Mindent elborít a ragacsos korrupció

Mindent elborít a ragacsos korrupció

Ha Románia, akkor filmek: az ország lassacskán brandként tekinthet újkori művészetére, gyakorlatilag alig akad olyan év, amikor ne kerülne ismét a mozikba egy remekmű szomszédainktól. A kisrealista drámák alkotói hamar világszerte elismert rendezőkké váltak, és szinte képtelenek hibázni. Ezért is érdemes odafigyelnünk mától: 11. alkalommal is Román Filmhét az Urániában!

Tévednénk viszont, ha arra jutnánk: külvárosi panelbe szorult, elidegenedett családtagokról tudnak forgatni keleti szomszédaink, de inkább valóságismeretről, mintsem kiforrott filmművészetről tanúskodik mindez. Az olyan direktorok, mint Cristian Mungiu vagy Radu Jude bizonyítják, hogy többre képesek, a hétköznapi tapasztalatokon túl is meg tudják mutatni a társadalom mélyén munkáló feszültségeket. Utóbbi a gyermekért marakodó, csak a gyermekre nem figyelő pár története (Mindenki a mennybe megy) után az Aferimmel egészen a XIX. századi Havasalföldig merészkedett vissza.

Mungiu pedig előbb elkészítette a sokkoló 4 hónap, 3 hét, 2 napot: a lengyel események tükrében érdemes felidéznünk a rendszerváltás előtti Romániában játszódó abortusztörténet minden embertelenségét, azt, hogy mennyire irreális jobb világot várni a még nagyobb szigortól. Majd a Dombokon túlban már női szerelmet és tragikus ördögűzés-történetet kaphattunk.

A 11. Román Filmhét Mungiu legújabbjával, az Érettségivel nyit: újra ismerős dolgot látunk, a mindent elborító, ragacsos korrup­ciót, a reményt egy jobb életre nyugaton és a közben egy életre mély sebeket okozó brutális erőszakot. Erős film a Cannes-ban a legjobb rendező díját is megszerző Érettségi: miután a fiatal lányt megtámadják, apja attól tart, emiatt sem veszi majd akadálytalanul az érettségit. Így más úton próbálja biztosítani a sikeres eredményt. A korrupció azonban teljesen magával rántja.

Kedd este vendégként itt lesz a főszerepet játszó Adrian Titieni. Szerdán Cristi Puiu új filmje érkezik, a Sieranevada, míg csütörtökön egy Slavici-elbeszélés kortárs román közegbe ültetését láthatjuk (Marian Crisan: Orizont – főszerepekben Hatházi András és Bogdán Zsolt!). Puiunál már előkerül a humor is, ami szintén nem idegen a román újhullámtól: hogy ne is menjünk távolabb, a román egészségügyet célkeresztbe vevő Lazarescu úr halála című filmjére is jellemező volt, még hanem is felszabadultan nevettünk a látottakon, inkább csak kínunkban. De a román film humorára a legékesebb példa talán Silviu Purcărete 2012-es filmje, a Valahol Palilulában. 

A Cannes-ban szintén versenyeztetett Sieranevadáról írta a Telegraph: egy vígjáték, ami úgy néz ki és úgy is hangzik, mint egy dráma, mégis halálosan komoly marad. A román filmet ismerve azon sem lepődhetünk meg, hogy a politikai ellentétek kiéleződése központi helyet foglal el: csak míg Porumboiu Forradalmárokjában a ’89-es történéseken vitáztak, itt már 9/11-en és a Charlie Hebdo-mészárláson is. A közel három óra ellenére intenzív élménynek ígérkezik. 

És aki pedig a román filmesek által remekül művelt, minimalista családi drámát várja még, ne hagyja ki Andrei Cohn Újra otthon című művét sem péntek este.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 11.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »