Minél több templomot, iskolát és könyvtárat!

Maradjunk most az utóbbiaknál! Közhely, de igaz, hogy egyre kevesebben olvasnak világszerte, vagy ha igen, csak a „világhálón”, ami ugye nem azonos a hagyományos, könyvkultúrán alapuló olvasással. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ha mégis olvasnak, vajon miket?

Magyar Menedék - Tepe

Persze Európán kívül még rosszabb a helyzet. A vietnamiak otthonában például nincsenek könyvespolcok, sőt nemritkán egyetlen könyv sem található bennük. Nálunk azért persze lényegesen jobb a helyzet. De enyhén szólva távol áll az ideálistól. Ami nem véletlen. A kádári időkben a panellakásokat eleve úgy tervezték meg, hogy azokban ne lehessen könyvtárat kialakítani. Helyszűke miatt marad a nagyszobai szekrénysorban néhány polc, amiket aztán oly sokan a „szocreál” szövegirodalom selejtjeivel raktak meg.

Más volt a helyzet persze a két világháború között. Noha az akkori nemzeti-keresztény értelmiség legjobbjai már akkor gyakran panaszkodtak az egyre elburjánzó fércművek miatt, mégis pezsgő volt a könyvkultúra. Akkor egy középosztálybeli még jutányosan hozzájuthatott értékesebbnél értékesebb könyvsorozatokhoz. S ha volt is sok selejt, pláne a szépirodalom terén, azért akkor egy polgári lakás igazi ékességei a könyvszekrények voltak.

Ám a legfontosabb, hogy akkor még azért a magánkönyvtárak birtokosai többnyire adtak a nívóra. Tudták: mutasd meg, milyen könyveid vannak, és megmondom, ki vagy és milyen vagy! Nagyon tanulságos elolvasni az akkori útmutatásokat arról, milyen is legyen a könyvtárunk. Még akkor is, ha a könyvkultúra megteremtésének feltételei meglehetően rossz irányba mozdultak el jó ideje. Az elvek, amiket tanácsként megfogalmaztak, azonban kortalanul igazak.

Itt van például Sinkó Ferenc tanulságos írása (A katolikus ember könyvtára) egy Galántán 1936-ban megjelent, bencés atya (Bíró Lucián) által szerkesztett kiadványban (Kincses Könyv, II.). Mindjárt így indítja:

„Egy nemzet annál erősebb, minél több temploma, iskolája és könyvtára van. Katolikus embernek is kell a könyvtár; a mai időkben szükségünk van okos, ügyes vezetőkre, akik eligazítanak az élet, az erkölcs nagy kérdéseiben, azonkívül pedig ma az a helyzet, hogy a buták, a műveletlenek vagy a félműveltek hitetlenek, a műveltek pedig istenhívők. Megfordult a múlt században divatos szó: „Művelt ember nem hisz!” Ma már azt mondjuk: csak az hihet, az hisz igazán, aki művelt.”

No de milyen is az igazi műveltség? Erre is megfelel:

„Ma már tudjuk, hogy nem az a művelt, aki szajkó módra darál meg nem értett tudományos kitalálásokat, hanem az, aki a legnagyobb könyvtárból: a természetből, az igazán okos emberek gondolataiból összeszed magának annyit, ami eligazítja az Élet nagy és kis kérdéseiben. A természetből a tanulságokat a saját tapasztalata, munkája, szenvedése árán gyűjti, átéli az életet, vizsgálja a dolgokat, töpreng saját és mások bajain, imájával állandóan kényszerítve, kérve Istent, hogy segítsen neki mindent tisztán, igazán, valóságban látni. A mások gondolatainak termékei az írások, a könyvek. Ha ezeket összegyűjtjük, könyvtárunk lesz.”

De melyek mégis az értékes könyvek, teszi fel aztán a kérdést. És a válasz: „Előbb arra kell felelnünk, melyek nem azok? Nem értékesek azok, amiket az állomásokon szoktunk venni ilyen címmel: „A gyilkos múmia”, „Véres papucs a temető falán”, de nem értékesek azok sem, melyeken ilyen címeket olvasunk: „A szerelmes bestia”, „A forró csókok művészete”, „Egy hálószoba titkai”.”

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy akkor regényt ne is vegyünk kezünkbe, leszögezi: „Nem, nem azt mondom, hogy ne olvassunk detektívregényt és szerelmi történetet. Mind a kettő lehet szórakoztató, nemesítő is, de csak akkor, ha tényleg nemes szándék írta őket. A katolikus ember könyvtára megtűri mind a kettőt, ha nemesek. Mert a katolicizmus nem aszerint osztályoz, hogy ez detektívregény, tehát rossz, hanem így: a detektívregény lehet jó is, meg rossz is.”

Van azonban egy szintén nem kevésbé fontos észrevétele is:

Nem okvetlenül az a katolikus könyv, ahol minden lapon hetvenhétszer emlegetik Isten, Jézus, a Szentek nevét, hanem az, amely tökéletesen mutat rá egy igazságra. Oly tökéletesen, hogy élhetsz szerinte. Nem mindenki megy be a mennyekbe, aki váltig hajtogatja, hogy Uram, Uram, hanem az, aki az Atya szelleme szerint cselekszik. Aki ismeri a tíz parancsolatot, megállapíthatja, hogy melyik könyv katolikus.

Ezeket itt azért kell megemlíteni, mert erősen tartja magát az a vélemény katolikus közönségünkben, hogy csak az katolikus, amiből „csöpög” az ájtatoskodás. Nem minden könyv katolikus, ami értékes, viszont vigyáznunk kell a katolikus selejtmunkáktól, azoktól a „katolikus íróktól”, akik meggyőződés, tartalom nélkül darálják Isten nevét, vagy olyan módon adják elő, hogy a jó ízlésű ember megbotránkozik. Bizony az ilyen selejtmunkák közelebb vannak az istenkáromláshoz, mint az Istendicsérethez; megérdemelnék, hogy külön indexre rakják őket.”

Útmutatójához jegyzéket is mellékelt. 1936-ban az alábbi vallási-világnézeti műveket ajánlotta könyvtáralapozásul:

Kempis Tamás: Krisztus követése (lehetőleg Pázmány-fordításban)
Prohászka Ottokár munkái
Brisits Frigyes: Prohászka-breviárium
Faulhaber: Zsidóság, kereszténység, germánság
Klug Ignác-Bilkei Ferenc: Vasárnapi könyv
Bangha Béla SJ: Iézus istenségének bizonyítékai
Papini: Krisztus története
William: Jézus élete korának történelmi, politikai, néprajzi hátterében
XIII. Leó körlevele a munkások helyzetéről (Rerum Novarum)
XI. Piusz körlevele: a Quadragesimo Anno
XI. Piusz körlevele a keresztény házasságról
XI. Piusz körlevele a keresztény nevelésről
Révay József: A Szentek legendái
Lisieuxi Teréz önéletrajza
Chesterton: Assziszi Szent Ferenc élete
Jörgensen-Hirschler: Assziszi Szent Ferenc élete
Sík Sándor: Zsoltároskönyv
Brandenstein Béla: Művészetfilozófia
Chesterton: Igazságot!
Kecskés Pál: A bölcselet története főbb vonásaiban
Schütz Antal: A bölcselet elemei Szent Tamás alapján
Balla Borisz: A lélek útjai
Bangha Béla: Római útikalauz
Bangha Béla: Katolikus Lexikon
Foerster: Élet ás jellem
Marczell Mihály: Bontakozó élet
Marczell Mihály: A katolikus nevelés szelleme
Tóth Tihamér: A művelt ifjú
Mihelics Vid: Keresztényszocializmus
Mikos Ferenc: A Quadragesimo Anno gazdasági rendje
Varga László SJ: Új társadalmi rend felé
Varga László SJ: Társadalmi etika
Olasz Péter SJ: Világproblémák és a modern természettudomány

Végül az alábbi szépirodalmi műveket ajánlotta:

Bordeaux A.: A kis keresztesek
Dickens: Dombey és fia
Dickens: Copperfield Dávid
Dickens: Kis Dorrit
Dickens: Nickleby Miklós viszontagságai
Sienkiewicz: Quo vadis?
Sienkiewicz: Sivatagban, őserdőben
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Mécs László költeményei
Sík Sándor költeményei
Amor Sanctus (Babits Mihály fordításában)
Dante: Divina Comedia (Babits Mihály fordításában)
Bordeaux: Az ősi hajlék
Bourget: A tanítvány
Bourget: Szemközt a halállal
Gertrud Le Fort: A gettóból jött pápa
Krane-Ijjas: Magna Peccatrix
Kühnelt-Leddin E.: Jezsuiták, nyárspolgárok, bolsevikik
Mauriac: Frontenac Misztérium
P. Claudel: Selyemcipő
Papini: Gog
Chesterton: Ember, aki csütörtök volt
Chesterton: P. Brown ártatlansága
Chesterton: Hagyományok és hazugságok
Sienkiewicz: Keresztes lovagok
Sienkiewicz: Tűzzel-vassal
Sienkiewicz: Vízözön
Sienkiewicz: Wolodlowsky lovag
Wallace: Ben Hur

Nyilvánvaló persze, hogy az iménti lista inkább csak ízelítő jellegű, de így is joggal írhatta szerzője: „Ha ezek benn lesznek könyvtáradban, az ízlésed úgy kifinomodik, hogy nem kell téged tiltani az értéktelen fércmunkáktól, mert magad a tűzbe dobod őket.”

S végül, de nem utolsósorban tegyük hozzá, amit Gárdonyi Géza mondott:

„Mégiscsak nagy valami, ha elgondoljuk, hogy a világ száz legokosabb, legkedvesebb emberét betehetjük a szobánkba. S nem foglalnak el nagyobb helyet, mint egy vadászpuska hossza! A könyvtárt összeállítani nem lehet egy rántásra. A könyvszerető ember egész életén át szemelget, válogat. A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.”

Igen, „egy nemzet annál erősebb, minél több temploma, iskolája és könyvtára van”. S ez utóbbi lehetősége végül is mindnyájunknak megadatik azért. Ha csak pár száz kötetünk is van, törekedjünk arra, hogy azok mind igazi értékek legyenek, melyek egy életen át elkísérnek bennünket!


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »