A patinás angol márka modellkínálata ma már szinte áttekinthetetlenül gazdag, de az igazi MINI máig a tömzsi kis háromajtós változat. Amely lehet klasszikus kivitelű, mint anno Mr. Beané, de lehet „felül semmi” kabriolet is.
Mi az utóbbit kaptuk meg tesztelésre, a második legerősebb motorral és egy Sidewalk nevű extra kiadásban.
Az alapforma ugyanaz, mint évtizedek óta minden Minié: a karosszéria egy nagy szardíniásdoboz, a sarkaiba kicsapott kerekekkel, lapos és alacsony tető, keskeny és párhuzamos vonalú üvegezés. Beleértve a szélvédőt is, tehát egy magas lámpa elé beállva csak a volánra hasalva látjuk a fényeket. Az idők során természetesen az alap-háromajtós típusok is sokat finomodtak: szép maszkokat, domború motorháztetőket és barátságos bociszem-fényszórókat kaptak.
Ám máig első pillantásra felismerhető bennük az ikonikus ős-Mini. Tesztautónknak ezen felül két különlegessége volt: egyrészt a kabrió-státus – amely nagyjából 13 másodperc alatt hozható létre, 30 km/órás sebességig menet közben is –, másrészt a már említett speciális kiadás. Ennek külső ismertetőjegyei az emblémák, valamint a kocsi egzotikus Deep Laguna fényezése. A dupla kipufogó, a motorháztetőn kialakított légnyelő és a pengés elülső lökhárító pedig a standard S kivitel tartozéka.
…is csak hasonlít az ős-Miniére, de már régen nem az; jócskán átformálta a BMW-rokonság. A legendás levesestányér például már nem sebességmérő, hanem multifunkciós kijelző, mégpedig ebben a kivitelben valami hihetetlenül pazar grafikával. Ugyancsak a BMW iDrive mintájára működik az infotainment rendszer középkonzolra telepített kezelőpultja; ugyanazt tudja, csak a formája más.
Eltűntek a volán mögötti klasszikus körműszerek is, helyüket egy ovális (és természetesen digitális) kijelző vette át. Viszont így is bőven maradt, ami visszaidézze a tipikus minis hangulatot, például a „repülőgépes” billenőkapcsolók két sora. Az elülső sportülések a Cooper S standard tartozékai, kellő élettérrel, kiváló testtartással. Hátra viszont, négyszemélyesnek hirdetett státus ide vagy amoda, jó ha két 10-12 éves gyermek befér, az abszolút minimális lábtér miatt.
Ha pedig az elöl ülők kabriózni akarnak és felrakják a szélpajzsot, a hátsó ülések egyszerűen megszűnnek létezni. (Egyébként a zárt kabinos és a kabriós utazási mód között van egy harmadik is, amikor a tető 40 cm szélességben nyílik ki.) Ja, és koffer is van, ami viszont annak ellenére is csak 160 literes, hogy a lehúzott tetőt nem abban raktározza az autó. Viszont a hátsó üléstámlák ledöntésével egyfajta bővítésére is lehetőség van, ahol a maximumot 225 literben adja meg a gyártó. Ami pedig a szereltséget illeti, gyakorlatilag a BMW szintje, beleértve a legkorszerűbb vezetéstámogató rendszereket is. Végül pedig annyi, hogy a Sidewalk kivitel beltéri ismertetőjegyei a küszöbökön díszlő emblémák, valamint az ülések speciális bőrkárpitozása.
A Cooper S a modellcsalád második legerősebb tagja; fölötte már csak a 231 lóerős John Cooper Works található. Ám aligha kell bizonygatni, hogy a kétliteres benzines turbómotor 178 lóerőre hangolt változata is több, mint elegendő az aprócska, könnyű (1370 kilós) és gokart-szerűen terpesztős autóhoz. Pláne a villámgyorsan dolgozó képkuplungos Steptronic automata váltóval kombinálva, hogy minden figyelmünket a szó legszorosabb értelmében vett VEZETÉSRE összpontosíthassuk.
Ha picit bevállalósak vagyunk, ilyenkor lenyűgöző élményekben lehet részünk. A motor bivalyerős, a sportrezsimbe állított váltó az egekig hagyja kipörögni a motort, a dupla kipufogó valósággal mennydörög a hátunk mögött, a hihetetlenül stabil karosszéria úgy repül át a kanyarokon, mintha sínek vezetnék. A fogyasztást ilyenkor persze inkább ne forszírozzuk, de józan vezetéssel – mint tesztátlagunk is mutatja – simán 7 és fél liter környéként tartható…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
