„Mindig azt írom, ami a tollam hegyére jön”

„Mindig azt írom, ami a tollam hegyére jön”

Százhetvennégy évvel ezelőtt ezen a napon született Szklabonyán Mikszáth Kálmán, a nagy palóc mesemondó, a Palócföld szerelmetes írója.

A születésének évfordulója alkalmából immár hosszú évtizedek óta gyűlnek össze a Mikszáth-rajongók a szülőfaluban. A szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház ilyenkor megtelik felvidéki és anyaországbeli vendégekkel. A megemlékezés részeként pohárköszöntővel üdvözlik az új esztendőt, s egyúttal az eljövendő szklabonyai találkozások reményét fejezik ki. Sajnos a jelenlegi járványhelyzet nem tette lehetővé a személyes ünneplést, elmaradt a koszorúzás, ahogy a baráti koccintás is.

A 174. évforduló kapcsán Mikszáth Kálmánné leírt és megjelentetett visszaemlékezésein keresztül elevenítjük fel Mikszáth Kálmán életének sorsfordító mozzanatait.

Farkasfalvi Mauks Ilona a mohori családi házban ismerkedett meg a fiatal Mikszáth Kálmánnal. Ilona édesapja, a balassagyarmati szolgabíró, Farkasfalvi Mauks Mátyás egy vasárnap ebédre hozta magával vendégként a fiatal bírói esküdtet.

Minderre Ilona ekképpen emlékszik vissza:

Az első találkozás nem sikerült a legjobban. Azonban a szótlan és félszeg ifjú hamar megmutatta egyedi humorát a Mauks-házban.

Az ifjú Mikszáth ez idő tájt már alkotott, novellái jelentek meg. „Mindennapos lett házunknál Mikszáth. Néha felolvasott egy kis novellát, néha egyes töredékeket. (…)Ezek a Mikszáth által írott és elbeszélt humoros dolgok, ha nem is mindjárt jelentek meg nyomtatásban, mi nem igen bántuk, elég volt nekünk, ha felolvasta, jól mulattunk, ez volt a fő” – fogalmaz  az írói pálya első lépéseiről a későbbi feleség.

Hírdetés

A Mauks szülőknek nem tetszett az egyre mélyülő kapcsolat. Lányukat később tiltották a kétes egzisztenciájú, irkáló jogi segéderőtől.

A fiatalok titokban házasodtak össze  1873. július 13-án Pesten. „Fölvettem egy haloványzöld ruhámat, hozzávaló zöld tülökkel díszített kalapot, és már talán a stil kedvéért is magam zöldebb voltam a ruhámnál” – emlékezett vissza a nagy napra.

A házasságuk és életük későbbi viszontagságai bizonyára az olvasóink számára is ismertek, így ezek részletezéséről most eltekintünk. Ugorva egy nagyot az időben, a 1910-es évben Mikszáth írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte az egész ország.

Mikszáthné Mauks Ilona így emlékezik vissza erre a tavaszra: „Többször úgy látszott, hogy ez a szép május az összes virágait, az összes verőfényét reánk árasztja. Hogy boldognak láttam az uramat, én és a fiúk is azok voltunk. Mintha egy bűvös kéz kört font volna körülöttünk, ahol minden  szép és felmagasztaló.”

Az egyik ilyen ünnepség során ekképpen vallott írói pályáról a jó öreg palóc mesemondó:

Alig pár nappal a központi ünnepségeket követően budapesti otthonában hunyt el.

Felhasznált irodalom:
Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései, Siker Kiadó, 2017


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »