséget, amit mi tudunk nekik nyújtani, és imáinkban hordozzuk őket” – tette hozzá a pasaréti karitász vezetője.

Atanáz testvér a napokban érkezett haza Kenyából, a pasaréti kolostorban találkoztunk vele. Az ottani ferences misszióról, közelebbről a krumpliebéd „bevételéből” támogatott nairobi misszióról kérdeztük.

„Nairobi külvárosában található az a ferences kolostor, ahova az adomány eljutott. Huszonhét növendék él ott; jövőre újabb húsz jelentkezőre számítanak. A növendékek képzése igen költséges, és a kolostort is működtetni kell – magyarázta a testvér. – Az ottani tartományfőnök javaslatára kerül most ide a pasaréti adomány. Ebből a pénzből egy csirkefarm létesül, amelynek bevételéből hosszú távon fedezni tudják a növendékek teológiai tanulmányainak tandíját. A támogatási összeg nagy részét az áram, a víz bevezetése, a faanyag megvásárlása viszi el, és persze állatokat (csirke, kacsa, nyúl) is kell vásárolni. A cél, hogy a kolostor a farm segítségével önállósuljon, és ne szoruljon rá a külföldi támogatásokra. A pasaréti segítség reményt ad erre, amiről a kenyai ferences testvérek köszönőlevele is tanúskodik.” (A köszönőlevél ITT olvasható.)

Az elmúlt harminc évben a nairobi egyetem vonzáskörzetében számos szerzetesrend telepedett le, ezért a térséget „afrikai Vatikánnak” is nevezik. Megnövekedett az ottani ferences hivatások száma is, s a nyomornegyedekben bizony el is kél a segítség. A családok falécekből, bádogból összetákolt viskókban élnek, sok esetben nyolcan–tízen egy félszobányi területen, ahol nincs víz, nincs áram. „Én is jártam ilyen nyomornegyedben, kisbabákat vittünk ki a napfényre, ott ringattuk őket. Sok esetben többedmagukkal, egész nap egy sötét helyen vannak, ahova leteszik őket” – mesélte Atanáz testvér.

„Az öt hónap alatt egy másik misszióban is jártam. Subukia falu közelében, a tanyavilágban. Ott tartózkodásom ideje alatt egy árvaházban és egy értelmi fogyatékkal élők otthonában segítettem. Az itt élő ferences testvérek önellátók, a rendházhoz egészségügyi központ és egy több százfős bentlakásos iskola is tartozik. Persze az oktatást nem európai módra kell elképzelnünk. Egy egészen más kultúrával találkozunk Afrikában, nem szabad európai jellegű elvárásokat támasztanunk az ott élőkkel szemben” – tette hozzá Atanáz testvér.

Fotó: Budapest-pasaréti Páduai Szent Antal-plébánia

Körössy László/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »