Mint halaknak a tandem bicikli…

Mint halaknak a tandem bicikli…

Legutóbbi írásomban azt fejtegettem, hogy egyre inkább igaznak tűnhet a feminista szállóige, miszerint “úgy kell a nőnek a férfi, mint halnak a bicikli”. Mintha napjainkban tényleg semmi szüksége nem lenne egy nőnek egy férfira. Erre a szebbik és egyben erősebbik nem vad lájkolgatásba kezdett, gondolván de jó, végre itt valaki felismert valami fontosat, és de jó, végre megtörténik a pajzsra emelés. Nem. S ez nem is érdekes. Annyi volt a célom, hogy egy mindannyiunkat érintő probléma verőerére tegyem az ujjam, és látleletet adjak róla.

Nem az őskorban élünk. Lehet ez ellen vagdalkozni, de a szükségletek magukkal hozták azok kielégítésére adott megoldásokat is. Ha pedig a szükségletek egy idő után a társadalom és a technika fejlődése miatt átalakulnak, vagy megsemmisülnek, akkor az azokat kielégítő megoldások is megsemmisülnek. A gyermeknemzésre, és a gyermekek felnevelésére létrehozott “szent szövetség” tizenharmadik századi prédikációja megbukott. Hogy mikor, és ki buktatta meg, ezt fejtse meg a kortárs értelmiség.

Az egészen biztos, hogy az atomizálódott társadalom nemcsak egyénekre, hanem nőkre és férfiakra esett szét, és világos, hogy a dugáson kívül, élethossziglan tartó távlatokban nem is tudnak, és nem is akarnak egymással kezdeni semmit sem. A középkori asszonyállat tűrt, tanult, és meghaladta először a nőről alkotott negatív képet, a fogalmi kereteket, aztán szép lassan a férfiak világát. Végül száműzte az egész tökös-pöcsös bandát az esztergapad mellé, a bányákba, az erőművekbe, és lapátot adott a kezükbe: “Lehet lapátolni a GDP-t! S itt számotokra a Teremtés véget ért. Ha valami kell, szólunk!”

Aztán valahogy azt látjuk, hogy nincs szólva. Persze, sok ebbe az állapotba beleragadt férfi mindent elkövet, hogy kiszabaduljon a kátyúból. Vannak fasza tesztek, PUA-tréningek, alkohol, és mindenféle szerves savak. Mégis nagyobb felületen látszódik az a csoport, aki ahelyett, hogy a XX. századból, és a korábbiakból bármit is tanult volna, inkább álló fasszal pörgeti a slusszkulcsot két fehérjekoktél között, hogy a napi betevő puncit kigründolja. “Bist du scheen…”

Aztán a “hasonló a hasonlóval” természeti elv alapján az egyre gyorsuló, egyre mélyülő spirálban való végtelen süllyedés belekódolódik a rendszerbe. PUÁ-ból nem lesz szalonna. Azaz körülölelő szeretet, család, otthon, támasz, semmi. A két nem egymás tükörképének látszik. A működés, az eredmény ugyanaz. Mennyivel kevésbé szánalomra méltó, mérgező, és szuicid működés Berki Krisztiáné, mint Anna Beyé? – Sajnos úgy tűnik, hogy mindkét nemnek úgy kell már csak ez az egész, mint halaknak a tandembicikli…


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »